(Nem mintha ez ne lenne vállalható döntés.) Hogy mifelénk reggelente kávézás vagy vezetés közben az emberek túlnyomó része Balázst és harcostársait (Rákóczi Ferencet és Vadon Jánost) szereti a leginkább hallgatni, azon lehet persze méltatlankodni, keseregni is akár, de nem biztos, hogy érdemes. Mint ahogy azon sem érdemes talán túl sokat morfondírozni, hogy Balázs akkor hát kivel is van politikailag vagy kivel nincs, esetleg ki ellen.
A nagy médiabekebelezési szappanopera tavaly ősz végén jutott el odáig, hogy a Simicska-birodalom utolsó bástyájának romos tetejére tűzött lobogócskát is elragadják a trónkövetelők: a Class FM azon túl, hogy mindent elveszített, ami egy rádiót rádióvá tesz (jó lefedettséget, analóg frekvenciát stb.), még az ikonikus Morning Show-t is kénytelen volt elengedni. Legalábbis a stábot, a nevet egyelőre, amíg a bíróság másképp nem dönt, megtartanák maguknak. Vagy senkinek.
Ráérünk mindezt boncolgatni, hiszen Andy Vajna kormánybiztos nagy erőkkel összegründolt csatornáján, a Rádió 1-en az év első adásnapján épp szünet van. Mármint nem adásszünet, csak a Reggeli Show nem jelentkezik, pontosabban nem élőben, mert, ahogy többször halljuk: „a legnagyobb sztároknak is kell a pihenés”, Balázs, Jani és Feri még otthon lábadoznak. Addig is lemegy egy válogatás a legjobb adásokból, vagyis az elmúlt nem egészen egy hónap anyagát kapjuk meg szűrve.
Balázs egyébként az átigazolásukat bejelentő sajtótájékoztatón megemlítette, hogy még a közmédiától is megkeresték őket, de ott nem tudták volna elképzelni a munkát. Ha tanulságokat keresünk ebben a sztoriban, ez is lehet egy: a közmédia annyira gáz, a leépített Petőfi akkora vesztőhely, hogy az ország legnépszerűbb stábja bele sem ment a velük való alkudozásba. (Igaz, ezt a közmédiánál állítólag tagadták, de csak név nélkül és fű alatt.) Hiába tehát az országos lefedettségi monopólium az MTVA-nál, Balázsék inkább Vajna egyelőre csak szűk (bár dinamikusan gömbölyödő) területen fogható adóját választották, mondván, ott teljes szabadságot kapnak. Tehát az oligarchamédia szabadabb, mint az úgynevezett közszolgálat, ezt is érdemes feljegyezni talán.
Egy másik tanulság lehet, amit Balázs példája mutat meg, hogy az átpolitizált médiavilágban, ha nem is az egyetlen, de egy többé-kevésbé valóban járható út valamiféle önállóság felé, ha az egónkat nagyobbra növeljük, mint amekkora maga a közeg. Nem kell, hogy Balázs narcisztikus műsorvezetői karaktere szimpatikus legyen nekünk, sőt, épp az a lényege, hogy nem az ilyesmire apellál. Ő önmagára apellál, a saját komfortérzetére, s azt megtalálva felszabadultan beszél összevissza, ami láthatóan a munkatársaira, és ami fontosabb, a hallgatóságra is felszabadítólag hat.
A Reggeli Show válogatásában ugyanazon a hangon szedi darabokra Gyárfás Tamás rossz emlékű bol-dog kabalakutyáját, ahogyan jót röhög a YouTube-sztár idős hölgy értelmezhetetlen videóin, vagy szörnyülködik a budapesti metró állapotán. Akárhogy is nézzük, a Reggeli Show műsorvezetői (Balázs érezhető dominanciájával) nem szelektálnak, és ahogy élő adásban kipróbálják a mindent daráló turmixgépet, ugyanúgy ők maguk is mindenféle nyersanyagot összedarálnak olajozottan működő show-masinájukban. Ha bármit komolyabban vennének, mint ahogy teszik, az egész dolog borulna, ha egy hangyányival alázatosabbak lennének, maga alá temetné őket az úgynevezett mai magyar valóság, és ha csak egy kicsit is kevésbé lennének bunkók, valószínűleg rég nem ülnének mikrofon mögött. Hogy ez így a Rádió 1-en cinikus mutatvány? Na és? Innen nézve érthető csak, hogy a fingós-böfögős poénok közé élesebb beszólások is keverednek olykor (magáról Andy Vajnáról vagy neje fánküzletéről például, de Habony Gucci táskája is előkerült már), mint ahogy ez lehet a záloga annak, hogy két MTVA-tól átvett híradás között a budapesti olimpia tervét szapulják időt és energiát nem kímélve. Hogy reggelente milliók kíváncsiak erre ebben a formában, akárhonnan is szóljon, az elsősorban nem Balázsékról árul el sok mindent, hanem az országról, amiben élünk. Jó reggelt mindenkinek!
Rádió 1, január 2.
