A hajléktalannak látszó alak, aki deci rozéját szopogatja a Tűzraktér kerthelyiségében, Geoszabó László festőművész, egyúttal a legtermékenyebb kötet nélküli költő. A becsületes neve Szabó László Attila. A "Geó"-t még Petri Györgytől kapta 1994-ben, mivel akkor már vagy harminc éve vezetett egy "geo-bio" szakkört. "Azt mondta Petri, hogy Szabó Lászlóból sok van, de Geoszabóból csak egyetlenegy. Bár újabban hamisítanak. Nagy élmény az ilyen. De tényleg."
Mint mondja, ekkor találta meg saját, "egyedi" stílusát: míg sima Szabóként kollázsokat készített, az új név a "geoprimitív-pissoir stílusú kozmopolita-internacionalista képződményeknek" mondott alkotások elkészítésére serkentette.
Kiállított képeit leginkább a felületes, már-már gyerekesen naiv elnagyoltság, ám ezzel együtt is a cizellált aprólékosság jellemzi. Leginkább a kép és a címe közötti feszültségre építi művei hatását, néha maguk a címek is felérnek egy-egy műalkotással. Például a Két porszem várakozik az ezredfordulóra a karácsonyfán vagy a Három szilva hegedül. Úgy véli, stílusa olyan egyéni, hogy követői sem lehetnek, legfeljebb epigonjai.
A műveket szigorúan csak tizenhat éven felüli szabadgondolkodóknak ajánlja a képeken szereplő péniszek miatt, de szó sincs szexről, a fallosz nála a hatalom jelképe. "Ha valaki ezt nem érti meg, az csak röhincsél a hatalmas álló farokkal rohangászó alakjaimon. Hogy tartsam az egyensúlyt, persze rajzolok rombuszokat is. Innen a pissoir stílus. Ha valaki járt már fiúvécében, tudja, mire gondolok."
Verselésében Christian Morgenstern követőjének tartja magát. Most csak Fohász című kétsoros szösszenetét idézzük: "God shave the Queen / mert már nagyon szúr". Néha eszébe jut, lehet, hogy ő Morgenstern reinkarnációja. "Petri szokta mondogatni, hogy a képeim költőiek, verseim meg képszerűek."
Petri és Szabó osztálytársak a Toldy-gimnáziumban. Mögötte ül a későbbi költő (akkor még Perl György), és az összes reáltárgyból róla másolja a dolgozatokat. Saját, bombabiztos módszert fejlesztenek ki a súgásra is. Ha felszólítják Perl Gyurit, akkor Szabó Laci az előtte ülő (később szociológus) Papp Zsolt nagy hátának támaszt egy kézitükröt, és szépen artikulálva lesúgja bele a feleletet. Geoszabó a gimnáziumban kezd festeni, amolyan absztrakt, lázadó képeket, de igazából kémikusnak készül. A verselésbe is belefog, de Petri zsenije hosszú időre elriasztja.
Válogatott osztály az övék, nem is vesznek fel senkit elsőre az egyetemre (Aczél Endre kivételével; őt is csak Moszkvába), ezért egy évig laboránsként dolgozik az MTA kémiai kutatóintézetében, majd "diplomahalmozó" lesz: idővel elvégzi a kémia, fizika, történelem, vallástörténész, filozófia, népművelő szakot, de szerez egy szakács szakmunkás-bizonyítványt is. "Imádtam tanulni. Aztán elkezdtem tanítani is, egészen addig, míg el nem vittek. A Gyorskocsi utcában verték ki a fogaimat. 1979-ben. De nem fájt... Az ember úgymond ütésrészeggé válik ilyenkor. A Rákóczi-gimnáziumban tanítottam. Elit környék a Rózsadombon, és az iskolának volt saját stencilgépe, én pedig elkezdtem a Petri által átadott kéziratokat sokszorosítani. Nem csoda, hogy jött a fekete limuzin. Három hetet voltam bent, mire kiengedtek, már ki voltam rúgva. A Fészek Klubba mentem mosogatónak, de sikerült karriert csinálnom, én lettem az éjszakai szakács. A Lacika."
Szabadulása után még két évig rendszeresen tartanak nála házkutatást; elkobozzák szinte minden írását és festményét. "Azóta sem kaptam vissza őket. És nem is rehabilitáltak. Leginkább a Nyina Petrovna Hruscsova a gőzfürdőben gyomorgörcsöt kap című festményem lefoglalása fájt. Mintha a gőzfürdőben nem lehetne gyomorgörcsöt kapni!"
A rendszerváltás környékén visszamehet tanítani, és kiállításokat is rendezhet, mégis úgy tűnik, külföldön jobban ismerik. Állítólag nagy rajongótábora van a tengerentúlon, és a Fehér Házban, sőt a Vatikánban is vannak képei. "New Orleansban pedig létezett egy Geoszabó-galéria, egészen addig, míg a Katrina hurrikán el nem söpörte az egészet."
De ha ennyire jól mennek a képei, miért van mégis ennyire lepukkanva? Azt mondja, a bevételeit teljes mértékben jótékonyságra fordítja. "Inkább nyomorgok a nyugdíjam ötödéből - elborult pillanatomban kezességet vállaltam egy bebukott kölcsönre -, de azt a pénzt, ami a művészetből érkezik, egyszerűen tilos magáncélra felhasználni."
Inkább ásványokat, szerencsehozó talizmánokat árul a Verseny utcai bolhapiacon. A talizmánok erejében nem hisz, már csak a természettudományokban való jártassága miatt sem, ám ennek ellenére izgatják a parajelenségek. Azt mondja, Uri Geller is vett már tőle képet, egyszer pedig festett egy csodatévő Szűz Máriát, aminek még a másolatai is különös erővel bírnak. "Nekem személy szerint az a kép cipőket teremt. Ha tönkremegy a cipőm, azonnal találok helyette újat. Hol a piacon, hol egy kocsmában, hol az utcán. Általában passzentosak, bár tavaly kénytelen voltam kitelelni 45-ös csónakban. Jó volt persze az is, legalább belefért a három zokni."
Legutóbbi sikerének azt tartja, hogy tavaly nyáron megnyerte a BKV gyermekrajzpályázatát; a közlekedési társaság illetékesei ugyanis elfelejtették meghatározni a nevezési korhatárt, ezért mint "örök gyerek" indult. Egy ajándékcsomaggal és egy szünidei jókívánsággal lett gazdagabb.
Most egy volt tanítványa kazánházában él, mivel tavaly ötször fosztották ki angyalföldi lakását. "Egyszer úgy, hogy metróból kifelé jövet, a saját botommal ütöttek le, elvették a kulcsokat. Mindent vittek, ami mozdítható. "A verseimet széttépték, remélem, hogy a nálam lévő Petri- és Hajnóczy-hagyatékhoz nem nyúltak. Szar szemétdombhoz hasonlít most a lakásom. Az önkormányzat ráadásul ki akar lakoltatni, pedig még az ásványgyűjteményemet is nekik akartam ajándékozni. Mindenki csak átver engem, de ez nem zavar ám annyira."
Inkább életmű-kiállítását tervezgeti, s közben készül a halálra. Azt szeretné (az előleget már oda is adta a tetoválóművésznek), hogy a hasára íratja: Boncolást nem kérek. "Jó poén, nem? Ez lesz az utolsó az életemben. Most tényleg! Beteg vagyok, öreg vagyok, apám, nagyapám és dédapám is hatvanhét éves korában halt meg. Szóval nagyjából egy évem van hátra. Nem csoda, hogy sietnem kell!"
