Rádió

Világnézet

Nemzetközi lapszemle a Karc FM-en

Interaktív

Valószínűleg nagyon kevesen vannak, akik úgy hallgatják a Világképet, hogy ne tudnák már jó előre, mit fognak kapni, s ne éppen ezért választanák ezt a műsort a kínálatból. Az is, akit felháborít, és az is, akit felvillanyoz, már úgy ül le a készülék elé, hogy pontosan tudja, mi vár rá. Pedig hát sajtószemléről van szó, vagyis elvileg előbújhatnának meglepő elemek, ne adj’ isten az újdonság erejével ható információk, csakhogy az egész nyilván nem erről szól.

A Karc FM heti nemzetközi lapszemléje a lehető legpuritánabb formában tesz kísérletet az éter meghódítására: mindenféle színesítő bejátszás vagy effekt nélkül egy férfihang beszél fél órán keresztül a meglehetősen (olykor már zavaróan) visszhangos stúdióban. És az a pár másodpercnyi jellegtelen zene is, ami a nagyobb hírblokkok közé beúszik, valószínűleg csak annyi célt szolgál, hogy a műsorvezető addig néhány korty akármivel készülhessen fel az újabb hosszú monológra. De teljesen jó ez a dísztelenség, végül is nem szórakozni jöttünk, hanem azért, hogy meghallgassuk a nagyvilág újabb, visszahozhatatlanul a múlt susnyásába vesző hetének hírválogatását.

Lovas István, a jól ismert jobboldali publicista (főbb művei: Jobbegyenes, Második jobbegyenes, Jobbcsapott, K. O. – bár ezek alapján a gyanútlan olvasó akár bokszedzőnek is hihetné), a Magyar Nemzet G-nap előtti brüsszeli tudósítója lényegében one man show-t kreál a sajtóválogatás köré. És mint mondtuk, ezt fölöttébb kiszámíthatóan teszi, de ez a kiszámíthatóság mintha kevésbé a profizmusból fakadna (bár kétségtelenül kijön a rutin is), mint inkább a felszínességből. Mert nem is a szélsőségesség a legérdekesebb a Világképben (pedig van benne bőven, igazság szerint helyénvalóbb lett volna Világnézetnek nevezni a műsort, és talán még mindig nem késő a névváltoztatáson morfondírozni), hanem hogy mennyire nincs benne igény az összetettebb kép kialakítására.

Hiába szemezget egy ide-egy oda (bár, ha az arányokat nézzük, inkább három ide-egy oda) alapon szélsőjobboldali és sima jobboldali vagy „neokon”, illetve baloldali lapokból, ez nem teszi a Világképet kiegyensúlyozottá, de még csak széles látókörűvé sem, pedig utóbbit Lovas hallhatóan ambicionálná. Mert ha például minden hírt úgy vezet fel, hogy „ez most nekünk jó hír lesz, nekik nem”, az, mondjuk, biztosan nem a tárgyilagosság malmára hajtja a vizet. De a tárgyilagosság malma egyébként is nagyon messze őröl innen. A Világkép meglehetősen militáns és kissé suta állandó felkonfja például így szól: „Az információháború nem lehet egyoldalú, visszalövünk azzal, hogy valóban mi történt a héten a világban.” És persze az ilyesmiről nem a nagy lapok, sőt jellemzően nem is a nyugati sajtó számol be, hanem, mondjuk, a Sputnik News vagy a Russia Today. De ha mégis Nyugat, akkor legfeljebb a német szélsőjobbos Junge Freiheit, esetleg a Deutsche Wirtschafts Nachrichten vagy nyugati szomszédunktól a minőségi újságírásáról hírhedt Kronen Zeitung. A beolvasott hírek jó részét ezek a források adják, hiszen, tudjuk, ezek a szavahihetők. A Die Welt vagy a The New York Times csak mocskolódni tud, és ennek megfelelő szövegkörnyezetbe is kerülnek a tőlük citált sorok.

Másfelől meglepően derűlátó műsor a Világkép, tulajdonképpen úgy néz ki, hogy minden „nekik” rossz, és „nekünk” kedvez. Nem ír a világsajtó Barroso peréről, ez rossz lehetne, de nem az, mert a Sputnik foglalkozik vele, és az egész amúgy is „nekik” rossz. Lehúzza Magyarországot a New York Times és a Die Welt a civilek és a migránsok vegzálása miatt, de ez „nekünk” jó, mert végre nem kell hallgatni rájuk, és csinálhatunk, amit akarunk. Úgy bánik Lovas a világsajtóval, mint az ügyetlen gyerek a Rubik-kockával, ha nem bírja kihajtogatni, leszedi és átragasztja a matricákat; úgyis csak a végeredmény számít.

És ez, végül is, a maga módján mulatságos, tehát nem egészen mondtunk igazat, amikor azt állítottuk, hogy a Világkép nem a szórakozásról szól. Mindenki jól érzi itt magát, aki fel akart háborodni, felháborodott, aki azt várta, hogy a „libsiknek” jól beolvasnak, szintén megkapta, amit akart. Legfeljebb közben a világ folyásának megértéséhez nem került egy jottányit sem közelebb senki.

Világkép, Karc FM, március 4.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.