Rádió

Dörmögők

Macifröccs a Klubrádióban

Interaktív

Úgy tűnik, a Klubrádió és hallgatói komolyan gondolják, hogy érdemes az egyre nehezülő és egyre aránytalanabb körülmények és elvárások ellenére is kísérletet tenni arra a talán némiképp anakronisztikus, de a mai magyar közállapotoktól biztosan idegen dologra, amit független közszolgálati rádiózásnak hívnak.

Csak hát a rögvaló azt mutatja, hogy a kormányközeli média begye megállás nélkül szippantja fel a műhelyeket, s a piaci helyzet annyira torz már, hogy lassan valóban el lehet engedni, szégyenkezve bár, azt a képzetet, hogy annak leírására a sajtószabadság a megfelelő kifejezés.

Az utóbbi időben mindenesetre egy sor dolog változott a Klubrádió háza táján, új adásrend, új műsorok, új műsorvezetők bukkantak fel, miközben persze az emblematikus elemek sem tűntek el. Úgy néz ki, mintha az egyik cél és a túlélés egyik remélt kulcsa az lenne, hogy a fiatalabb közönség is érdekeltté váljon az adó hallgatásában. Amennyire ez kisilabizálható, elsősorban a harminc és negyven közötti értelmiségiek kerültek a célkeresztbe.

Hangütését, iróniáját és érdességét tekintve nyilván ennek a korcsoportnak szól elsősorban a Macifröccs, a HVG ismert publicistája, Tóta W. Árpád újsütetű műsora is. „A macifröccs teljesen értelmetlen recept: borba málnaszörpöt önteni tiszta hülyeség, meg aztán nem is lesz tőle finomabb. De olyan aranyos neve van, és ennyi elég is, mert ebből a búvalvert országból talán a cukiság hiányzik legjobban.” Így a műsor ajánlója, amiből nyilván kiderül, hogy a főként kultúrpolitikáról szóló műsortól nem annyira precíz elemzéseket, mint inkább fülbemászóan sommás megállapításokat várhatunk majd – de legalább nem árulnak zsákbamacskát a műsorkészítők.

A legutóbbi adás témája mi más lehetett volna, mint a lex CEU, és ez az egész céltalan csapkodás, amit a kormány a közvélemény és a szakmai nyilvánosság tiltakozása ellenére is végignyomni látszik. A Macifröccs túlbonyolítottnak nem nevezhető szerkezete három nagyobb részből áll össze: először Tóta tart egy néhány perces bevezető-hangulatalapozó monológot, azután állandó műsorvezető társával, a színikritikus Puskás Pannival végigbeszélik ugyanazt a témát, amiről a bevezető szólt, majd a műsor második félórájában egy meghívott vendég is beszáll.

A műsor felvezetője szerint a következő óra a „kultúra, közélet, népharag” jegyében fog telni, és az utóbbit elsősorban maga Tóta szállítja. Ha a korábbi időben a Klubrádió jellemző hangütése az elkeseredettség, a kétségbeesés (kívülről nézve: rettegés) és a csendes bele nem törődés keveréke volt, akkor a Macifröccs tényleg új színt hoz ehhez képest. Igaz, nagy kérdés, hogy a valóban érzékelhető fiatalos lendületen túl termékenyebb-e a korábbinál ez a gúnyba és gyakran szimpla utálkozásba csapó, ironizáló dörmögés. Az olyan sematikus megjegyzések, mint hogy „az egész kurzus célja az Orbán família legtökéletesebb meggazdagodása”, illetve az olyan alacsonyan szárnyaló poénok, mint hogy „az Orbán gyerekek azzal tennék a legnagyobb szolgálatot a hazának, ha szinglik maradnának”, nem biztos, hogy segítenek a dolgok tisztábban látásában. Persze a fene se tudja, hogy ez-e a cél, néha úgy tűnik, inkább a felgyülemlett feszültség levezetéséről van itt szó, ami a felkonfban említett népharaggal még meg is feleltethető, csak akkor meg a kultúra kezd el ugyanonnan hiányozni kissé.

Persze van ellenpólus, Puskás Panni is igyekszik finomítani Tóta megjegyzésein („szerintem túlzás, hogy másfél millió hülye lenne, aki a Fideszre szavaz”), és általában a vendégek is inkább a kiegyensúlyozottság felé viszik az adást. Radnóti Sándor például, a maga higgadtságával látványosan ki is lógott a Macifröccs legutóbbi adásából, igaz, legalább fölfelé. Az ő klasszikus idézetekkel megtámogatott, élvezetesen előadott kisesszéje arról, hogy a képmutatás eltűnése a legaggasztóbb jelenség Orbán aktuális politikájában, bővebb kifejtésért kiáltott. Tóta kommentárja azonban – „ahogy megpróbáljuk beleélni magunkat annak a választópolgárnak a helyébe, aki most Soros hálózatától retteg, olyan, mintha egy légy bőrébe próbálnánk belebújni” – rögtön jelezte a beszédmódok közötti interferenciát.

Az irónia kellő reflektáltság nélkül nem könnyen haladja meg a cinikus demagógiát, valami ilyesmi lehet a tanulság, és ebbe azért nem lenne jó, ha hosszabb távon beleragadna ez a műsor.

Klubrádió, április 4.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.