Különös látvány péntek éjjel, hogy egy csapat láthatósági mellénybe öltözött, leginkább éjszakai BKV-ellenőrnek tűnő férfi végez bemelegítő gyakorlatokat a Móricz Zsigmond körtéren, a 6-os végállomásán. Nemsokára indul a villamos, riadt utasok slisszolnak át közöttük, úristen, mit akarhatnak ezek? Semmi különöset. Csak futni. A Nagykörúton át a Moszkva térig, az utolsó villamos után, végig a síneken.
A sportágat
"6É futásnak" hívják, Koenig Boldizsár és barátai 2006 novemberében rendezték meg először, és bár azóta mindent megpróbáltak, hogy hivatalossá tegyék az eseményt, a dolog afféle féllegális happening, mivel a sportolók ilyenkor az úgynevezett "szabálytalan gyalogos közlekedés" vétségét követik el. Most épp harmincadszorra. Az ötletgazda a legszabályosabban elkövetett szabálytalanságnak nevezi akciójukat, hiszen a láthatósági mellény kötelező viselet, és a tilos jelzéseket sem hagyják figyelmen kívül. A remízbe tartó villamosok vagy az esetlegesen arra száguldó mentőautók elől egyszerűen áthúzódnak a szomszéd sínpárra.
A csapat minden alkalommal változik, bárki indulhat, aki védőfelszerelésben megjelenik minden hónap második péntekén, éjfél körül a 6-os Móricz Zsigmond körtéri végállomásán. Először csak a szűk baráti kör trappolt végig a körúton, most - vélhetően a kellemes tavaszi időnek is köszönhetően - harmincöten vagyunk. Igaz, heten rugós talpú cipővel állnak rajthoz, egy lány pedig görkorcsolyával vág neki a 8,6 kilométeres távnak.
Sokan most vannak itt először. Hallottak a dologról, vagy az interneten olvastak róla, de fogalmuk sincs, mi fog történni. Ráadásul nemzetközivé vált a mezőny, eljött egy angol csoport is, amely a futást a Time Out programajánlójában fedezte fel. Rajt előtt Boldizsár osztogatni kezdi a saját gyártmányú, 6É feliratú vonaljegyeket, mivel szerinte egy "humán villamoson" sem lehet bliccelni.
A rutinosak kivétel nélkül vidám heccnek tartják a 6É futást. Szerintük különösebb edzés nélkül is meg lehet csinálni, nem több az egész, mint egy laza kocogás, a közlekedési lámpák miatt sok pihenővel. Ráadásul a körúti látnivalók folyamatosan lekötik a figyelmet, és mire feleszmél az ember, már meg is érkezett a Moszkva térre.
Amikor elindul az utolsó Combino, elstartolunk egyenesen a nyomába. Már a Budafoki úti megálló előtt megkapjuk az első "Hajrá, ellenőrök!" beszólást, a Zöld Pardonnál pedig azt halljuk: "Fuss, Forrest, fuss!" - ez a tapasztalt futók állítása szerint sosem marad el. A körúton már úgy érezzük magunkat, mint a kirakatban: a járókelők világszemléletük, intelligenciájuk és véralkoholszintjük függvényében hol füttyögetnek, hol buzdítanak, hol meg csak beszólnak. A kommunikáció kölcsönös, integetünk, visszaszólunk, integetnek, kórusban kiáltjuk a megállók neveit.
Az első utas
az Üllői útnál száll fel. Épp a piros lámpánál futunk helyben, amikor az igazi 6É-t, pontosabban a 906-os buszt várók közül egy srác, miután komótosan a fejére húzza a csuklyáját, úgy dönt, hogy egy megállót velünk "utazik". Később egyre több lesz a felszálló. A Blaha Lujza téren egy tökrészeg, rasztafrizurás fickó papucsban, le-lecsúszó nadrággal kezd, nyomában két tűsarkú cipős lánnyal. Velünk tartanak egészen az Oktogonig. A turisták úgy fényképeznek minket, mint valami különleges magyar folklórműsort.
Hamarosan vijjogó rendőrautó szegődik a nyomunkba, de mivel látják, hogy csak a "szokásos" futók vagyunk, lekapcsolják a szirénát, és a következő sarkon el is tűnnek. Egy idős hölgy a járdáról kiabál: "Mi a téma?" "Futunk!" "És mi ellen?" "Hogy elszívjuk előletek a rossz levegőt!" - válaszoljuk nevetve, hiszen ennek a futásnak semmi más "ideológiája" nincs, csupán annyi, hogy néhány ember jól érezze magát.
"Néha profik is csatlakoznak hozzánk - mondja Boldizsár -, sőt vannak, akik még az edzésnaptárukba is beillesztik, noha számukra aztán legfeljebb puszta szórakozás lehet. Úgy tűnik, a budapestiek is díjazzák az ötletet. A rendőrök megszoktak minket, az éjszakában unatkozó taxisok talán már várnak is."
A Margit hídnál ketten leszakadnak, ők idáig bírták. "Majd legközelebb - mondják kifulladva -, most inkább hazamegyünk." A Széna téren őrült hajrá kezdődik, s így érünk be a Moszkva térre, ahol lihegve pacsizunk le egymással. A brit különítmény is elégedett. "Jó móka volt - mondják -, eljövünk a következőre is."
A sikeren felbuzdulva a szervezők már több újítást is bevezettek. A múlt hónapban retúrfutás volt, aki bírta, visszaszaladhatott a Móriczra, és volt már egy különkiadás is a 47-es vonalán. Nyáron a Gyermekvasúton indítanának "éjszakai járatot" fejlámpával, a Normafától Hűvösvölgyig. Szerintük a talpfák miatt ez egészen különleges élménynek ígérkezik.
