Rádió

Régi hangok

Zenés vetélkedő a Katolikus Rádióban

Interaktív

Egy hete véget ért a nyár, meteo­rológiai értelemben legalábbis; nem meteorológiai értelemben ugyanakkor abban sem vagyunk egészen biztosak, hogy volt-e egyáltalán, vagy ha volt is, minek.

Mindenesetre reménykednénk benne, hogy az ősz majd nyugodtabb húrokat penget, de elnézve a kékbe butult utcákat, erre sem igen látni esélyt. Az éterből mindeközben, mint a záporeső, szakadatlanul hull ránk az idegenellenes mantra különféle hangsorokba burkolva – egyik csatornán harcosan, a másikon hitetlenkedve, a harmadikon fásultan forognak szóban a menekültek. És már-már ott tartunk, hogy hálálkodva tapasztjuk fülünket a hangfalra, ha a halszagú ország szólal meg, mert azon legalább somolyogni lehet. Hát akkor hogyne ugranánk föl ültünkből, amikor belefutunk a Katolikus Rádión a Kitalálom!-ba, szinte véletlenül, már ha véletlent emlegetni nem eleve szentségtörés ezzel a csatornával kapcsolatban.

A műsorszám alcíme szerint zenei közelkép, akármit is jelentsen ez egy rádiós program esetében.
A zenei-műveltségi vetélkedő minden áldott hétköznap tizenöt percben jelentkezik az ebéd közbeni-utáni (étvágya válogatja) műsorsávban. Nem tudni, ki szerkeszti (amiből arra következtetünk, hogy mindig az aznapi házigazda), mint ahogy azt sem igen kötik az orrunkra, hogy miben áll a nyeremény. Biztos, hogy kapnak valamit a megfejtők, akik jelentkeznek is válaszaikkal nap mint nap, csak hát nem ettől érdekes a Kitalálom!.

Nyilván nagyon olcsó lenne azt mondani, hogy a lejátszott zenék miatt szerethető igazán ez a műsor, miközben ez is tény. Ám lehetnének akármilyen jól kiválasztottak a zeneszámok, ha már az őket felvezető kommentároknál hagynánk a fenébe az egészet, mint ahogy az nem is olyan ritkán valóban előfordul. Azonban a Juhász Előd, Magyar Kornél, Boros Attila műsorvezetői trió éppen abban nagyszerű, hogy néhány szóval, egy-egy beékelt, jól meghúzott anekdotával felkeltse a mégoly laikus érdeklődő figyelmét az elkövetkező hanganyag iránt. Miközben a kommersz rádiókon (nota bene, a Petőfin legalább annyira, mint kevésre taksált kereskedelmi társain) egyeduralomra tett szert a számcímek művidámkodva beordibálásának késő modern technikája, addig itt, a Kitalálom! világában épp elég elsuttogni a szavakat. Juhászék azt a régi iskolát támasztják fel még egyszer, és talán utoljára, amely nagyrészt, ha nem is egészen, már a Bartókról is kiveszett. Persze a jól artikuláltság és a nyelvtani helyesség (az ö-zés tökéletes hiányával együtt különösen) épp úgy hathat modorosságnak, akár a hangoskodó szájtépés, de az biztos, hogy – már csak mennyiségi alapon is – jóval kevesebb benne az érdemi jelentés nélküli salakanyag.

Az elmúlt időszak főszereplője elsősorban Antonín Dvořák volt, és az ő különös sorsú I. szimfóniája; több adás is vele foglalkozott, sőt várhatóan vissza is tér még hozzá a Kitalálom!, de ezt, feltesszük, kevesen bánják. Mint ahogy arra sem igen lehet panasz, hogy a derék cseh zeneszerző mellett Haydn vagy Berlioz is labdába rúgott még, az ínyencségszámba menő Amilcare Ponchielliről és az ő Giocondájáról nem is szólva. Mint látható, nemcsak a műsorvezetői stílus, de nyilván a zenei ízlés is nemes emelkedettséget mutat, habár történik kísérlet, talán nem is sikertelenül, egy szélesebb spektrum megmozgatására is. Egyrészt José Carrerasszal végigénekeltetik az operaslágerek jelentős részét (már amennyire ez belefér a műsoridőbe), és ha ez nem lenne elég, akkor még a Moon Rivert is, másrészt saját adást kap a Juhász által a „soul királynéjának” titulált Diana Ross is – és csodák csodája, nem lóg ki a heti programból.

A Kitalálom! úgy viszi tovább a klasszikus zenei vetélkedők hagyományát, hogy közben finoman újra is hangolja. Nincs benne túl sok látványos gesztus, és nosztalgia is csak egy csipetnyi. Éppen ezért lehet sallangok nélkül örülni neki.

 

Kitalálom!, Magyar Katolikus Rádió, augusztus 25.–szeptember 2.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.