1992. május 4-én csendültek fel elsőként a Vendég a háznál azóta sem sokat változott, kissé komor szignáljának hangjai. „Gyerekekről felnőtteknek” – szól a mottó. A maga idejében problémaérzékenységével és újszerű megközelítésével szinte forradalmi erővel hathatott ez az új hang a gyereknevelésben, ahogy már önmagában az a tény is, hogy úgynevezett szakértők segítségével járt körbe egy-egy forróbb kérdést a stáb. A hatást nyilván nehéz rekonstruálni, a Vendég a háznál ünnepi duplaadását szerkesztő Keresztes Ilona riportmontázsa mégis nyújt valami fogódzót hozzá.
Olyan témák köré épült a válogatás, amelyek megkerülhetetlenül mindenkit érintenek, és amelyeknek látványosan sokat változott a társadalmi megítélése a kezdetek óta. Szülés, fegyelmezés, a számítógéphez való viszony, sorolja a műsor elején Keresztes, és ha azt hinnénk, hogy unalmas óra elé nézünk, nem is tévedhetnénk nagyobbat. Valóban montázsszerű a műsor, nem egész riportokból építkezik, hanem egy-egy riport tételmondatait és érdekesebb megjegyzéseit fűzi fel úgy, hogy a különböző évekből vagy évtizedekből származó megjegyzések érintkezzenek egymással. Pattogós lesz így az anyag, és ha nem mondanák a bejátszások elején, hogy hol is tartunk, könnyen elveszíthetnénk a fonalat a rengeteg megszólaló beszédhang között.
Elsőként a szülés kérdése kerül terítékre; 1993-ból hallunk egy anyát, aki egy új fájdalomcsillapítási módszer, az epidurális érzéstelenítés segítségével hozta világra gyermekét, és ha jól értjük szégyellős válaszait, nem épp felhőtlen élményként gondol vissza rá. Ezután ugrunk egyet 2000-be, amikor (a még szabadlábon lévő) Geréb Ágnest faggatja a riporter az otthonszülés körülményeiről, s a hozzá használatos eszközökről. Geréb készségesen válaszol mindenre, előszeretettel beszél a kismamáknak adható homeopátiás készítményekről, de azt sem rejti véka alá, hogy előfordult már tragédia a praxisában. Érdekes módon az ő megszólalása mintha jobban elöregedett volna, mint a hét évvel korábban beszélő kismamáé.
Mégis, ami talán a legjellegzetesebben mutatja a kórházi idő múlását, az az apás szülés kérdése. Az ezredfordulóig ez a dolog nem is igen jöhetett szóba, de még utána is néhány évig extrémnek számított az apa, aki bement a szülőszobába, most meg már szinte kötelező ott lenni. Több apa is megszólal (sőt konkrétan egy szülést is hallunk), az egyik vonakodik, a másik bátrabb, de abban mind egyetértenek, hogy így vagy úgy, de ott a helyük. Legfeljebb meghúzzák magukat az ágy lábánál.
Persze a fegyelmezési ügy is sokat alakult huszonöt év alatt, a szigorú távolságtartástól a pozitív, együttműködő attitűdig hosszú volt az út, és nem is mindenki indult el rajta. A most megszólaló szülők egyike sem valami vérmes, pedig saját emlékeink szerint elég letaglózó történetek is elhangzottak korábban a Vendég a háznál egy-egy adásában, de talán ilyesmivel nem akarták leterhelni az ünnepi összeállítást.
A vidámabb szakasz kerül a végére: a számítógép és a gyerekek viszonya a 90-es évektől napjainkig. Persze itt aztán tényleg nagyot fordult a világ, és digitálisan egészen más veszi körbe a huszonöt évvel ezelőtti és a mai gyerekeket, illetve a velük foglalkozó felnőtteket. Megszólal egy fiú ’97-ből, aki szerint minden számítógépes játék ugyanolyan, aztán egy informatikatanár ugyanabból az évből, akinek nincsen otthon számítógépe, mert eleget használja az iskolában. Letűnt világ. Igaz, húsz évvel később ismét halljuk a tanár urat, addigra beszerzett már otthoni gépet, de, teszi hozzá rögtön, nincs fent a Facebookon. Viszont akikről szól ez a műsor, nekik már a Facebook is egy kövület; mindenesetre a Vendég a háznál stábja az ünnep alkalmából nyitott rajta egy profilt.
Kossuth rádió, május 4.
