Köves Gábor

A Kezdők és a Befognád, ha szépek kérlek? után hamarosan megjelenik Raymond Carver prózai életműsorozatának harmadik kötete, a Katedrális. Ennek apropóján az író özvegyét és irodalmi javainak gondozóját, a költőként is ismert Tess Gallaghert kérdeztük - egyebek mellett arról, hogyan látja ő a Carver írásainak jótékony megcsonkításával vádolt szerkesztő, Gordon Lish szerepét.

Új regénye, az Imágó megjelenése alkalmából járt Budapesten - az elvárásokról, a kritikáról és a börtönben ülő Hodorkovszkijról kérdeztük.

Az idei cannes-i filmfesztivál egyetlen magyar indulója volt; kisjátékfilmje, a Csicska azóta több nemzetközi fesztiválon is sikerrel szerepelt. A rabszolgatartás magyar válfajáról szóló kisfilm megjelenésünk napjától a Happy, Happy című norvég dramédia kísérőfilmjeként indul a mozikban.

1930-ig megközelítőleg 600 némafilm készült Magyarországon. Legtöbbjük létezéséről legfeljebb plakátok vagy standfotók tanúskodnak - ezekből nyílt kiállítás a Műcsarnokban. Az elveszett némafilmek utáni nyomozásról a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársát kérdeztük.

Az új-hollywoodiakkal együtt bandázó filmrendező filmtörténészként is derekas munkát végzett: nem elég, hogy láthatta még élőben a régi idők mestereit, a legtöbbjüket ki is kérdezte szakmájuk fogásairól. Who The Devil Made It című kötetében olyanokkal olvashatók mélyinterjúk, mint Fritz Lang, Howard Hawks, Alfred Hitchcock vagy Josef von Sternberg. A memoárjain dolgozó szerzőt Los Angelesben értük el telefonon.

Azonos gyakorisággal szólítják zseninek és a vászon megrontójának. Az Egy mindenki ellen című filmjével még csak szűk körben, a Visszafordíthatatlannal már nagyobb nyilvánosság előtt borzolta az idegeket. Hasonló érdemeket mondhat magáénak új filmje, az Enter the Void is, mely egy új forgalmazási rendszer jóvoltából kerül a hazai mozikba. Párizsban beszélgettünk vele.

Zengő tombolás, de semmi értelme nincs - Shakespeare-t idéz a narrátor, kiegyensúlyozott, már-már derűsen lemondó hangon, és jönnek sorra, mit jönnek, egymás sarkát tapossák ennek az értelmetlen zengő tombolásnak a mind máshogyan boldogtalan szereplői. Tulajdonképpen nem szép dolog ekkora poéngyilkossággal kezdeni egy filmet, és egy nyugton pihenő klasszikust mint legfőbb spoilerezőt előtérbe tolni, de ha Shakespeare az, aki ily találóan foglalta össze, amit Woody Allen a világegyetemről és azon belül is a földi élet hiábavalóságáról gondol, akkor jöjjön Shakespeare.

Eva Menasse első nekifutásra nagyregényt írt. A Vienna a Menasséékre sok mindenben hasonlító família és a huszadik századi Bécsre sok mindenben hasonlító város regénye, főszerepben zsidókkal, félzsidókkal és nem zsidókkal, kis lábú focistákkal és nagy lábon élő rokonokkal, legendás fizetőpincérekkel, és a legendából kimaradt, de családilag nyilvántartott alakokkal. A Berlinben élő osztrák írónővel a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Maigret felügyelő magyarul eddig még ki nem adott eseteivel kezdte Simenon-sorozatát az Agave Kiadó, de a tervezett megjelenések között szerepelnek a szerző - magyarul ugyancsak kiadatlan - pszichológiai bűnregényei is. Maigret és megalkotójának viselt dolgairól a liége-i egyetem professor emeritusát, Jacques Dubois Simenon-szakértőt kérdeztük.

Alessandro Baricco a legnépszerűbb kortárs olasz írók egyike: a Selyem, a Tengeróceán vagy a Novecento (illetve az utóbbiból készült film, Az óceánjáró zongorista legendája) sokak kedvencévé tette a Narancs kérdéseire e-mailben válaszoló 53 éves szerzőt.

Jól számolt a bevezető írója: a három űrhajóson kívül nem volt negyedik utas a Holdra induló Apollo-11 fedélzetén, és abban is igaza lehet, hogy az ilyen messzi utazásokhoz "túl alacsony, túl kövér és túl zsidó" Norman Mailernek valóban fájhatott, hogy nem tarthat a trióval. Végül is ki, ha ő nem!