Interjú

"Ha remény sincs már"

Aki Kaurismäki filmrendező

Film

Mint minden öntudatos filmművésznek, neki is kedves szó a trilógia: az ideje jó részét Portugáliában töltő finn híresség túl van már a proletárok és a vesztesek trilógiáján, most épp egy kikötői trilógiára készül, melynek első harmada, a Kikötői történet december 29-én kerül a mozikba. A rendező a közelgő premier alkalmából válaszolt a Narancs kérdéseire.

Magyar Narancs: Nyilván nem mi vagyunk az elsők, akik 1992-es filmje, a Bohémélet folytatását látják a Kikötői történetben. Ismét francia a háttér, és ismét feltűnik Marcel Marx - André Wilms mosolyt nem ismerő alakításában.

Aki Kaurismäki: Először is, Marcel Marx alakját merő lustaságból emeltem át a Bohéméletből, mert így legalább eggyel kevesebb karaktert kellett újonnan kitalálnom. Másodszor pedig azért esett épp őrá a választásom, mert a három testőr közül mindig is a becsületes Athos állt a szívemhez legközelebb. Harmadrészt pedig, és ez itt a lényeg, mindezen túl a Kikötői történetnek az égvilágon semmi köze a Bohémélethez. Eszembe sem jutott.

MN: A Marcelt immár másodjára alakító André Wilms mesélte, hogy az orra segítette hozzá a szerephez. Elmondása szerint a szereplőválogatás egy kocsmában zajlott, és ön csak annyit jegyzett meg, hogy ekkora orral még a zuhany alatt is lehet cigizni. Majd ittak és ezzel az ügy le volt zárva, az övé lett a szerep. Mondja meg, ha nem így történt!

AK: Már miért ne lett volna így! Ezzel az eljárással nemcsak olcsóbb, de jóval szórakoztatóbb is szerepet osztani, mint próbafelvételekkel húzni az időt! Egy orr, bármily nagy is legyen, még soha senkiben nem tett kárt, én legalábbis még soha nem éreztem fenyegetve magam. Nem beszélve arról, hogy egy jelentős orr valóban komoly helyzeti előnyt jelent, már ha az ember szárazon kívánja tartani a cigit, miközben az esőben táncol, sőt még énekel is hozzá. Semmi okom nem volt tehát, hogy akár most, akár máskor bármit is változtassak a jól bevált metóduson. Ráadásul a Juhát és a Leningrad Cowboys Meet Mosest is együtt vészeltük át, mára meg már úgy összecsiszolódtunk, mint két vén gentleman.

MN: Az ivászat szerves része a szereposztási folyamatnak?

AK: A Kikötői történetet gyakorlatilag színjózanul forgattuk le, de azt azért megnyugtató tudni, hogy olyasvalaki a főszereplőm, aki állja a sarat, ha adott esetben egy-két italt le kell gurítania.

MN: Nem ma mondta, de igazoltan ön volt, aki kijelentette, hogy egy filmnek nem szabad 90 percnél hosszabbnak lennie. Ma már megbocsátóbb ez ügyben?

AK: Ma is csak azt tudom mondani, hogy 90 perc bőven elég egy épkézláb történet elmeséléséhez. Hacsak nem valami művészkedő szart akar csinálni az ember. A Ben Hurra persze más szabályok vonatkoznak.

MN: És azok a kijelentései, hogy "csapnivaló filmrendező vagyok", meg hogy "a Leningrad Cowboys menni Amerika a filmtörténet legrosszabb filmje"? Igaz, azt azért hozzátette, hogy csak abban az esetben, ha Sylvester Stallone munkásságát nem számítja. Revideálta már az álláspontját?

AK: Nem én! Ahogy telnek az évek, csak egyre biztosabb vagyok benne, hogy szóról szóra úgy van, ahogy mondtam.

MN: És Stallone? Nem vette zokon?

AK: Tőlem telhetően mindent elkövettem azért, hogy ne kerüljön sor egy ilyen beszélgetésre, és mind ez ideig sikerült is elkerülni.

MN: Mondott olyat is, hogy jó lett volna egy generációval előbb születni, mert akkor tanúja lehetett volna a második világháború alatti ellenállásnak...

AK: A legjobb tudomásom szerint soha ilyesmi nem hagyta el a számat. Csak egy komplett idióta álmodozna arról, hogy háborús időkben éljen. Az viszont valóban tőlem származik, hogy nagyon bírtam volna az ötvenes éveket. Ez volt az utolsó olyan évtized, amit még nem rontott el a tömeges fogyasztásmánia.

MN: A Bohémélet című filmjéből színdarab is készült, sikerrel játsszák az egyik budapesti színházban (az Örkény Színházban - K. G.). Volt alkalma megnézni?

AK: Nyilván csak bánhatom, de nem volt. Egyébként engem is meglepett, hogy hány filmemből készült már színdarab. Gomolygó felhőkA gyufagyári lányBérgyilkost fogadtam - mindből színdarab lett. Még a Hamletemből is (Kaurismäki 1987-es filmje - K. G.), ami azért egy kicsit bizarr. De mivel egyiket se láttam, nehéz lenne megítélni, volt-e értelme a dolognak.

MN: Joggal érheti a nepotizmus vádja; a Kikötői történetben a saját kutyájának is fontos szerepet adott. Mit tud felhozni mentségül?

AK: Elismerem, ez valóban kimeríti a nepotizmus tényállását. De mit tegyek, amikor a szomszéd kutyája egy megveszekedetten tehetségtelen dög! Laika viszont nagyszerű színésznő. Semmi sztárallűr, semmi külön óhaj-sóhaj. Egyetlen panaszszava sem volt az egész forgatás alatt.

MN: Még mindig legfeljebb csak egyszer próbál a színészeivel?

AK: Továbbra is csak egyszer, de a helyzet annyiban változott, hogy ma már fel is veszem a próbát, és úgy hívom, felvétel.

MN: És ha a színészek részletesebb magyarázatot igényelnek?

AK: Ha nem túl bonyolult a kérdés, akkor válaszolok nekik.

MN: Azt mondta, minél borúsabban látja a világot, annál optimistább filmeket készít. A Kikötői történet alapján elég borúlátónak kell lennie.

AK: Ha remény sincs már, a pesszimizmusnak sincs értelme.

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.