Kovácsy Tibor

Lassan már maguk az indonézek is kezdik elfelejteni, pedig való igaz: június 7-én választások voltak ezerszigetű országukban. A százharmincmillió választópolgár több mint 91 százaléka lelkesen és többségében ellenzéki hevülettel volt ott a negyedmillió szavazóhelyiség valamelyikében. Még aznap este mindenütt nyilvánosan összeszámolták a szavazatokat, általában kiderült, hogy az uralkodó párt minden reformjával együtt is vereséget szenvedett. Azóta viszont semmi, csak az idő telik.

Az a körülmény, hogy az uniós országokban Spanyolország kivételével mindenütt a baloldal vagy erős baloldali meghatározottságú koalíció kormányoz, eleve eldöntötte, hogy a szerbiai-kosovói háborúnak Nyugat-Európában nem lehet politikailag számottevő ellenzéke. Egy hónap után azonban lassan odáig fajul a helyzet, hogy számottevő támogatottsága sem lesz.

Élénk a mozgás a francia politikai színkép szélein. Miután a körülbelül ötszázaléknyi szavazó mozgósítására hitelesített két szélsőbaloldali, trockista szervezet úgy döntött, hogy közösen indul a júniusi Európa-választásokon, a túlsó térfélen a Nemzeti Front hosszas huzakodás után végleg kettészakadt. A Le Pennel szembeforduló új párt sikereket remél, de a szélsőjobb szavazótábora a jelek szerint még nem tudja, hogy Bruno Mégret oldalán van-e a helye.

Az amerikai hadsereg első embere, Henry Shelton tábornok a múlt héten bejelentette, hogy a december közepén iraki célpontok ellen végrehajtott négynapos amerikai-brit légitámadások eredményesebbek voltak, mint eredetileg hitték. Szaddám Huszein viszont továbbra is a helyén van, belpolitikai pozíciója nem látszik megrendülni, az iraki nép pedig szenved és sanyarog, de makacs büszkeséggel mögötte áll.

Latin-Amerika már vagy húsz éve halad a diktatúráktól a liberálisan gazdálkodó demokráciák felé, de még nincsenek túl sokan, akiknek ettől jobb lett. Sokan vannak viszont azok, akik - jólétért cserében - kevesebb demokráciával és kevesebb piaccal is kiegyeznének. Venezuelának is egy reménybeli - kellőképpen ködös víziókkal felvértezett - diktátort hozott vasárnap a Mikulás és az elnökválasztás.

Az egy héttel korábbi politikai tüntetések után, a mostani hétvégén etnikai, vallási jellegű összecsapások voltak Dzsakartában. A reformasi mozgalom, amely május végén elérte Szuharto távozását Indonézia éléről, egyre türelmetlenebb, miközben a mérsékelt ellenzék két tűz között próbál kitartani a józan fokozatosság álláspontja mellett.

Gyűrűzik, kúszik befelé az orosz válság iszamos teste a magyar gazdaságba, tudjuk ezt. A baj mértéke, sőt a jellege is ágazatonként igen eltérő, nem beszélve a megítéléséről. Ennek megfelelően abban is nagyok a különbségek, amit a gazdaságpolitika, a költségvetés tehet, illetve tenni akar. Egyelőre csak a megoldás csapásirányai tisztulnak, szándékok fogalmazódnak meg, ígéretek hangzanak el, a majdani kötelezettségvállalás pontos körvonalairól nem csordogálnak még az információk.

Nem egészen egy hónap, és Brazíliában elnökválasztás lesz. A mostani államfő, Cardoso a törvényhozásban keresztülvitte, hogy megváltoztassák a törvényt, amely kizárja, hogy a hivatalban lévő elnököt másodszor is meg lehessen választani. Cardoso keménykezű neoliberális gazaságpolitikája stabilizálta az országot, minden esélye megvolna rá, hogy újra államfő legyen. A legutóbbi világgazdasági események azonban veszélybe sodorhatják nemcsak Brazília, de egész Latin-Amerika valóban "sok áldozattal megszerzett" gazdasági sikereit.

Ritka az a japán miniszterelnök, aki képes legalább két évet hivatalban tölteni. Hasimoto Rjutaro két és fél évig tartott ki, ami 1945 óta a hatodik legjobb teljesítmény. Meglepő volna, ha az új kormányfőnek, akinek személyéről a tervek szerint július 30-án dönt a japán parlament, sikerülne jobb helyezést elérnie a listán.

A nyugat-afrikai ország sorsát egy hónap óta a végzet irányítja. A végzetet pedig a helyi teóriák szerint különféle összeesküvések. Abacha tábornok halála megmentette Nigériát a diktatúra további intézményesülésétől. Amikor viszont a múlt héten meghalt a bebörtönzött ellenzéki vezető, Abiola is, a tömegharag zavargásokba, gyújtogatásba, lövöldözésbe torkollt, és vagy hatvan halottat számoltak össze. Most éppen nyugalom van, de nem lehet tudni, a gyors változások okoznak-e újra zűrzavart, vagy netán a lassú, fokozatos átalakulás miatti türelmetlenség.

Algéria vasárnap egy új törvény hatályba helyezésével ünnepelte függetlenségének 36-ik évfordulóját. A jogszabály az arab nyelv kötelező és kizárólagos hivatalos használatát rendeli el, ami - a világ egyik legnépesebb arab országáról lévén szó - távolról nézve inkább tűnik késedelmesnek, mint bármi másnak. Az algériaiak azonban másként látják ezt, elsősorban a berberek, akik talán ennél is súlyosabb provokációként élték át kulturális identitásuk egyik jelképének és dalnokának, Matoub Lounés-nak a meggyilkolását.

Bissau-Guineában tíz nappal ezelőtt fellázadt a hadsereg egy része. Az esemény elsőre elszigetelt zendülésnek tűnt, később véres összecsapásokba torkollt. Vieira államfő a zendülés gyors elfojtását ígérte, de lapzártakor még folytak az összecsapások a kormányhű egységek és a felkelők között. Az utóbbiak többször is elmondták, hogy nem államcsínyről van szó, nem akarnak hatalmat, csak új választásokat és egy olyan kormányt, amely nem annyira korrupt, mint a mostani.