Rádió

Evolúció Csucsától Nagyszalontáig

Irodalomóra a Karc FM-en

Interaktív

Még mondja valaki, hogy a kortárs belterj – olykor – nem szórakoztató! Mindenféle alá- és fölé­rendeléseivel, -kérdezéseivel és -nyalásaival kifejezetten megmozgatja a rekeszizmokat, mellékesen pedig még a fanyalgók dolgát is megkönnyíti: azonnal saját karikatúrájaként lép színre, s innentől fogva nincs is más teendő, csak meg kell említeni.

Íme: irodalmi műsort indított a Karc FM. A talányosan semmitmondó című Poétikon a következő mottóval vezeti be a hallgatót a sűrűbe: „Evolúció az irodalomban. Értékek – értékítélet nélkül.” A mottó első felét egyáltalán nem értjük; ha szó szerint vennénk, elvárhatnánk, hogy csupa olyan műről legyen itt szó, amelyek valamilyen módon az evolúció témakörét vizsgálják irodalmi eszközökkel. Vagy a Poétikon lenne az evolúció maga? Inkább az irodalom fejlődéséről szeretnének itt kissé pongyolán szót ejteni, igaz, ez meg azért sántít, mert a műsor végül is nem erről szól. A mottó második fele ehhez képest szimplán csak álszent egy határozott értékpreferenciák mentén létrehozott, politikailag elkötelezett rádiótól.

„A Karc FM irodalomórája a nagyszalontai tölgytől a nyugatosok asztaltársaságán keresztül a jelen szellemi elitjéig követi a pergamenre nyomott betű szavatosságát” – olvassuk az adás leírásában. Most hagyjuk is, hogy a pergament mintha nem nyomtatásra használnák, inkább nézzük, mi valósult meg a monitorra nyomott elvekből. A vasárnap ebédidőben startoló műsor jól teljesít, már, ami a belterjesség önkarikatúráját illeti: a Liszkay Gábor tulajdonolta és Gajdics Ottó irányította Karc FM irodalmi műsorának vezetője, Viola Szandra, aki a Liszkay Gábor tulajdonolta és Gajdics Ottó irányította Magyar Idők újságírója, első vendégként a kormánypárti napilap kulturális rovatvezetőjét, egyben önnön főnökét, bizonyos Orbán János Dénest invitálta meg a stúdióba. Értékítélet nélkül, nyilván. Igaz, az újságírónak az ehhez hasonló bonyolult helyzetek korábban sem szegték kedvét, olvastunk már tőle Vidnyánszky Attila lapjában Vidnyánszky Attilát magasztaló cikket.

A műsor első s egyben leghosszabb része a „Karcor Király”. Igen, így, a rádió nevét a virtuozitás jegyében címbe foglalva, egy olyan rovat esetében, amelynek a mesebeli Kacor Királyhoz sok köze nincs, lévén egy szimpla portrébeszélgetés. A meghívott felkonferálása önmagában is művészi. Miután Viola (aki maga is költő, sőt „testverselő”) felsorolja a vendég költő díjai és művei egy részét, hozzáteszi: „De inkább nem is sorolom a díjaidat, mert kifutnánk az időből.” Főnök legyen a talpán, akit egy ilyen dicséret a beosztottja felől nem hat meg könnyekig. Orbán ugyanakkor magát a díjaktól függetlenül egyszerűen költőnek tartja, s mint mondja, „ennél nagyobb titulus egy költő számára nincs”, mármint, hogy költő, amit Viola Szandra csak megerősíteni tud.

A beszélgetés egyébiránt egy szimpla portréinterjú ezután, pályakezdés, zsengék, alma mater, család, kamaszkor, egyetem, ilyenek kerülnek szóba szigorú időrendben. A műsorvezető igen előzékeny, hagyja meghívottját hosszan mesélni, s csak akkor kérdez közbe, amikor alanya megakad, amiből azonnal világos lesz, hogy itt mélyre ható, ne adj isten polemikus párbeszédet hiába is várnánk. A beszélgetés témája (csak menet közben derül ki, hogy van neki ilyen) a tehetség, mint olyan, illetve a vendég saját tehetsége. „Tehetségkutatónak, tanárnak vagy tanítónak is mondhatunk téged?” – szegezi vendégének a kérdést Viola, s a válasz: „Köszönöm szépen, igen.” A beszélgetés java része aztán ennek a tanári munkásságnak a csúcstermékéről, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-ről szól. A mostani eszmecsere alapján a sokat vitatott cég inkább tűnik jótékonysági alapnak, mint oktatási intézménynek, és hát lehet, hogy tényleg az is. Csak nem úgy.

