Krusovszky Dénes

Nem könnyű megmondani, hogy melyik ámulat az erősebb a Klubrádión futó Professzor Paprika és a bonyolult dolgok című műsor hallgatása közben.

Ha mindig is kíváncsi volt rá, hogy milyen az élet a Kiskunságban, ha szeretett volna képben lenni Félegyháza vagy Majsa ügyes-bajos dolgaival, van egy jó hírünk: a Sirius Rádión futó Valaki mondja meg című műsornak van online archívuma, így már az is hozzáférhet az információs magazinhoz, aki valamilyen szerencsétlen oknál fogva nem a környéken lakik.

Azt talán túlzás lenne állítani, hogy abszolút uborkaszezon van, hiszen egymást érik a jobbnál jobb nyilatkozatok, eszmefuttatások, közéleti-politikai aranyköpések, de azért azt sem igen lehet elhallgatni, hogy a kánikulában zselévé főtt hallgatóság minderre meglehetősen apatikusan reagál – továbbra is, és még inkább.

Ha széles társadalmi rétegek lázas érdeklődését nem is keltette fel a hír, a sajtó egy részét és az irodalmi köröket azért gyorsan bejárta, hogy egy jó huszonöt éve lappangó, „botrányos” rádióinterjú került adásba.

Ha van terület, ami kétségtelenül meghatározó hatással van az életünkre, mégis, a rádióban alig hallani róla, akkor valószínűleg az oktatásügy az.

A Petőfi rádióban épp a Wel­hello & Halott Pénz Emlékszem, Sopronban című szerzeménye ment – ami állítólag a VOLT fesztivál himnusza, akármit is jelentsen ez –, a Dankón meg ott tartott Csikós Márta (vagy valaki más), hogy „zöld a petrezselyem, kész a veszedelem, hogyha rám néz a galambom”.

Jó, hát a kezdésképpen benyomott Ágnes Vanilla-dal elég vadul hívta fel a figyelmet arra, hányadán áll az ízléssel az elkövetkező műsor; senki sem állíthatja, hogy ne figyelmeztették volna.

Ha egy település kihal, az akkor is pótolhatatlan veszteség, ha észre sem vesszük, és ha maga a folyamat természetes: itt megszűnik egy helység, amott egy új jön létre. Az erdélyi Rava (románul Roua, németül Rawendorf), úgy tűnik, erre a sorsra jut, legalábbis a Marosvásárhelyi Rádió vidék­járó műsorában megszólalók egytől egyig ennek a félelmüknek adnak hangot.

Habár ez az év újfent azt bizonyította be, hogy az „újkori” május 1-jéknek viszonylag korlátozott közük van a valósághoz, s a munka ünnepe mint egy kifújt tojás, tartalom nélküli héjként bármikor beroppanhat – azért voltak még néhányan, akik igyekeztek komolyan venni az eredeti elhatározásokat is.

Amióta kitavaszodott a közmédiában, szinte követni sem lehet, annyi új hajtás szökken szárba nap mint nap.

„A 92. percben aztán olyan történt, ami addig nem, kapura lőtt a Pápa.”