"Köszi, most már menni fog egyedül is, elengedhetsz!" "Inkább nem, mert borzasztóan csalinkázol." Nagy kihívás egyensúlyozni egy fotelbiciklivel, vagyis a rekumbenssel, ráadásul a gravitáció több fronton támad. Mivel körülbelül harminc centire ülök a földtől, nem én esnék nagyot; a közel félmilliós ultrakönnyű gépben keletkezne tetemes kár. Bognár Tamás, a budakeszi
"Annyira Más Bringa"
boltvezetője azért megnyugtat: mindenki így kezdi. Az alacsonyra kerülő súlypont miatt az átszokáshoz egyórás gyakorlás mindenképpen kell. "Érdekes - mondja -, hogy azok, akik kevesebbet bicikliznek, hamarabb megtanulják."
A név a latin recumbere szóból ered, aminek asztalhoz feküdni a jelentése, és arra a félig hátrahanyatló testtartásra utal, amelyben a római patríciusok lakomáztak. Ennek megfelelően magyarul fekvőbiciklinek, fotelbringának, esetleg komfortbiciklinek hívják. Beceneve: reku.
"Igazából minden olyan emberi erővel hajtott jármű rekumbens, amelynél az ember testhelyzete a haladási iránnyal ellentétes szögben helyezkedik el, magyarán a fej az üléshez képest nem előrébb, hanem hátrébb van - magyarázza a boltvezető. - A rekuk leginkább kétkerekűek, de van háromkerekű, sőt négykerekű is, és a lényeg, hogy a testhelyzet miatt sokkal kisebb a légellenállás, így nem vitorlaként fogja be az ember az ellenszelet, hanem elsiklik alatta. Tamás állítja, hogy száz kilométert letekerni annyira megerőltető, mint leugrani a sarki közértbe.
Minél alacsonyabb egy gép, annál gyorsabb - és annál kevésbé való nagyvárosi forgalomba, hiszen teljesen eltűnik az autórengetegben. Emiatt fejlődtek ki a magas rekuk, amiken nemcsak látszódik az ember, de kereszteződésekben a parkoló gépkocsik felett is átlát. De a nagyobb biztonság végett még erre is ajánlatos biciklizászlót tűzni. Ha a rekut egyszer észreveszik, akkor nemcsak csökken a baleset kockázata, de a tapasztalatok szerint általában lokális látványossággá válik.
Mivel rekumbensből csupán 100-150 lehet összesen az országban, azt gondolnánk, hogy nemrégiben találták fel, pedig ugyanúgy a XIX. század végének szülötte, mint a modern bicikli - a láncáttétel feltalálása után szinte rögtön benyújtották az első szabadalmakat.
Párhuzamosan fejlődött
a kerékpárral egészen addig, míg az UCI (Union Cycliste International - Nemzetközi Kerékpáros-szövetség) a harmincas években kitiltotta rendezvényeiről. Megijedtek ugyanis, mikor egy ismeretlen B kategóriás versenyző, bizonyos Francois Faure a semmiből jőve sorra döntögette az aktuális pályarekordokat áramvonalasított rekumbensével, a Velocarral. Az UCI ahelyett, hogy egy új versenykategóriát hozott volna létre, inkább semmisnek nyilvánította az új csúcsokat, és meghozta a döntést: a rekumbens nem kerékpár. Az akkor született precíz meghatározás szerint csak az számíthat kerékpárnak, amely gép hajtótengelyének és nyeregorrának függőleges vetülete közötti távolság nem haladja meg a tizenkét centimétert.
A rekukat körülölelő csend a hetvenes években tört meg Kaliforniában. Ekkor alakult meg az International Human Powered Vehicle Association, vagyis az Emberi Erővel Hajtott Járművek Nemzetközi Szövetsége, amivel földön, vízen és levegőben is elrajtolt a hajsza a különféle sebességi rekordok után. A szárazföldi csúcsokat kivétel nélkül valamely áramvonalas burkolattal ellátott rekumbenssel tartják. Legutóbb tavaly szeptemberben Sam Wittingham rekuőrült érte el sík terepen a hihetetlen 133 kilométer/órás sebességet.