A műsor utolsó etapjaként úgynevezett vicces székely anekdotákat hallunk a szerző felolvasásában, a „Verspogácsa” rovat részeként. Majd a műsorvezető összegez: „Az elhangzott írás példája a székely tájnyelvvel való játéknak.” A legvége pedig egy felvételről bejátszott kilépő szlogen: „Csucsától Nagyszalontáig, sorok közé karcolt üzenetek.” Vajon miért? Az kevesebb, mint száz kilométer, igaz, a lépték végül is tényleg ez.

Poétikon, Karc FM, május 21.

Neked ajánljuk

Nem alszik

Mégis ki ölte meg a nagy pofájú, felfuvalkodott amerikai rendezőt? A producer, akit megzsarolt; a forgatókönyvíró, akinek vízióját tönkre akarja tenni – esetleg a főszereplő színésznő, akinek részegen félreérthetetlen ajánlatot tett; vagy talán annak férje, akivel még össze is verekedett?

Túl sok

  • Sándor Panka

A nézőteret sűrű köd borítja, a színpadképet a szürke szín dominálja. Ferdén elhelyezett ajtók keretezik a színpad közepére állított lépcsősort (díszlet, jelmez: Tihanyi Ildi).

Egy doboz lenne

Zuhog az eső, Martin többszöri eltévedés után jut el az Ardennek mélyén lévő a faluba, ahol régen nem látott apja meghalt. Mivel az apja kimondottan azt kérte, helyben hantolják el, ám a temető már tele van, Martin a furcsa sírásó segítségével egy rejtélyes, sok-sok éve nem látogatott sírt akar kiüríteni.

Ki a hülye?

  • Sándor Panka

A színpadon két forgatható szobabelső, a kettő között szintén mozgatható, jellegzetes zöld falusi kerítés. Az elemek mobilizálásával a történet összes helyszíne megjeleníthető. Kovács Dániel Ambrus nem csak rendezte a darabot, ő tervezte a látványt is, s az nem csak az ötletes térkonstrukciók miatt működött. A kopottas szobabelsők úgy teremtenek sivár atmoszférát, hogy közben furcsa nosztalgiát is érzünk irántuk.

Nemesítő idő

Huszonhárom év után újra találkozik egy Férfi és egy Nő. Egykor szerelmespár voltak, ma valami megkésett randevúszerű találkozójuk van egy kölcsönlakásban. Néhány retrónak ható bútor, mázas kisszobor meg klasszik nipp veszi őket körül, a háttér meg egy méretes faliszőnyeg, cirkuszi vagy farsangi jelenettel. A Nő Amerikában él, a Férfi itthon maradt.

Tartsd szárazon a tésztát!

  • Kiss Annamária

Mintha vége lenne az előadásnak, tapsolnánk, ám szólítanak az alkotók, hogy foglaljunk helyet a színpad egyik vagy másik szélénél attól függően, szerintünk bűnös vagy ártatlan az ókori görög hősnő. De nemcsak térfelet választunk, meg is kell védenünk az álláspontunkat. A két csoport, szokatlan módon sok mindenben egyetért, megérti egymást. Érvényes vita bontakozik ki.

Hogy igaz legyen

  • Antoni Rita

Nehéz nem észrevenni, hogy a Libri könyvesboltjaiban egy ideje, pontosabban amióta az államilag bőkezűen támogatott Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC) beszállt a Libri–Bookline kiadócsoportba, központi helyen, gúlákba állítva díszelegnek az MCC Press „genderellenes” (azaz, a feminista és LMBTQ jogi törekvéseket lejáratni igyekvő) kiadványai, jelentős ellensúlyozás nélkül.

Az iskolapénz

Múlt pénteken öt, a polgári engedetlenségi akciósorozatban részt vevő fővárosi középiskolai tanárt rúgtak ki a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból. E hét elején az illetékes tankerület vezetője személyesen adott át írásbeli figyelmeztetést a zuglói Szent István Gimnázium három pedagógusának.

Akkor minek?

A hét elején az Országgyűlés elfogadta azokat a törvényjavaslatokat illetve -módosításokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kormány ki tudja énekelni az uniós források egyelőre felfüggesztett részét, 7,5 milliárd euró végösszegben, az Európai Bizottságtól és az Európai Tanácstól.