Koncert

Bűnbeesés előtt

A teremtés online a Müpából

Zene

Mi marad A teremtés újévi tradíciójából a közönség – valamint Fischer Ádám – kényszerű távollétében? – merült fel sokakban a borúlátó kérdés, amikor végképp bizonyossá vált, hogy mégsem a hagyomány megteremtője és éltetője fogja vezényelni 2021 első Müpa-koncertjét.

Persze a pozitív válasz rögvest készen kínálkozott, elvégre maga a mű azért mégiscsak megmaradt. Márpedig Joseph Haydn oratóriuma közvetítés útján és in tempore belli is csodának bizonyult: nagyszerű előadásban, és egy fiatal karmestert, Farkas Róbertet többedik alkalommal és immáron végérvényesen fölfedeztetve a közönséggel. Farkas ugyanis rezzenetlen nyugalommal és példás arányérzékkel terítette ki elénk a genezis hét napját, érett interpretációja legkevésbé sem vészmegoldásról tanúskodott. S habár az erősen kétséges, hogy maszkja alatt ő is előzékenyen előtátogta-e az oroszlánbömbölést, ahogy azt Fischer Ádám a mű második részének vonatkozó pontján mindig megteszi, azért a zenekar itt és egyebütt is motiváltan, s jóval a saját szokott nívója fölött teljesített. A Magyar Állami Operaház együtteséről lévén szó, ez ugyan nem jelentett mindenestől hibátlan és osztályon felüli teljesítményt, de azért okvetlenül méltót az MR Énekkara és a három nagyszerű énekes szólista produkciójához.

Hármójuk közül, úgy tetszett, Sebestyén Miklós adja a legtöbbet önmagából: kitelt és kifejező basszus hangot, pompásan értelmező szövegkezelést és irigyelni valóan ép kedélyt. Még arra a finom bravúrra is képes volt, hogy az irónia ideális arányát megtalálva vezesse elő Ádám apánk könnyeden obskúrus, patriarchális fordulatait (lásd pl. „jöjj, kövess, én vezetlek”), amelyekre aztán Baráth Emőke Évája ugyancsak hasonlóan reflektív modorban felelhetett („néked engedelmeskedni örömöm”). Világraszóló szopránunk egyebekben is szakadatlanul bájos, remek vonalérzékű, de a kényesebb fekvésű piano szakaszokban ezúttal a megszokottnál sérülékenyebb szólamformálással vette ki a részét az este szükségképpen csendes sikeréből. Az egyetlen külhoni szólista, az egészen fiatal német tenor, David Fischer pedig máris intelligens, kellemes orgánumú és megbízható ízlésű oratóriuménekesnek mutatkozott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.