Rádió

Cigányúton

Nyelvészműsor a Klubrádióban

Interaktív

Ha hinni lehet az előzetes terveknek, a Klubrádió programstruktúrája jelentős átalakulás előtt áll, lesznek új műsorok, új műsorvezetők, és nagyjából minden eddig megszokott adásidő megváltozik.

Reméljük, az online archívum is átalakul, mert most, mintegy a változás előszeleként, semmi sem ott van, ahol lennie kéne. Ez annyiban érdekes csak, mivel elég hosszú kutatómunka kellett hozzá, hogy rábukkanjunk a Szószátyár legutóbbi adására a honlapon – végül is ott, ahol majd a vadonatúj Popfilter lesz hamarosan visszahallgatható. Erre mondják, hogy cigányútra ment, vagy ha nem, a műsor házigazdái majd kijavítanak.

A Kálmán László és Nádasdy Ádám vezette nyelvészeti magazin egyedülálló színfolt nemcsak a Klubrádióban, de általában is a hazai éterben. Hallgatottsága bizonyára nem vetekedhet egy Bochkor-féle Önindítóval vagy akár még egy Cooky-féle Cooky show-val sem, de hát nem is valószínű, hogy efféle babérok lengedeztek a műsor készítőinek szemei előtt. A Szószátyár programleírása szerint „a műsor nem ta­nács­adó-nyelvművelő, hanem ismeretterjesztő jellegű”. A Google korában bizonyos szempontból anakronisztikusnak tűnhet az ismeretterjesztés ilyen hagyományos formája, nem is véletlen talán, hogy az ilyen típusú műsorok radikálisan visszaszorultak a közszolgálati csatornákról, a kereskedelmi rádiókból pedig tulajdonképpen egészen eltűntek. Helyükön különféle módon felcicomázott hírműsorok szaporodtak el, rámutatva, hogy a hír – mint a tájékoztatás atomi részecskéje – maradt az egyetlen elem, amit a rádió hatékonyan tud még terjeszteni. A beszélgetős műsorok, elemzések, viták a mai rádiózásban mind hírekről szólnak, de még a kulturális műsorok is hírekben gondolkodnak, ezen túl pedig jobbára csak (könnyű)zene és szófosás (vö. a fentebb említett show-kat) tenyészik.

Adott mindezzel szemben tehát heti egy óra, melyben két megsüvegelendő életművel rendelkező tanár úr vitat meg egy-egy érdekesnek tűnő nyelvészeti problémát, majd a műsor második felében a hallgatói kérdéseket igyekeznek minél alaposabban megválaszolni. Ez a felállás akár az egykor szebb napokat látott nyelvművelő műsorok rémes emlékeit is felidézhetné, de hát ott van a leírásában, ahogy láttuk, hogy „nem tanácsadó-nyelvművelő” szeánszról van itt szó. És valóban semmi lenézés, semmi kioktatás, hierarchizálás, okoskodás nincs a Szószátyárban, sőt, olykor mintha több kérdése lenne a két házigazdának (vendégükhöz, a hallgatókhoz, egymáshoz), mint állítása. De úgy, hogy ez szinte észrevétlen marad, és nem kelti sem a bizonytalanság, sem a felkészületlenség érzetét a hallgatóban; éppen ellenkezőleg, a kérdések sokszor maguk is információt közvetítenek, ráadásul tőlük válik nyílttá és termékennyé a műsor belső párbeszéde.

A legutóbbi adásban a cigány nyelv mibenléte volt a fő téma, a műsorvezetők telefonos faggatózásának alanyaként pedig Baló András Márton, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa, a téma kutatója hallatta a hangját. Felteszem, nincsenek kevesen azok ma Magyarországon, akik hozzánk hasonlóan úgy kászálódtak ki az iskolapadból, hogy fogalmuk sem volt arról, hogy a legnagyobb hazai kisebbség nyelvét, illetve nyelveit eszik-e vagy isszák. Bizonyára a hamarosan bevezetni tervezett katonai ismeretek vagy a mindennapos testnevelés fontosabb tudások ennél, gondoljuk. Nádasdy, Kálmán és Baló megfontoltan hömpölygő hármas párbeszéde mindenesetre a maga egyszerűségében is bizonyos szempontból megindító volt. Néhány mondatuk a romani nyelv különféle ágairól, a romungrók nyelvvesztéséről vagy a beások sajátos grammatikájáról elégnek bizonyult ahhoz, hogy megszédüljünk saját tudatlanságunk mélységes gödrébe pillantva. Pedig csak annyi történt, hogy valaki beszélt valami fontos dologról, amit ismer, a többiek pedig alapos és jól időzített kérdésekkel gördítették előre az eszmecserét. Közben, mintha zenei betétek lettek volna, egy-egy rövid bejátszás volt hallható a romani nyelv lovári, romungró, szintó vagy zargari dialektusából és a beás nyelvből. A kísérő kommentárokból pedig nemcsak az derült ki, hogy milyen elképesztően sokszínű és gazdag ez a kultúra, de az is, hogy a jól végzett ismeretterjesztés értelmét az információs világ változó körülményei továbbra sem igen kérdőjelezhetik meg.

Szószátyár, Klubrádió, február 15.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.