Garamszegi László volt magyar országútikerékpáros-bajnok is átnyergelt a rekura, bár hazánkban még nem rendeznek komoly versenyeket. "18 évig tekertem hivatásszerűen, de úgy alakult, hogy abba kellett hagynom. Most itt dolgozom a bringaboltban, és gondoltam, kipróbálom" - mondja. Tapasztalatai szerint teljesen más élmény rekumbenssel közlekedni, és nem csak a súlyponteltolódás vagy a légellenállás csökkenése miatt. "Más izomcsoportokat mozgat meg, szinte csak combból hajtja az ember. És ahhoz, hogy az ember combja kellőképpen megerősödjön, idő és sok-sok edzés kell. Bár Wittingham rekordja elképesztő, ezek a gépek brutálisan gyorsak. Egy hétköznapi ember csekély edzés mellett nagyobb megerőltetés nélkül tudja tartani az ötvenes átlagsebességet. A haladás legnehezebb része talán a hegymenet, mivel nem lehet ráállni a pedálokra, így a testsúly segítsége nélkül, csak izomból kell tekerni. Lassúbb hát, de amíg megfelelő áttétellel pedálozni lehet, addig azért halad is az ember."
A rekumbens nem olcsó mulatság: a kétkerekűek 150 ezer forinttól kaphatók, a háromkerekűek 260 ezertől. A felső kategóriások alulról karcolják az egymillió forintot. Ezeket a titánötvözetből készült háromkerekű gépeket akkorára lehet összecsukni, hogy egy Smart csomagtartójába (!) is beleférnek. (Léteznek szobarekumbensek is, de ezekre nálunk egyáltalán nincs kereslet.) Az átlagbicikli és az átlagrekumbens árának jelentős különbsége abból adódik, hogy az utóbbi nagyságrendekkel kisebb mennyiségben készül, ezért nem olyannyira gazdaságos a gyártása. A szerkezete ráadásul összetettebb is, mint a hagyományos kerékpáré. A magasabb árfekvés fejében és a manufaktúra-szerű gyártásnak köszönhetően viszont a vevő alkatrészenként is összeállíttathatja leendő gépét. Persze az igazi "gourmandok"
maguk készítik járgányukat
Faggyas Sándor három éve látott először rekumbenst. Lakóhelyén, Budakeszin tekert szembe vele egy srác, és olyan üdvözült képpel hajtotta a háromkerekűt, hogy rögtön felkeltette az érdeklődését. "Elkezdtem utánajárni annak az interneten, hogy mit is láttam tulajdonképpen - meséli -, aztán nagy meglepetésemre kiderült, hogy kétsaroknyira tőlünk akkor nyílt meg a bolt. Rögtön ki is próbáltam az összeset, csak valahogyan egyiket sem éreztem százszázalékosnak."
Sándor úgy gondolta, ha már úgyis egy CNC-géppel felszerelt autólakatos-műhelyben dolgozik, inkább elkészíti saját prototípusát. "Alapvetően lassú ember vagyok - mondja -, körülményesen készült hát a gép is. Számítógéppel terveztem, és legalább olyan minőségűt szerettem volna, mint a gyáriak. Azt hiszem, egy kicsit túlépítettem, talán egy világháborút is túlélne."
A 23 kilós acélvázas trike egy kicsit nehezebb lett, mint a boltban kapható gépek, de nem vészesen. Faggyas számításai szerint végül az ára sem lett kevesebb, főleg ha a belefektetett munkát is beleszámítja, de annyira belejött, hogy tervezi a következőt. Azt már titánból.
"Sorozatgyártásba azért nem kezdek - mosolyog -, és csak túrázásra fogom használni. Szerintem a rekumbens gyorsasága ellenére sem a sietségről szól. Bár sokan bolondnak vagy rokkantnak gondolják az embert, én nem bánom. Mindent megér az, ahogy kitágul a világ, és tekerés közben nemcsak a szürke aszfalt következő csíkjait bámulja az ember, hanem a tájat: színesben-szélesvásznon."
