Koncert

Bűnbeesés előtt

A teremtés online a Müpából

Zene

Mi marad A teremtés újévi tradíciójából a közönség – valamint Fischer Ádám – kényszerű távollétében? – merült fel sokakban a borúlátó kérdés, amikor végképp bizonyossá vált, hogy mégsem a hagyomány megteremtője és éltetője fogja vezényelni 2021 első Müpa-koncertjét.

Persze a pozitív válasz rögvest készen kínálkozott, elvégre maga a mű azért mégiscsak megmaradt. Márpedig Joseph Haydn oratóriuma közvetítés útján és in tempore belli is csodának bizonyult: nagyszerű előadásban, és egy fiatal karmestert, Farkas Róbertet többedik alkalommal és immáron végérvényesen fölfedeztetve a közönséggel. Farkas ugyanis rezzenetlen nyugalommal és példás arányérzékkel terítette ki elénk a genezis hét napját, érett interpretációja legkevésbé sem vészmegoldásról tanúskodott. S habár az erősen kétséges, hogy maszkja alatt ő is előzékenyen előtátogta-e az oroszlánbömbölést, ahogy azt Fischer Ádám a mű második részének vonatkozó pontján mindig megteszi, azért a zenekar itt és egyebütt is motiváltan, s jóval a saját szokott nívója fölött teljesített. A Magyar Állami Operaház együtteséről lévén szó, ez ugyan nem jelentett mindenestől hibátlan és osztályon felüli teljesítményt, de azért okvetlenül méltót az MR Énekkara és a három nagyszerű énekes szólista produkciójához.

Hármójuk közül, úgy tetszett, Sebestyén Miklós adja a legtöbbet önmagából: kitelt és kifejező basszus hangot, pompásan értelmező szövegkezelést és irigyelni valóan ép kedélyt. Még arra a finom bravúrra is képes volt, hogy az irónia ideális arányát megtalálva vezesse elő Ádám apánk könnyeden obskúrus, patriarchális fordulatait (lásd pl. „jöjj, kövess, én vezetlek”), amelyekre aztán Baráth Emőke Évája ugyancsak hasonlóan reflektív modorban felelhetett („néked engedelmeskedni örömöm”). Világraszóló szopránunk egyebekben is szakadatlanul bájos, remek vonalérzékű, de a kényesebb fekvésű piano szakaszokban ezúttal a megszokottnál sérülékenyebb szólamformálással vette ki a részét az este szükségképpen csendes sikeréből. Az egyetlen külhoni szólista, az egészen fiatal német tenor, David Fischer pedig máris intelligens, kellemes orgánumú és megbízható ízlésű oratóriuménekesnek mutatkozott.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.