Rádió

Üldözők

Keresztényüldözés a Kossuthon

Interaktív

Az állami rádióban most épp azokat a napokat írják, amikor minden egyes műsor (nagyjából az esti mese és a rádiószínház kivételével) a Nyugatot, de elsősorban is hazánkat lerohanni szándékozó kétszínű, gonosz, lusta tömegekkel riogatja a nagyérdeműt.

Ebben az együgyűvé silányított politikai-társadalmi diskurzusban üde színfoltként hathat a legblődebb hír is, nyilván emiatt kuncogtunk magunk is (többé-kevésbé) önfeledten azt hallva, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma életre szólította a keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárságot, szűk egymilliárd forintos költségvetéssel.

Komolyan vette viszont feladatát, és egyben rendkívüli helyzetfelismerésről tett tanúbizonyságot a Horizont című nemzetközi magazinműsor stábja, amikor a helyettes államtitkárság születésének bejelentését követő harmadik napon máris prezentálta a maga keresztényüldözős adását. Erdei Krisztián és Szerdahelyi Csongor külön dicséretet érdemel, hogy kevesebb mint hetvenkét óra alatt rögzítették az összes interjút, ami kellett a harmincperces adáshoz. Igaz, szépséghibája lehet a nagy sietségnek, hogy egy kivétellel (rá még visszatérünk), csupa olyan embert sikerült megszólítani a világ minden tájáról, akik végső soron azt voltak kénytelenek elmondani, hogy az ő vidékükön tulajdonképpen nem üldözik a keresztényeket. Tegyük hozzá, mindannyian állították, hogy hallottak már olyan helyekről, ahol állítólag baj van, és ez is valami.

Erdei a maga felvezetőjében hozza a kellő drámaiságot, mondván: a kereszténység ma a legüldözöttebb vallás a világon, hiszen több mint százmillióan nem gyakorolhatják szabadon a hitüket. Csak azt nem sikerült kideríteni utána, hogy hol. Jordániában biztosan nem, legalábbis Jungbert Béla volt nagykövet azzal kezdi, hogy a gyér számú keresztényt nagyra becsülik a kis királyságban, s a valódi konfliktus – teszi hozzá Jungbert – nem is muszlim–keresztény, hanem szunnita–síita vonalon jelentkezik. Ugyanezt erősíti meg később a Libanonból jelentkező Juszuf Fakuri is, bár a vele folytatott párbeszédnek volt egy jellegzetesebb részlete is. Erdei kérdésére, hogy nehéz-e a keresztényeknek vízhez és élelemhez jutni Libanonban, Fakuri barátságos felvilágosító hangon közölte, ezek a problémák Szíriára és Irakra jellemzők, hiszen ott van háború.

Csak hogy értsük: a műsorkészítők hiába adnak bele anyait-apait, hogy szimpla keresztényüldözésként értelmezhessék a jóval bonyolultabb közel-keleti helyzetet, nem nagyon akar ez nekik összejönni (ráadásul a Közel-Kelet mellett a Fülöp-szigetekről, Ghánából és Ugandából is azt halljuk, nincs baj). Legalábbis addig nem, amíg olyanokat kérdeznek, akik az adott régióban élnek. A Horizont műsorpolitikájának némiképp ellentmondani látszik, hogy úgynevezett hazai szakértőket szólaltassanak meg (hiszen épp a lokális hangok bemutatása volna a cél), de a keresztényüldözés ügye ezt is felülírhatja, természetesen. Me­gadja Gábor eszmetörténész Budapestről jelentkezik be, és ahogy egy helyi kurzusszakemberhez illik, rögtön fel is mondja a leckét, amit egészen addig a többi megszólaló nem tudott alátámasztani. Keresztény genocídiumról beszél a Közel-Kelet kapcsán, ám érezhetően szívesebben ejt szót Nyugat-Európáról. A ’68-as eszmék és a második vatikáni zsinat elintézték a keresztény gyökereket, és most már a muszlimoknak több joguk van (mihez?), mint a katolikusoknak. Ráadásul a németek úgy bánnak ma a politikai korrektség jegyében a vallási szimbólumokkal, mint anno a nácik, pedig újabb keresztes hadjárat kéne (hiszen az eredetiek célja is a szelíd zarándokok védelme volt – így Megadja), csak hát azok a tévelygők, akik régen a Vörös Brigádokhoz meg a RAF-hoz csatlakoztak, ma a szélsőséges iszlámot támogatják. Még szerencse, hogy a visegrádi országok tartják magukat. Mondanunk sem kell, hogy az interjú készítőiben fel sem merül, hogy esetleg vissza lehetne erre-arra kérdezni.

És hogy mi történt itt tulajdonképpen: alig valami. Annyit jegyezhetünk föl, hogy egy szebb reményekkel indult műsor végképp belesüppedt a hadiállapotot hirdető állami rádió gondolattalan propagandamocsarába.

 

Horizont, Kossuth rádió, szeptember 10.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.