Venezuela: Szépség helyett szörnyeteg?

  • Kovácsy Tibor
  • 1998. december 10.

Külpol

Latin-Amerika már vagy húsz éve halad a diktatúráktól a liberálisan gazdálkodó demokráciák felé, de még nincsenek túl sokan, akiknek ettől jobb lett. Sokan vannak viszont azok, akik - jólétért cserében - kevesebb demokráciával és kevesebb piaccal is kiegyeznének. Venezuelának is egy reménybeli - kellőképpen ködös víziókkal felvértezett - diktátort hozott vasárnap a Mikulás és az elnökválasztás.
Latin-Amerika már vagy húsz éve halad a diktatúráktól a liberálisan gazdálkodó demokráciák felé, de még nincsenek túl sokan, akiknek ettől jobb lett. Sokan vannak viszont azok, akik - jólétért cserében - kevesebb demokráciával és kevesebb piaccal is kiegyeznének. Venezuelának is egy reménybeli - kellőképpen ködös víziókkal felvértezett - diktátort hozott vasárnap a Mikulás és az elnökválasztás.

Venezuela, a Kis-Velence (a Maracaibo-öböl faoszlopokon álló indián házairól nevezték el így az első konkvisztádorok) az olajból él. A Közel-Keleten kívül itt vannak a világ legnagyobb olajtartalékai; az ország az Egyesült Államok második legnagyobb szállítója. Negyven éve váltogatják egymást békésen a polgári kormányok. 1989-ben zavargások, fosztogatások voltak a fővárosban, Caracasban, több száz halottal, 1992-ben pedig egymás után két katonai puccskísérlet bukott meg - nem éppen vér nélkül, de a latin-amerikai átlagba ennyi belefér. A politikai életet két párt uralta: egy szociáldemokrata jellegű és egy keresztény-konzervatív. Messziről nézve nagyjából rendben mentek a dolgok.

Korrupt elit

A mostani elnökválasztást megelőző hónapokban azonban minden felborult. A gazdaság öt éven belül a harmadik válságba futott bele az olajáresés és a pénzügyi világválság miatt. Az inflációt nem sikerült évi harminc százalék alá szorítani, a lakosság nyolcvan százaléka pedig a szegénységi küszöb alatt él. Már az eddigi elnök, Rafael Caldera is független jelöltként nyert a pártpolitikusokkal szemben, most viszont végképp a hagyományos politikai szervezeteken kívül zajlott a küzdelem. Venezuelával ugyanis nem csak az a baj, hogy az olajhasznon egy kisebbség osztozik, és nem csak az, hogy az egyoldalú olajfüggés sebezhetővé teszi, mivel minden más gazdasági ágazat viszonylag fejletlen: mindezt egy velejéig korrupt politikai elit teszi elviselhetetlenné a többség számára, amely a hagyományos politikai osztályon kívül kereste a megváltást hozó új comandantét.

Egy évvel ezelőtt egy korábbi világszépe, Irene Sáez volt ez a személy. Venezuelában a reménybeli szépségkirálynőket évekig formálják testileg és lelkileg, és az ország egyértelmű ranglistavezető a különféle "Miss"-ek húszéves összesítésében. A szépségkirálynő ünnepelt közszereplő, morális instancia. A szépségképzésben komoly hangsúlyt fektetnek a szellemiekre is, nehogy még egyszer előforduljon a négy évvel ezelőtti kínos eset, amikor a frissen választott Miss Venezuela - a kiállt izgalmak hatására - William Shakespeare-t jelölte meg kedvenc zeneszerzőjeként.

A 36 éves Irene Sáez nem liba: öt éve polgármestere a főváros egyik gazdag kerületének, amelyet a rajongók már csak Irenelandnek hívnak. Ott tisztaság van, nincsenek tolakodó koldusok, és tilos a parkokban a szerelmes együttmatatás. Állítólag korrupció sincs. A választások közeledtével azonban elkövette azt a hibát, hogy elfogadta a konzervatív párt támogatását. Ráadásul olyan időszakban - az év elején -, amikor az elnökjelöltek között feltűnt Hugo Chávez szolgálaton kívül helyezett ejtőernyős ezredes, 44 évesen is szenvedélyes baseballjátékos, aki az egyik 1992-es puccsban tüntette ki magát (lecsukták, amnesztiát kapott).

