Francia szélsőjobb: Új front, új harcosok

  • Kovácsy Tibor
  • 1999. február 4.

Külpol

Élénk a mozgás a francia politikai színkép szélein. Miután a körülbelül ötszázaléknyi szavazó mozgósítására hitelesített két szélsőbaloldali, trockista szervezet úgy döntött, hogy közösen indul a júniusi Európa-választásokon, a túlsó térfélen a Nemzeti Front hosszas huzakodás után végleg kettészakadt. A Le Pennel szembeforduló új párt sikereket remél, de a szélsőjobb szavazótábora a jelek szerint még nem tudja, hogy Bruno Mégret oldalán van-e a helye.
Élénk a mozgás a francia politikai színkép szélein. Miután a körülbelül ötszázaléknyi szavazó mozgósítására hitelesített két szélsőbaloldali, trockista szervezet úgy döntött, hogy közösen indul a júniusi Európa-választásokon, a túlsó térfélen a Nemzeti Front hosszas huzakodás után végleg kettészakadt. A Le Pennel szembeforduló új párt sikereket remél, de a szélsőjobb szavazótábora a jelek szerint még nem tudja, hogy Bruno Mégret oldalán van-e a helye.

A jó családból való, sokdiplomás Mégret már vagy másfél évtizede várja politikai karrierjének kiteljesedését a Nemzeti Front (NF) különféle, egyre magasabb posztjain. A Front azonban - egyébként már 1972 óta létezik, és teljes nevén a Francia Egység Nemzeti Frontjának hívják - tipikus protest-, vagyis tiltakozó párt, ami azt jelenti, hogy ideológiájában, programjában nem igazán vannak olyan elemek, amelyek az általa kívánt berendezkedést, kormányzást írnák le, annál bőségesebben dörög viszont "Franciaország a franciáké!", "Ki a külföldiekkel!", "A bevándorlás egyenlő a megszállással!" típusú szentenciákat és harci jelszavakat.

Le Pen mint fék

Már az is meglepő volt, a valósággal hűvös viszonyban álló francia közvéleményt kifejezetten sokkolta, amikor az NF szavazótábora a nyolcvanas évek közepén átlépte a tízszázalékos határt. Amikor pedig 1995-ben Le Pen az elnökválasztás első fordulójában tizenöt százalékot kapott, nehéz volt másra gondolni, mint hogy a franciák ezen hányadát egyfajta kollektív téboly mételyezi, miközben természetesen csak választott vezetőik által magukra hagyatva, rosszul érzik magukat. Mégret-nek és szakadár társainak viszont szent meggyőződésük, hogy kedves pártjuknak még ezen a szinten sem kellene megtorpannia a szavazatgyűjtésben, és ha mégis, ezért nem az NF eszméi a hibásak, hanem maga Le Pen, aki képtelen kilépni a tiltakozó attitűdből, továbbá cezaromán nepotizmus mozgatja, ráadásul öreg és szenilis.

Ha tehát maradnak az eszmék, de Le Pen megy, nemhogy tovább lehet lépni a szavazatszerzésben, hanem hiánytalanul begyűjthetők akár a francia szavazók azon harminc százalékának a voksai is, akik életükben legalább egyszer szavaztak már a Nemzeti Frontra. És ez bizony akár a párt hatalomra kerülését is jelenthetné, természetesen valamilyen koalícióban - feltéve, hogy sikerül kilépnie abból a megbélyegzettségből és elszigeteltségből, amelybe mindenekelőtt maga Le Pen hajszolta bele.

A Nemzeti Front szakadárjai annak az öltönyös, nyakkendős értelmiségi "új jobboldalnak" a tagjai, amely már vagy tíz éve, mondjuk a Reagan-éra óta szerveződik és formálódik egyre nagyobb súlyú informális érdekérvényesítő csoporttá a hagyományos elitképző intézmények tájékán, ahol negyedszázaddal ezelőtt a marxizmus farmerban, pulóverben végzett megújítása volt divatban. Az elmúlt tíz évben ezek az időközben negyvenes éveikbe ért emberek az NF számos vezető pozícióját is elfoglalták, kiszorítva Le Pen kevésbé képzett, a politikai konvenciókat elutasító, de nem is ismerő mezei hadait.

