László Ferenc

„Korunk egyik legikonikusabb alakja” – olvasható az életrajzi kötet védőborítóján a helyt­álló megállapítás, amely a magyar olvasót első pillantásra alighanem mégis csodálkozásra késztetheti.

Ki volt Herczeg Ferenc, akinek az életműve hamarosan kötelező érettségi tétel lesz?

Az Úr hangja az Sinkovits Imre vagy Bessenyei Ferenc, gondoljuk, s emlékeink nyomán már hallani is véljük a dörgedelmes orgánumot, amely persze még véletlenül sem emelkedik kontratenori magasságokba.

Ha éppen nem a Bánk bánról vagy a Borisz Godunovról van szó, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az operák már rég készen vannak, s hogy ilyesformán egy adott mű színre állításakor már csupán a hogyan lehet a kérdés, és nem a mit.

Istenáldotta tehetségét korán felfedezték, debütált a Scalában (a MET-ben, a Bolsojban stb.), mindenütt zajosan ünnepelték, egyenrangú partnere volt a műfaj aranyszívű és/vagy nehéz természetű legendáinak, s egyik-másik nevezetes előadásán előfordult valami mókás színpadi baki is.

Rákosi Mátyás halála nem esemény, csak napihír volt – és még annak is csupán mínuszos. Ötven esztendeje bekövetkezett elhunytáról egyetlen mondat jelent meg csupán a hazai sajtóban.

Lidérces álmaimban olykor operát kell rendeznem, de persze nem vagyok rá képes, hiszen ehhez a mesterséghez nem értek. Ám ami az egyiknek feszélyező fogyatékosság, azon a másik könnyen túlteszi magát – akár ébren, valós körülmények között is.

Hérodotosz óta sokat változott a közmeg­egyezés azzal kapcsolatban, mik is lehetnek a történetírás elfogadott témái és alkalmatos forrásai.

Arnold Schönberg alighanem imádta volna ezt.

Mi marad A teremtés újévi tradíciójából a közönség – valamint Fischer Ádám – kényszerű távollétében? – merült fel sokakban a borúlátó kérdés, amikor végképp bizonyossá vált, hogy mégsem a hagyomány megteremtője és éltetője fogja vezényelni 2021 első Müpa-koncertjét.

Első pillantásra igencsak meglepőnek tűnhet, miért épp Alain Lombard 1978-as stúdiófelvételét jelentette meg most újra a Decca, hiszen A varázsfuvola tekintélyes diszkográfiájában olyan csodák képviselik e céget, mint Karl Böhm 1955-ös lemeze (az első sztereó Zauberflöte), aztán Solti meg Colin Davis albumai.

A prüdériával elegy diszkréció hagyományosan sokkalta jellemzőbb a magyar politikatörténetre, semmint a mégoly botrányos magánéleti-érzéki kilengések kiteregetése. De mégis, hogyan lett egy pap-miniszterből Mamuska, és hogyan szállították a nőket Tutusnak?