Perón, Castro és a sátán

Chávezt hívei comandanténak nevezik. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy november elején Barinas szövetségi állam kormányzójává választották - esélytelenként induló - édesapját. Politikai szervezete, a Hazafias Pólus további hét kormányzói helyet is megszerzett, továbbá egyharmadnyi képviselői mandátumot. Pedig a hagyományos pártok szándékosan - és összefogva - előrehozták a parlamenti és helyi választásokat, remélve, hogy sikereik az elnökválasztásig majd lefékezik Chávez lendületét.

Chávez nem viccel, véget akar vetni a gazdasági újliberalizmusnak, megszorongatná a gazdagokat, adna a szegényeknek, és visszacsinálna egy sor privatizációs intézkedést, hogy megteremtse a jótékony és gondoskodó államot. Ellenfelei valahová Perón, Castro és a sátán közé helyezik el a politikai skálán, amióta pedig élre tört a népszerűségi listán, a jómódúak mentik a pénzüket az országból - ez nem feltétlenül tesz jót a megrendült gazdaságnak. Puccsista múltja miatt kitiltották az USA-ból, ő ennek ellenére állítja, hogy nem kíván változtatni a gazdasági kapcsolatokon. Mást nem is mondhat, hiszen Venezuela belepusztulna, ha egy kicsit is megpattannának a gazdasági szálak legfontosabb üzleti partnerével. De Cháveznek vannak más víziói is: új alkotmányt, alkotmányozó nemzetgyűlést akar - bár ezt a kampány vége felé óvatosan hangoztatta.

Okkal, mert a hajrában már nem Irene állt a második helyen, hanem egy volt üzletember, Carabobo szövetségi állam két perióduson keresztül is elismertséggel övezett kormányzója, a 62 esztendős Henrique Salas.

A pökhendi lovas

Salas is szembefordult az intézményes politikai erőkkel, saját pártot hozott létre, szintén reformokról beszélt - óvatosan kerülve a szélsőséges felhangokat. Hatékony, tiszta kormányzást ígért, továbbá azt, hogy folytatja az elődje által kezdett privatizációt, egészen a postáig és a börtönökig, a kormányzati funkciókat pedig decentralizálja. Nem szabad azt gondolni, hogy Salas valami szürke technokrata: azzal szórakoztatta reménybeli választóit, hogy kampányát magas lóról küzdötte végig. Szó szerint lóhátról. Bírálói szerint emellett arrogánsan, mert undok, pökhendi ember, nem hiába végzett a Yale-en.

A hagyományos pártok az utolsó pillanatban kétségbeesetten kirúgták jelöltjeiket, repült a szép Irene és a szociáldemokraták idős caudillója, a 77 éves Luis Alfaro is, akitől csak úgy tudtak megszabadulni, hogy a pártból is kiebrudalták. Így Salas és fehér lova mögé - pontosabban Chávezzel szemben - felsorakozott a politikai elit. A venezuelai hadvezetésen belüli megosztottság komorra színezte a választási küzdelmet: a szárazföldi haderő főparancsnoka például kijelentette, hogy nem hajlandó elfogadni egy volt puccsistát az ország élén. Más tábornokok alkotmányos alapra helyezkedtek, mondván, bárki győzzön, ők a legitim államfő mellé állnak. Ismét mások beismerték, hogy annak örülnének, ha győzne Chávez, és eltűnne ez a mostani, korrupt vircsaft.

De mindez már mindegy, Chávez győzött. Hogy a populista ígéretekből mi lesz, kiderül, de minimális kockázattal lehet azt tippelni, hogy a változások nem lesznek eget rengetőek. A venezuelai többség megint csalódni fog, ismét eltűnik kézen-közön a sült galamb. Lapzártáig nem volt puccs, kezdetnek ez is elég.

Kovácsy Tibor

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.