Türelmetlen negyvenesek

A generációváltás nem alattomban, hanem a Vezér szándékainak megfelelően zajlott le, aki természetesen minél okosabb tanácsadókkal és beosztottakkal kívánta körülvenni magát, de saját céljai érdekében - szokta is mondani, hogy azért ő a főnök, mert ő a legértelmesebb -, nem pedig azért, hogy átadja nekik az irányítást, ő maga meg lassan kihátráljon a politikai életből a békés öregkorba.

Márpedig aki hatalomról álmodik, annak negyvenes éveiben lassan fogyatkozni kezd a türelme. Le Pen hadsegédei egyre inkább úgy látták, hogy a szalonképtelen főnök háta mögött örökre megmaradnak egy a többség megvetésével találkozó pártocska jelentéktelen hivatalnokainak. És a hadsegéd szó itt a pártapparátus egészét jelenti, karrierre áhítozó férfiak és nők százait, akik ingerülten nézték végig, ahogy Le Pen vezető pozíciókba, az apparátusra oktrojálta második feleségét és a lányait.

A hagyományos NF alapelvei közé tartozott, hogy nem hasonlít a többi pártra, amelyeknek csak a hatalom a fontos, a belső huzakodás, nem pedig a kisember, a nép, a rögvaló. Ezért magával a pártstruktúrával áll szemben, egyforma távolságot tartva jobb- és baloldaltól. Az új nemzedék viszont közeledést szorgalmazott a jobboldal jobbszélével, helyi szinten született is néhány efféle egyezség, ami aztán a hagyományos pártok berkeiben felzúdulást keltett, az érintettek kiközösítését hozta magával. De az összeveszés konkrét oka más volt. Le Pen még az 1997-es választások idején egy választási gyűlésen dulakodásba keveredett egy szocialista képviselőnővel, és mivel sokáig úgy nézett ki, hogy a júniusi Európa-választásokon nem lehet listavezető, közölte a vezetőséggel, hogy esetleg a feleségét indítja maga helyett. Mégret, aki a párt második embere (volt), ezt nem helyeselte. Néhány hónappal később Le Pen felfüggesztette Mégret két bizalmasának a párttagságát. Egyikük december elején rendkívüli kongresszus összehívását követelte, és a felhíváshoz Mégret is csatlakozott. Azóta egyre gyűlölködőbb szócsata dúlt, különösen Le Pen volt elemében, aki nem tudja megállni, hogy ne viccelődjön ellenfele kevéssé robusztus termetén. A rendkívüli kongresszusra formálisan ő is meghívást kapott, de felhorkant, hogy csak nem képzelik, még hogy ő a lilliputiak közé.

A folytonosság üres széke

Mindazonáltal az emelvényen végig üresen állt számára egy szék, sőt - a politikai folytonosságot hangsúlyozandó - közfelkiáltással megválasztották az új szervezet tiszteletbeli elnökévé is. A tényleges elnök viszont Mégret lett. Az új párt neve (Nemzeti Front - Nemzeti Mozgalom) az ideológiában kevés gazdagodást, finomodást sejtett, de el is hangzott hivatalosan, hogy "súlyosan tévedtek, akik azt hitték, hogy a rendkívüli kongresszus felvizezi az NF tiszta borát".

Mégret azt reméli, hogy - leszakítva Le Penről a funkcionáriusok és aktivisták (szűk) többségét - megkaparinthatja a szavazókat is. A felmérések ezt a reményét eddig még nem támasztották alá. A Front választói csalódottan láthatták, hogy nem különb az ő pártjuk sem a többinél, itt is csak veszekszenek a főnökök, törpéznek vagy cezarománoznak, a haza sorsa meg kényre-kedvre. Egy adat szerint a meghasonlott szavazótábor legnagyobb hányada júniusban nem szavazna Mégret-re sem, Le Penre sem, inkább egy harmadik lista mellett döntene. És akkor mindkettejüknek vége, de egy új vezér előbukkanásáig talán vége magának a francia szélsőjobbnak is.

Kovácsy Tibor

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.