Hét év után befejezi működését a külföldön és itthon is elismert független színházi társulat, a Szputnyik Hajózási Társaság. A művészeti vezető azt mondja: a döntésük tragikus volt, de megfontolt.
Tényleg a másik színészre nézz haraggal a színpadon, ne csak egy szerepre, de azért tudd, hogy nem akarod megölni – mondja a Maladype színésze, akivel szemüket meregető idiótákról és kutyák halálhíréről is beszélgettünk.
Lizáról, az új kutyáról, bikákról és hangyalépésről is beszélgettünk a Liza, a rókatündér című film főszereplőjével, a Magyar Színház Jászai-díjas színésznőjével.
„Én nem szeretkezem, én baszok. Durván” – mondja a hős, és mi eltűnődünk itt egy kicsinyt, hogy ez vajon tényleg okés-e. Nem filmkritika, de A szürke ötven árnyalatáról is szól.
Amerikában egymilliárd dolláros piacot jósolnak nekik a következő tíz évben, ám a távolról irányított légi járművek, vagyis a drónok használatának szabályozása még igen kezdetleges. Olcsó játék gazdag gyerekeknek, vagy lehetőségek korlátlan tárháza?
Hogyan fogadják az idős nők a színpadi meztelenséget, hogyan mutatnak a bikinis fotók a parlamentben, és mi a baj a független társulatokkal? A HOPPart és a Nemzeti Színház egykori színészével, a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagjával beszélgettünk.
Andy Vajna jött, látott és nőzött, s miután állami támogatással előbb kinyírta a teljes magyar filmipart, néhány év kóma után mégis sikerült valamiféle életre galvanizálnia. De élet ez?
Humorról, túl egyértelmű színházról és a mozgáskorlátozottságáról is beszélgettünk az ötödéves dramaturggal, akinek már több színház játssza a drámáit, és most mutatják be első rendezését.
Az Őrült Nők Ketrece, a most bemutatott Swing vagy éppen Conchita Wurst: a média szeret a témával foglalkozni, de amit megjelenít, az a sokszínű és rétegzett transzvesztitaközösségnek csak egy kis szelete.
Tízezernél is több közbringa-felhasználó nem tévedhet: a téli kerékpárszám-csökkentés előtt kipróbáltuk a Bubit, és kifaggattuk a BKK-t, elégedettek-e a számokkal.
Sokkal több kiszámíthatóság és sokkal kevesebb meglepő, újszerű vagy csak igazán jól eltalált téma került a Tankcsapda huszonötödik születésnapi lemezére, mint amennyi ahhoz kellene, hogy az összkép ne csak a „rutinos, de jó” meg a „rutinos és nem is túl jó” között ingadozzon.