Interjú

"Az én Jézusom nem hisz a feltámadásban"

Ignacy Karpowicz író

  • Kiss Barnabás
  • 2013. június 23.

Könyv

Talán a legfelkapottabb fiatal író ma Lengyelországban. Hasonlították már Kunderához, Bulgakovhoz, ő maga Thomas Pynchont tartja példaképének. A harminchat éves szerzővel az Égiek és földiek című regénye magyar megjelenése után beszélgettünk.

Magyar Narancs: Egy világvégi tanyán él, rengeteg szereplőt mozgató regényei mégis a nagyvárosban játszódnak.

Ignacy Karpowicz: Valóban a fehérorosz határ mentén élek a kutyámmal, szoktam is mondogatni, hogy az utolsó európai diktátor a szomszédom. De az egyetem alatt Varsóban laktam. Azonban rá kellett jönnöm arra, hogy a nagyváros nem nekem való hely. Túl sok minden történik egyszerre, és ezek elvonják a figyelmemet az egyetlen igazi mániámtól, az írástól. Vidéken sokkal jobban megy a koncentrálás, aminek fejlesztéséhez elengedhetetlenek a mindennapi létfenntartó gyakorlatok is. Otthon például nincs bevezetve a víz. Ha kell, merítek az udvari kútból, ha fürödnék, akkor a tűzhelyen esetleg fel is melegítem a magam aprította fával. Ez az isten háta mögötti nyugalom kell ahhoz, hogy belemélyedhessek a szereplőim világába.

MN: Honnan jött az Égiek és földiek alapötlete, hogy a világ összes istene egyszer csak fogja magát, leköltözik a Földre, és halandóvá válik?

IK: Az volt az eredeti tervem, hogy egyszer s mindenkorra lezárjak egy nagy metafizikai kérdést. Be akartam mutatni, hogy az istenek nélküli világ sem roszszabb, és hogy a reflexből silánynak minősített popkultúra kiválóan betölti az istenek által hátrahagyott űrt. Nem dicsőítésképpen mondom, de a popkultúra tágas, és minden hiedelemmel ellentétben képes értéket teremteni. Az agresszió és az erőszak megfékezésében pedig sokkal hatékonyabb eszköz a vallásnál. A rendszerváltások után Európában - a Balkán kivételével - csend volt, és ez szerintem sokkal inkább köszönhető a popkultúrának, mintsem bármelyik vallásnak. Ha a háborúk megszűnésének az az ára, hogy ostoba sorozatokat kell néznünk a tévében, és lépten-nyomon valamit reklámozó pucér nőkbe kell botlanunk, akkor legyen! Szembe kell néznünk azzal, hogy nem Isten, hanem csupán a köré épült infrastruktúra létezik. A könyvben Jézus újból visszatér a földre, de az én Jézusom nem hisz a feltámadásban, hanem teljesen és végleg meg akar halni, mindenféle csinnadratta nélkül. Nincs más élet a mi szánalmas emberi életünkön kívül.

MN: Meglepő vagy éppen természetes, hogy ez a szó szerint istentelen regény épp Lengyelországból érkezett?

IK: Valószínű, hogy ha nem ide születek, ahol még mindig erősen kísértenek a vallás démonai, akkor ezek a kérdések nem kezdenek el ennyire foglalkoztatni, és biztosan nem így írtam volna meg a könyvet. Mindig is erős volt nálunk a mágikus katolicizmus, és ez a szmolenszki légi katasztrófa után (a 2010-es balesetben hunyt el a lengyel államelnök, Lech Kaczynski - KB) rémisztő méreteket öltött. A jobbszélen azóta nemcsak folyamatosan összeesküvés-elméleteket gyártanak, hanem még isten büntetését is látják a történtekben. Rosszul vagyok ettől a romantika korában született lengyel messianizmustól. Mi lennénk a kiválasztott nép, Európa mártírjai? Az egészben az emberek logikus gondolkodásra való képtelensége irritál a legjobban.

MN: Mit szóltak az Égiek és földiek blaszfém fordulataihoz a lengyel katolikus körök?

IK: Lengyelországban - mintegy egyezményes alapon - ketté van osztva a szellemi élet. A jobb- és a baloldal egymás dolgairól nem nagyon vesz tudomást, úgyhogy a botrány már csak ezért sem volt eget rengető. Amúgy is túl vastag a könyv ahhoz, hogy az ember csak a felháborodásért elolvassa.

MN: Rendre Paolo Coelho-idézetek bukkannak fel a könyvben, nem éppen hízelgő kontextusban. Athéné és Osiris például a világ legviccesebb könyvének tartja a jeles brazil egyik munkáját. Miféle fura viszonyt ápol vele?

IK: Coelho pontosan az a szint, amelyen a popkultúra még képes beszélni a transzcendentális dolgokról. Coelho sekély, könnyen befogadható és olcsón megúszható, épp ezért népszerű popvallást teremtett, aminek ő az első számú prófétája. Ez csöppet viszolyogtató, de ha az ő és utánzói munkássága azt fogja eredményezni, hogy az emberek egyre inkább eltávolodnak a vallásoktól, annak én személy szerint örülni fogok.

MN: Min dolgozik most?

IK: Az Égiek és földiek forgatókönyvén, hisz ha minden igaz, és a pénz is összegyűlik rá, akkor megfilmesítik. Most fejeztem be az új regényemet is. Osci lesz a címe, ami azon kívül, hogy szálkákat jelent, egyben egy lengyel főnévképző rag. Nincsenek benne istenek, csak lazán egymáshoz kapcsolódó és egymás életére közvetve-közvetlenül ható emberek. Ez a könyv egyfajta kísérlet eredménye, hiszen valóban létező emberekről szól, akiknek írás közben meg-megmutogattam a róluk szóló részeket, és olykor még azt is megengedtem nekik, hogy beleszóljanak történetük alakulásába. Optimista könyv lesz, persze amennyire képes vagyok optimista lenni. Osztom ugyanis Marek Edelmannak, a lengyel történelem egyik emblematikus alakjának, a varsói gettólázadás egyik túlélőjének gondolatait arról, hogy az ember ocsmány teremtés. Elég neki megteremteni a feltételeket, és ocsmányságait máris ráokádja a világra.

(A tolmácsolásért köszönet Felvidéki Eszternek, a Lengyel Intézet munkatársának.)

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.