Rádió

Felnőtt tartalom

Vendég a háznál

Interaktív

Vannak témák, amiken nem fog az idő, és vannak helyzetek, melyek nem veszítik el az érdekességüket öt, tíz vagy huszonöt év után sem. Nem nagy felismerés, hogy a gyereknevelés biztosan ezek közé tartozik, az pedig már a rádiózás sajátossága, hogy minderről még műsort is lehet készíteni ennyi időn át.

1992. május 4-én csendültek fel elsőként a Vendég a háznál azóta sem sokat változott, kissé komor szignáljának hangjai. „Gyerekekről felnőtteknek” – szól a mottó. A maga idejében problémaérzékenységével és újszerű megközelítésével szinte forradalmi erővel hathatott ez az új hang a gyereknevelésben, ahogy már önmagában az a tény is, hogy úgynevezett szakértők segítségével járt körbe egy-egy forróbb kérdést a stáb. A hatást nyilván nehéz rekonstruálni, a Vendég a háznál ünnepi dupla­adását szerkesztő Keresztes Ilona riportmontázsa mégis nyújt valami fogódzót hozzá.

Olyan témák köré épült a válogatás, amelyek megkerülhetetlenül mindenkit érintenek, és amelyeknek látványosan sokat változott a társadalmi megítélése a kezdetek óta. Szülés, fegyelmezés, a számítógéphez való viszony, sorolja a műsor elején Keresztes, és ha azt hinnénk, hogy unalmas óra elé nézünk, nem is tévedhetnénk nagyobbat. Valóban montázsszerű a műsor, nem egész riportokból építkezik, hanem egy-egy riport tételmondatait és érdekesebb megjegyzéseit fűzi fel úgy, hogy a különböző évekből vagy évtizedekből származó megjegyzések érintkezzenek egymással. Pattogós lesz így az anyag, és ha nem mondanák a bejátszások elején, hogy hol is tartunk, könnyen elveszíthetnénk a fonalat a rengeteg megszólaló beszédhang között.

Elsőként a szülés kérdése kerül terítékre; 1993-ból hallunk egy anyát, aki egy új fájdalomcsillapítási módszer, az epidurális érzéstelenítés segítségével hozta világra gyermekét, és ha jól értjük szégyellős válaszait, nem épp felhőtlen élményként gondol vissza rá. Ezután ugrunk egyet 2000-be, amikor (a még szabadlábon lévő) Geréb Ágnest faggatja a riporter az otthonszülés körülményeiről, s a hozzá használatos eszközökről. Geréb készségesen válaszol mindenre, előszeretettel beszél a kismamáknak adható homeopátiás készítményekről, de azt sem rejti véka alá, hogy előfordult már tragédia a praxisában. Érdekes módon az ő megszólalása mintha jobban elöregedett volna, mint a hét évvel korábban beszélő kismamáé.

Mégis, ami talán a legjellegzetesebben mutatja a kórházi idő múlását, az az apás szülés kérdése. Az ezredfordulóig ez a dolog nem is igen jöhetett szóba, de még utána is néhány évig extrémnek számított az apa, aki bement a szülőszobába, most meg már szinte kötelező ott lenni. Több apa is megszólal (sőt konkrétan egy szülést is hallunk), az egyik vonakodik, a másik bátrabb, de abban mind egyetértenek, hogy így vagy úgy, de ott a helyük. Legfeljebb meghúzzák magukat az ágy lábánál.

Persze a fegyelmezési ügy is sokat alakult huszonöt év alatt, a szigorú távolságtartástól a pozitív, együttműködő attitűdig hosszú volt az út, és nem is mindenki indult el rajta. A most megszólaló szülők egyike sem valami vérmes, pedig saját emlékeink szerint elég letaglózó történetek is elhangzottak korábban a Vendég a háznál egy-egy adásában, de talán ilyesmivel nem akarták leterhelni az ünnepi összeállítást.

A vidámabb szakasz kerül a végére: a számítógép és a gyerekek viszonya a 90-es évektől napjainkig. Persze itt aztán tényleg nagyot fordult a világ, és digitálisan egészen más veszi körbe a huszonöt évvel ezelőtti és a mai gyerekeket, illetve a velük foglalkozó felnőtteket. Megszólal egy fiú ’97-ből, aki szerint minden számítógépes játék ugyanolyan, aztán egy informatikatanár ugyanabból az évből, akinek nincsen otthon számítógépe, mert eleget használja az iskolában. Letűnt világ. Igaz, húsz évvel később ismét halljuk a tanár urat, addigra beszerzett már otthoni gépet, de, teszi hozzá rögtön, nincs fent a Facebookon. Viszont akikről szól ez a műsor, nekik már a Facebook is egy kövület; mindenesetre a Vendég a háznál stábja az ünnep alkalmából nyitott rajta egy profilt.

Kossuth rádió, május 4.

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.