Rádió

Dörmögők

Macifröccs a Klubrádióban

Interaktív

Úgy tűnik, a Klubrádió és hallgatói komolyan gondolják, hogy érdemes az egyre nehezülő és egyre aránytalanabb körülmények és elvárások ellenére is kísérletet tenni arra a talán némiképp anakronisztikus, de a mai magyar közállapotoktól biztosan idegen dologra, amit független közszolgálati rádiózásnak hívnak.

Csak hát a rögvaló azt mutatja, hogy a kormányközeli média begye megállás nélkül szippantja fel a műhelyeket, s a piaci helyzet annyira torz már, hogy lassan valóban el lehet engedni, szégyenkezve bár, azt a képzetet, hogy annak leírására a sajtószabadság a megfelelő kifejezés.

Az utóbbi időben mindenesetre egy sor dolog változott a Klubrádió háza táján, új adásrend, új műsorok, új műsorvezetők bukkantak fel, miközben persze az emblematikus elemek sem tűntek el. Úgy néz ki, mintha az egyik cél és a túlélés egyik remélt kulcsa az lenne, hogy a fiatalabb közönség is érdekeltté váljon az adó hallgatásában. Amennyire ez kisilabizálható, elsősorban a harminc és negyven közötti értelmiségiek kerültek a célkeresztbe.

Hangütését, iróniáját és érdességét tekintve nyilván ennek a korcsoportnak szól elsősorban a Macifröccs, a HVG ismert publicistája, Tóta W. Árpád újsütetű műsora is. „A macifröccs teljesen értelmetlen recept: borba málnaszörpöt önteni tiszta hülyeség, meg aztán nem is lesz tőle finomabb. De olyan aranyos neve van, és ennyi elég is, mert ebből a búvalvert országból talán a cukiság hiányzik legjobban.” Így a műsor ajánlója, amiből nyilván kiderül, hogy a főként kultúrpolitikáról szóló műsortól nem annyira precíz elemzéseket, mint inkább fülbemászóan sommás megállapításokat várhatunk majd – de legalább nem árulnak zsákbamacskát a műsorkészítők.

A legutóbbi adás témája mi más lehetett volna, mint a lex CEU, és ez az egész céltalan csapkodás, amit a kormány a közvélemény és a szakmai nyilvánosság tiltakozása ellenére is végignyomni látszik. A Macifröccs túlbonyolítottnak nem nevezhető szerkezete három nagyobb részből áll össze: először Tóta tart egy néhány perces bevezető-hangulatalapozó monológot, azután állandó műsorvezető társával, a színikritikus Puskás Pannival végigbeszélik ugyanazt a témát, amiről a bevezető szólt, majd a műsor második félórájában egy meghívott vendég is beszáll.

A műsor felvezetője szerint a következő óra a „kultúra, közélet, népharag” jegyében fog telni, és az utóbbit elsősorban maga Tóta szállítja. Ha a korábbi időben a Klubrádió jellemző hangütése az elkeseredettség, a kétségbeesés (kívülről nézve: rettegés) és a csendes bele nem törődés keveréke volt, akkor a Macifröccs tényleg új színt hoz ehhez képest. Igaz, nagy kérdés, hogy a valóban érzékelhető fiatalos lendületen túl termékenyebb-e a korábbinál ez a gúnyba és gyakran szimpla utálkozásba csapó, ironizáló dörmögés. Az olyan sematikus megjegyzések, mint hogy „az egész kurzus célja az Orbán família legtökéletesebb meggazdagodása”, illetve az olyan alacsonyan szárnyaló poénok, mint hogy „az Orbán gyerekek azzal tennék a legnagyobb szolgálatot a hazának, ha szinglik maradnának”, nem biztos, hogy segítenek a dolgok tisztábban látásában. Persze a fene se tudja, hogy ez-e a cél, néha úgy tűnik, inkább a felgyülemlett feszültség levezetéséről van itt szó, ami a felkonfban említett népharaggal még meg is feleltethető, csak akkor meg a kultúra kezd el ugyanonnan hiányozni kissé.

Persze van ellenpólus, Puskás Panni is igyekszik finomítani Tóta megjegyzésein („szerintem túlzás, hogy másfél millió hülye lenne, aki a Fideszre szavaz”), és általában a vendégek is inkább a kiegyensúlyozottság felé viszik az adást. Radnóti Sándor például, a maga higgadtságával látványosan ki is lógott a Macifröccs legutóbbi adásából, igaz, legalább fölfelé. Az ő klasszikus idézetekkel megtámogatott, élvezetesen előadott kisesszéje arról, hogy a képmutatás eltűnése a legaggasztóbb jelenség Orbán aktuális politikájában, bővebb kifejtésért kiáltott. Tóta kommentárja azonban – „ahogy megpróbáljuk beleélni magunkat annak a választópolgárnak a helyébe, aki most Soros hálózatától retteg, olyan, mintha egy légy bőrébe próbálnánk belebújni” – rögtön jelezte a beszédmódok közötti interferenciát.

Az irónia kellő reflektáltság nélkül nem könnyen haladja meg a cinikus demagógiát, valami ilyesmi lehet a tanulság, és ebbe azért nem lenne jó, ha hosszabb távon beleragadna ez a műsor.

Klubrádió, április 4.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.