Ebben az együgyűvé silányított politikai-társadalmi diskurzusban üde színfoltként hathat a legblődebb hír is, nyilván emiatt kuncogtunk magunk is (többé-kevésbé) önfeledten azt hallva, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma életre szólította a keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárságot, szűk egymilliárd forintos költségvetéssel.
Komolyan vette viszont feladatát, és egyben rendkívüli helyzetfelismerésről tett tanúbizonyságot a Horizont című nemzetközi magazinműsor stábja, amikor a helyettes államtitkárság születésének bejelentését követő harmadik napon máris prezentálta a maga keresztényüldözős adását. Erdei Krisztián és Szerdahelyi Csongor külön dicséretet érdemel, hogy kevesebb mint hetvenkét óra alatt rögzítették az összes interjút, ami kellett a harmincperces adáshoz. Igaz, szépséghibája lehet a nagy sietségnek, hogy egy kivétellel (rá még visszatérünk), csupa olyan embert sikerült megszólítani a világ minden tájáról, akik végső soron azt voltak kénytelenek elmondani, hogy az ő vidékükön tulajdonképpen nem üldözik a keresztényeket. Tegyük hozzá, mindannyian állították, hogy hallottak már olyan helyekről, ahol állítólag baj van, és ez is valami.
Erdei a maga felvezetőjében hozza a kellő drámaiságot, mondván: a kereszténység ma a legüldözöttebb vallás a világon, hiszen több mint százmillióan nem gyakorolhatják szabadon a hitüket. Csak azt nem sikerült kideríteni utána, hogy hol. Jordániában biztosan nem, legalábbis Jungbert Béla volt nagykövet azzal kezdi, hogy a gyér számú keresztényt nagyra becsülik a kis királyságban, s a valódi konfliktus – teszi hozzá Jungbert – nem is muszlim–keresztény, hanem szunnita–síita vonalon jelentkezik. Ugyanezt erősíti meg később a Libanonból jelentkező Juszuf Fakuri is, bár a vele folytatott párbeszédnek volt egy jellegzetesebb részlete is. Erdei kérdésére, hogy nehéz-e a keresztényeknek vízhez és élelemhez jutni Libanonban, Fakuri barátságos felvilágosító hangon közölte, ezek a problémák Szíriára és Irakra jellemzők, hiszen ott van háború.
Csak hogy értsük: a műsorkészítők hiába adnak bele anyait-apait, hogy szimpla keresztényüldözésként értelmezhessék a jóval bonyolultabb közel-keleti helyzetet, nem nagyon akar ez nekik összejönni (ráadásul a Közel-Kelet mellett a Fülöp-szigetekről, Ghánából és Ugandából is azt halljuk, nincs baj). Legalábbis addig nem, amíg olyanokat kérdeznek, akik az adott régióban élnek. A Horizont műsorpolitikájának némiképp ellentmondani látszik, hogy úgynevezett hazai szakértőket szólaltassanak meg (hiszen épp a lokális hangok bemutatása volna a cél), de a keresztényüldözés ügye ezt is felülírhatja, természetesen. Megadja Gábor eszmetörténész Budapestről jelentkezik be, és ahogy egy helyi kurzusszakemberhez illik, rögtön fel is mondja a leckét, amit egészen addig a többi megszólaló nem tudott alátámasztani. Keresztény genocídiumról beszél a Közel-Kelet kapcsán, ám érezhetően szívesebben ejt szót Nyugat-Európáról. A ’68-as eszmék és a második vatikáni zsinat elintézték a keresztény gyökereket, és most már a muszlimoknak több joguk van (mihez?), mint a katolikusoknak. Ráadásul a németek úgy bánnak ma a politikai korrektség jegyében a vallási szimbólumokkal, mint anno a nácik, pedig újabb keresztes hadjárat kéne (hiszen az eredetiek célja is a szelíd zarándokok védelme volt – így Megadja), csak hát azok a tévelygők, akik régen a Vörös Brigádokhoz meg a RAF-hoz csatlakoztak, ma a szélsőséges iszlámot támogatják. Még szerencse, hogy a visegrádi országok tartják magukat. Mondanunk sem kell, hogy az interjú készítőiben fel sem merül, hogy esetleg vissza lehetne erre-arra kérdezni.
És hogy mi történt itt tulajdonképpen: alig valami. Annyit jegyezhetünk föl, hogy egy szebb reményekkel indult műsor végképp belesüppedt a hadiállapotot hirdető állami rádió gondolattalan propagandamocsarába.
Horizont, Kossuth rádió, szeptember 10.
