A szerző jelenléte hiányában meglehetősen elárvultan vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy az ezredfordulós és azutáni Magyarország ontológiai fortyogásának nem létezik ennél tömörebb és pontosabb összefoglalása. Mivel nincs olyan, hogy igazság, minden lehet igaz, amire elég határozottan rámondjuk. A bevándorlók menekültek, igaz, de terroristák is. Magyarországon nincsenek migránsok, igaz, de elvehetik a munkánkat. A népszavazás érvénytelen lett, igaz, de az emberek elutasították a betelepítést. A magyar társadalmat beterelték (hagyta beterelni magát) a fikció erdejébe, s most ott vacog kint a sűrű sötétben, lámpás nélkül, magára hagyva.
Szijjártó Péter külügyminiszter nemrég szóváltásba keveredett a BBC riporterével élő adásban, hogy tudniillik vannak-e Londonban úgynevezett no go zónák. Kínos, és nem is túl nagy jelentőségű részlete volt ez csupán a népszavazási hecckampánynak, igaz, a magyar kormány nemzetközi komolyan vehetősége maradékának egy újabb morzsáját sikerült lesöpörni vele az asztalról. Ám volt, akiben mélyebb nyomot hagytak a képsorok, s utánagondolt a párbeszéd igazságtartalmának, illetve – ha nem eleve blaszfémia ilyesmit tulajdonítani neki – üzenetének.
A Lánchíd Rádió hétköznap reggelenként jelentkező magazinműsora igyekezett körbejárni a no go problémát Póka Zalán vezényletével. „Elsősorban hétköznapi gondokat, problémákat igyekszünk felgöngyölíteni, megoldani, nem mindennapi történetekre, aktuális közéleti eseményekre, változásokra hívjuk fel hallgatóink figyelmét” – így a műsor ars poeticája. Hogy a no go zónák léte mennyire hétköznapi gond vagy aktuális közéleti esemény 2016 Magyarországán, az külön kérdés, de ha már így bevágtatott a sásba a külügyminiszter, talán tényleg érdemes utánanézni. Főleg hogy a hallgatóságnak (illetve a megszólított járókelőknek) is akad mondanivalója erről a – gyakran hallható közhely szerint – nálunk szerencsére még nem létező jelenségről.
Többször hiányoltuk már a hasonló kategóriájú magazinműsorok esetén a sokszínűséget és azt, hogy miért nem viszik ki a témát az utcára (vagy épp hozzák be onnan, ahogy vesszük) a műsorkészítők. A Kalauz esetében nem lehet panaszunk: van itt utcán felvett „nép hangja”, van a helyszínről (London) betelefonáló „szemtanú”, és van független, szakértő meghívott is.
Először a budapesti járókelőké a szó. Harangozó Éva összeállítása kellemesen irritáló és termékenyen széttartó. Habár nem mutatkoznak be a megszólalók, hangjuk alapján kikövetkeztethetjük, hogy igencsak eltérő társadalmi és életkori csoportokba tartoznak. Egy idősebb férfi nosztalgiázva eleveníti fel, hogy bezzeg a kommunizmusban rend volt, s mi még mindig annyival jobb helyzetben vagyunk, mint a Nyugat, amennyiben még működnek az állampárti idők bizonyos reflexei. Mint mondja, itt még nincsenek no go zónák, de már így sem mer végigmenni a Nagykörúton – igaz, azt nem árulja el, hogy miért. Egy utána megszólaló fiatalember hülyeségnek tartja a no go zónázást, szerinte az egész csak politikai hangulatkeltés a migránsok ellen. Egy egyetemista lány a barátnőjére hivatkozva állítja, Németországban a rendőrök lövöldöznek az utcán, de mindezt olyan vidáman mondja, mintha maga se hinné egészen. Egy saját bevallása szerint erősen nemzeti érzelmű férfi egészen kiborul a kérdéstől, és azt javasolja, adjunk ki tűzparancsot a határon. Az utolsóként mikrofont kapó nyugdíjas hölgy pedig leleplezi az összeesküvést: „ezek a nógónások többnyire bevándorlók, akiket azért pénzelnek, hogy csinálják Európában a balhét”. Szép, színes véleményszivárvány kezd összeállni a fejünk fölött, és csak egy ünneprontó akad, aki még soha nem hallott erről az egész zónaügyről.
Póka nem az a beleavatkozós műsorvezető, nem kommentálja a bejátszásokat, aztán a hallgatói SMS-eket is csak beolvassa, nemigen fűz hozzájuk semmit. Illetve egyszer mégis, azt azért nem hagyja szó nélkül, amikor azzal vádolják meg, hogy a kormány ellen kampányol. Van ugye független újságírás is a világon meg minden.
Érdekes színfolt az adás végén Borai Ákos megjelenése, az egykori belügyminisztériumi főosztályvezető nem lacafacázik, azt mondja, amit Szijjártó állít, az marhaság, nincsen no go zóna egész Európában, és nem is érti, miről beszél a magyar külügyi vezető. Ezzel lehet, hogy nincs egyedül Borai, mások sem értik a miniszter érvelését, talán még ő maga sem. Csak hát nem is ez itt a tét. A tét a mi józan eszünk.
Kalauz, Lánchíd Rádió, szeptember 30.
