Rádió

A helyi rádiózás végnapjai

Andy Show

Interaktív

Nagy boldogság töltötte be minap a paksi Fortuna Rádió stúdióját; június 23-án este az adó műsorvezetői összezsúfolódtak a mikrofonok előtt, és a technika új és még újabb vívmányait kihasználva élőben (és a Facebookon is követhető módon) kapcsolódtak be a Sárgödör téren zajló Kávé, Bor és Pálinka Fesztivál eseményeibe.

A fesztiválozók egy LED-falon láthatták a Meglepetés műsorként aposztrofált adást, vagyis azt, ahogy a rádiósok egymás szavába vágva sztoriznak, helyi érdekű poénokat durrogtatnak, a városukat fényezik vagy szidják fanyar humorral, és a fesztiválon elfogyasztott – zömmel szeszes – italokat méltatják. Egyszóval csupa olyasmit művelnek, ami miatt értelme és létjogosultsága van egy adott közösséghez szóló, annak az éle­tét, igényeit, örömeit és bánatait jól ismerő helyi rádióadó létezésének. Mindez nem lenne túl érdekes, ha egyébként nem egy hajszálon múlott volna, hogy ugyanaznap, június 23-án éjfélkor végleg lehúzzák a bő két évtizede szóló rádió rolóját a mélyen tisztelt NMHH hathatós közbenjárására.

Néhány héttel korábban került fel szintén a Facebookra egy másik videó, ezúttal a Rádió Eger stúdiójából, azon az látható, hogy a Szabóék címmel évek óta futó reggeli műsor házigazdái, a Szabó testvérek – Gábor és Sándor – könnyeikkel küszködve búcsúznak el a hallgatóiktól. Egyébként a Rádió Eger regionálisan az egyik leghallgatottabb, ha nem a leghallgatottabb adó volt, Észak-Magyarország piacvezető csatornája, mint ahogy a maga körzetében a Fortuna Rádió is az, vagy, hogy egy harmadik veszélyeztetett csatornát is említsünk, a Zala megyei Helikon szintén első a maga táján, bár, ha igazak a sejtések, már nem sokáig.

Arról van ugyanis szó, hogy Andy Vajna Rádió 1-e, a médiatörvény megszabta korlátozások miatt, ugyanakkor a kiskapukat kihasználva, azután, hogy nem sikerült megszereznie Simicska kiebrudalása után sem a Class FM egykori (jelenleg per alatt álló) országos frekvenciáját, immár másféle úton-módon igyekszik adójával rárezonálni a dobhártyájára minél több magyarnak – akár akarják azok, akár nem. Az új metódusnak azonban megvannak a maga mellékhatásai, és ahogy a dolog kinéz, ezek a mellékhatások visszafordíthatatlan és értelmetlen pusztítást okoznak a vidéki kereskedelmi rádiók között.

Mert miről is van szó? Ha nem lehet országos sugárzású frekvenciára szert tenni, akkor a lefedettség növelésére adekvát módon a hálózatos terjeszkedés nyújthat módot. Magyarul az, ha minél több helyi frekvenciát szerez meg a Rádió 1, és azokat hálózatba csatlakoztatva szórja a maga adását szerte e hazában a nap 20 vagy 24 órájában. A 20 óra a csatlakozó adókra vonatkozik; a törvény szerint nekik napi 4 óra saját műsort is kell sugározniuk, ami ugyanakkor lehet éjjel vagy kora hajnalban is, és az sem gond, ha csak egy jó hosszú zenei összeállítás az egész. Ha pedig egy vidéki rádió önként nem akar csatlakozni, segít az NMHH, mely hatóság védhetetlen és röhejes indokokkal sorra utasítja el a helyiek frekvenciahosszabbítási igényeit.

A hódítás zászlóshajója, vagy talán pontosabb, ha azt mondjuk, trójai falova a Sebestyén Balázs-féle Reggeli Show. A Szabó testvérek könnyes búcsújának másnapjától például már az egri rádióhallgatók is a pesti reggel hangulatával voltak kénytelenek indítani a napot a helyben készült adás helyett. Balázsék gyakran hangoztatott és eddig is csak nagy önuralommal komolyan vehető belső függetlenségének a kérdésével innentől kezdve tényleg felesleges foglalkoznunk. Ők azok a bábok, akikkel ezt a durva területfoglalást a Vajna-gépezet igyekszik minél népszerűbbé tenni.

De azzal, ahogy az egri vagy a debreceni éterből eltűnnek a helyi hangok – ahogy várhatóan el fognak a zalaegerszegiből is, és még hosszan sorolhatnánk, hány helyről ugyanígy –, nemcsak a magyar rádiós kínálat lesz szegényebb és unalmasabb, de a helyi közösségek is ilyenné válnak. Hiába nyilatkozza az immár Rádió 1 Eger néven futó csatorna vezetője, hogy ez a fejlődés velejárója, nehezen belátható, hogy a fővárosi adás napi 20 órás átvétele bármilyen módon is hozzájárulna a hevesi megyeszékhely kulturális vagy akármilyen gyarapodásához.

A paksi fortunások június 23-án tehát annak örültek, hogy az NMHH bár elutasította a pályázatukat, egyelőre nem vette el a frekvenciájukat, hogy ezzel a városban már fél lábbal benn lévő Rádió 1-et helyzetbe hozza. Igaz, nem is írt ki új pályázatot, mindössze hatvan nappal meghosszabbította a sugárzási engedélyt. Augusztus 22-ig még szólhatnak a Sárgödör térről a helyi hangok, de nem kell hozzá nagy fantázia, hogy elképzeljük, azután mi következik. Reggeli Show, Cooky Show, Andy Show. Kietlen pusztaság.

Meglepetés műsor, Fortuna Rádió, június 23.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.