Krusovszky Dénes

Amikor harminc évvel ezelőtt, 1986-ban elhunyt a költő, akcióművész, festő, filmkészítő Erdély Miklós, a magyar neoavantgárd emblematikus alakja, úgy zárult le egy művészettörténeti korszak, hogy tulajdonképpen nem is akadt lehetősége arra, hogy valójában kibontakozzon.

Aki szerint van annál fontosabb kérdés a magyar rádiózásban, hogy Sebestyén Balázs hol folytatja reggeli szájtornagyakorlatait, az valószínűleg nem tekert át sehová a Bartókról az elmúlt tizenöt évben.

Ezt a beszédet mondta el Krusovszky Dénes tegnap az Orbán János Dénes-féle állami íróakadémia elleni tüntetésen.

Szánt szándékkal soha nem hallgattuk, mégsem először írunk a rádiókabaréról.

„Az Önök íróakadémiájának támogatása valóban letaglózó. És tudja, hogy miért kaptak ennyit? Nyilván maga is hallotta már főnöke azóta szállóigévé nemesedett megjegyzését: mert jó ajtón kopogtatott.”

Ennyi pénzzel át lehet rajzolni a teljes irodalmi tájképet.

A korábbi évekből nem emlékszünk arra, hogy az állami média ilyen szigorú következetességgel választotta volna ketté a mindenszentek napját a halottak napjától, de lehet, hogy csak nem figyeltünk eléggé.

Kevés annál jellemzőbb dolog van az elmúlt pár év politikai hangulatára és intellektuális színvonalára nézve, mint hogy a leggyakrabban idézett Széchenyi István-mondás annak ellenére is divatos hivatkozási alap lehet, hogy már rég mindenfelé megírták, ezt az elmésséget bizony nem a jeles gróf vetette papírra.

„Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot” – jegyezte le valamikor a 90-es években Esterházy Péter, s tette meg 2000-es nagyregénye, a Harmonia Cælestis kezdő mondatának.

Az állami rádióban most épp azokat a napokat írják, amikor minden egyes műsor (nagyjából az esti mese és a rádiószínház kivételével) a Nyugatot, de elsősorban is hazánkat lerohanni szándékozó kétszínű, gonosz, lusta tömegekkel riogatja a nagyérdeműt.

Egy hete véget ért a nyár, meteo­rológiai értelemben legalábbis; nem meteorológiai értelemben ugyanakkor abban sem vagyunk egészen biztosak, hogy volt-e egyáltalán, vagy ha volt is, minek.