Besompolyog Lugosi - Balogh Gyöngyi némafilmtörténész

Film

1930-ig megközelítőleg 600 némafilm készült Magyarországon. Legtöbbjük létezéséről legfeljebb plakátok vagy standfotók tanúskodnak - ezekből nyílt kiállítás a Műcsarnokban. Az elveszett némafilmek utáni nyomozásról a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársát kérdeztük.
1930-ig megközelítőleg 600 némafilm készült Magyarországon. Legtöbbjük létezéséről legfeljebb plakátok vagy standfotók tanúskodnak - ezekből nyílt kiállítás a Műcsarnokban. Az elveszett némafilmek utáni nyomozásról a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársát kérdeztük.

Magyar Narancs: A kiállításon vetítik Kertész Mihály nemrég megkerült némafilmjét, Az utolsó hajnalt. Hogy lett meg?

Balogh Gyöngyi: Volt már néhány éve egy töredékünk belőle, az osztrák archívum munkatársától kaptuk, gyerekkorában vásárolta az ócskapiacon. Anélkül persze, hogy tudta volna, mi ez. Csak amikor egyszer nálunk járt, kezdte gyanítani egy plakát láttán, hogy Kertész Mihály némafilmjének egyik tekercsét őrzi. 14 percet a 73 perces filmből. Ezt látták később egy némafilmfesztiválon a holland kollégák, és ők is a fejükhöz kaptak, hogy nekik ez a film teljes egészében megvan. Csak nem tudták, mijük van meg. Amikor egy némafilmet anno eladtak külföldre, a teljes inzertállományát a célország nyelvére cserélték, és gyakran a címet is megváltoztatták; Az utolsó hajnal például Az élet egy játszma címet kapta a holland keresztségben, a németeknél pedig A kritikus nap címmel futott. Így azért nem egyszerű az azonosítás. Egy nagy archívumban mindig sok az azonosítatlan film.

MN: Érkeznek lakossági bejelentések, ha valaki talál egy filmet?

BGY: Majdnem minden hónapban befut valamilyen hívás. Néhány éve komplett játékfilmeket kaptunk egy gyűjtőtől, aki egy fészerben tartotta a filmjeit, s akkor adta ide a maradékot, amikor egy része - a nitrofilm ugyanis híresen gyúlékony anyag - már elfüstölt. 12 néma játékfilm volt a gyűjteményünkben, amikor az archívum létrejött, ma a számon tartott 600-ból 51 többé-kevésbé komplett film van meg. A magyar némafilm az I. világháború alatt élte a fénykorát, az ellenség filmjeit tilalom sújtotta, a szövetséges országok piacára minden további nélkül be lehetett jutni. 1918-ban több mint száz játékfilm készült Magyarországon. A magyar némafilmgyártás győztesként jött ki a világháborúból. A korai némafilmek egyébként nem fekete-fehérek voltak, színezték a filmeket. A legolcsóbb színezési technika a virazsírozás volt, de a francia Pathé filmeknél például kézzel festették a kockákat. Aztán a húszas évekre a színezés kiment a divatból. Sokkal mozgékonyabbak lettek a filmek, ami pótolta a korábban megkövetelt dekorativitást.

MN: Az elveszett filmek közül melyek hiányoznak a legjobban?

BGY: Ami több kollégának is leghőbb vágya, élükön persze velem, hogy az Egy nap a világ egyszer előkerül. Ez egy nagyon híres háborús melodráma 1943-ból, abszolút emblematikus filmje a korszaknak. Vaszary János színdarabjából készült, Muráti Lili és Páger Antal játszotta a főszerepet. Legendák keringenek arról, hogy hol látták felbukkanni, Muráti Lili szerint valaki Ausztráliában látta egy unokatestvére barátjánál. Egyszer jelentkezett egy hölgy, hogy neki megvan a film, rohantunk is Sopronba, de vaklárma volt, a Szervusz, Péter! című Páger-film egyik tekercse került elő. Lehet, hogy nem is olyan jó film az Egy nap a világ, s csak csalódás lenne, ha egyszer láthatnám...

MN: Adtunk némafilmsztárokat a világnak?

BGY: Lenkeffy Ica Németországban lett igazán híres, Várkonyi Mihály európai hírű sztár lett; olyan szuperprodukciókban szerepelt, mint Kertész Mihály Bécsben forgatott filmje, a Szodoma és Gomorra. Bánky Vilma Amerikában futott be. Putty Lia előbb Németországban aratta sikereit, majd a Varieté című filmben nyújtott kiváló alakítása előtte is megnyitotta az utat Hollywoodba. És persze Lugosi Béla. Maradt is fenn egy töredék egy itthoni filmjéből; nagyon érdekes megnézni, mert az ember akaratlanul is belelátja már Drakulát. Küzdelem a létért a címe, 1918-ban készült és egy postarablási jelenet maradt fenn belőle; Lugosi, akinek akkor Olt Arisztid volt a művészneve, baljós, görbe mosollyal az arcán besompolyog egy falusi kis postára.

MN: Az utolsó hajnalon kívül mi maradt fenn Kertész magyar némafilmjei közül?

BGY: A másik nemrég előkerült filmje, A tolonc 1914-ben készült Kolozsváron. Külön érdekessége, hogy a két főszereplő, Berky Lili és Várkonyi Mihály mellett játszik benne Jászai Mari is. Sajnos ennek a restaurálása még nem fejeződött be. Kertész néhány játékfilmjének rövid töredéke megtalálható a gyűjteményünkben meg a Jön az öcsém; ez egy agitációs propagandafilm a Tanácsköztársaság idejéből, ami azért nem annyira jellemző Kertész Mihályra. Olyan szempontból persze jellemző, hogy olyan filmrendező volt, aki mindennel tudott azonosulni. Nem egy szerzői alkat volt, hanem egy kivitelezői rendező nagy találékonysággal. Az 1919-es május elsejei felvonulások híradófelvételeinek is ő volt a főrendezője. Nagyon érdekes ezeket megnézni, mert egész Budapestet átalakították, bizonyos helyszíneket teljesen átszabtak, bevonták vörös drapériával azokat az egyházi jellegű emlékműveket, amiket nem akartak látni.

MN: Korda Sándortól Az aranyember 1918-as változatát vetítik a kiállításon. Korda némafilmjeiből jól állunk?

BGY: Van egy kis töredékünk A nagymamából, amiben Blaha Lujza játszik, és egy ennél is rövidebb töredék a Yamata című filmjéből. Az ő esetében is elég rossz a helyzet.

Neked ajánljuk