Rádió

Online Buci

Megújult a Morning Show

Interaktív

A körülményeket tekintve némiképp meglepő, hogy a Class FM még nem adta fel, sőt úgy tűnik, komolyan gondolják, hogy van kiút abból a kátyúból, amibe az elmúlt hónapokban kisebb-nagyobb (inkább az utóbbi) külső segítséggel belekormányozták a csatornát.

A történet ismeretes; az ország nemrég még legnépszerűbb oligarchikus rádiója Simicska Lajos pikszisből való kigördülése után hirtelen ott találta magát, ahol addig csak nyíltan ellenzéki adóknak volt szerencséjük megfordulni – vagyis ahol a part szakad. Előbb reklámozóit, majd úgynevezett sztárjait, végül pedig frekvenciáit is sorban elveszítette a független médialét susnyásában. Még ki sem hűlt a stúdió, mire egy másik oligarcha már össze is gründolt egy hasonszőrű adót, javarészt épp a Classról átcsábított reklámarcokkal. Éppen ezen előzmények után tűnt kevéssé megalapozottnak az adó új tulaja, a magyar rádiózás régi hajótöröttje, Michael McNutt elbizakodottsága, hogy lesz még a Class eben guba vagy micsoda. Eltökéltségét hamar megmutatta az a kissé kínos per, aminek a végén sikerült magánál tartania az Andy Vajna-féle Rádió 1-hez átoldalgó Sebestyén Balázs és társai műsorának címét, és így azok az ikonikus Morning Show helyett kénytelenek voltak a sokkal snasszabb Reggeli Show-val beérni. Az eredeti és fantáziadús műsornéven való civakodás pontosan megmutatta a mai magyar kereskedelmi rádiózás mentális állapotát, igaz, illúzióink már a per előtt sem igen lehettek.

A név tehát adott volt, és néhány napja végre szereztek a gombhoz kabátot. McNutt és vezérigazgatója, Földes Ádám nyilván jól tudják, hogy a magyar rádióhallgató közönség java nem online hallgatja az adásokat, az éterből kiszorulva tehát nincs más lehetőségük, mint húzónevekkel telepakolni az egyetlen ismert brandjükként rögzült Morning Show-t. Persze el lehet mondani minden egyes sajtótájékoztatón, hogy az online műsorszórásé a jövő, s lehet, hogy hosszú távon van is benne valami, a magyar valóság azonban egyelőre rövid távúnak és analógnak tetszik. Egyébként stílusos volt, hogy az online Morning Show elindítását bejelentő sajtótájékoztató is online zajlott, de ezzel együtt sem keltett volna figyelmet az esemény, ha nincs benne Stohl András.

A reggeli show-műsorok által dominált hazai rádiózásnak volt már egy Bocsija és egy Balázsa, most pedig lett egy Bucija is. El kell ismernünk, nemigen találhatott volna a rádió vezetősége Stohlnál rátermettebb, professzionális celebfigurát erre a szerepre – nem hiába konferálják fel úgy, hogy „kora Stohl Andrása”. De fegyverhordozói is simán felérnek bármelyik konkurens műsor hasonló szereplőihez, sőt, Janklovics Péter humorista és Pataki Zita meteorológus-celeb (van ilyen) talán élből kedvelhetőbbek is, mint Balázs vagy Bocsi szárnysegédei. Csak az nem világos, hogy a Class-menedzsment miért állítja, hogy bármiben is más a Morning Show, mint az ellenlábas műsorok. Éppúgy hárman vezetik, mint az Önindítót vagy a Reggeli Show-t, éppúgy egy jól kipróbált bulvárarc a műsor húzóalakja, és éppúgy négy óra szócséplés az adás (közben egyenpopzene), mint a másik két esetben, és a háttérben ugyanolyan idegtépően zakatol az aláfestő technó. Mondják, hogy provokatívabb lesz a Morning Show, de azt is mondják, hogy nem akar nyíltan politizálni. És hát Balázs és Bocsi is megenged magának egy-egy keresetlenebb kirohanást, ha épp olyan lábbal keltek fel.

A műsor első – kiforratlanabb – fele játékos etűdökkel van tele; ezek egyik része betelefonálós nyereményjáték, másik része Janklovics stand-upos tehetségére építő improvizatív viccelődés. Az első adásnapon egyiket sem sikerült érdekes tartalommal megtölteni, és vélhetően nincs is ennyire (ha jól számoltuk, hat ilyen betét jött egymás után) szükség. Valamivel dinamikusabb volt a napi vendégre jutó óra (első alkalommal Gulyás Mártont invitálták a stúdióba), igaz, mivel nincs eldöntve, mennyire lehet politizálni, az indokoltnál két fokkal óvatoskodóbban sikerült megközelíteni a vendég aktivista ténykedését, s így kissé ügyefogyott volt az eszmecsere. Ebből a műsorrészből hosszabb távon mindenesetre még kisülhet valami egyéni dolog, pláne, ha Stohl hagyja a társait is kérdezni néha. Csak hát az új Morning Show-val kapcsolatban nem az a lényegi kérdés elsősorban, hogy mikorra forrja ki magát, hanem hogy mindez kihez jut majd el, és hányan vannak az országban, akik reggel hat és tíz között online rádiót hallgatnak, és nem a fürdőszobában, konyhában ténykednek, vagy autóban ülnek épp. Bátraké a jövő, nyilván, a jelen viszont, hát, azt látjuk.

 

Class FM, április 20.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.