Könyv

Viking Brünnhilde

Birgit Nilsson: La Nilsson – Opera az életem

Sorköz

Istenáldotta tehetségét korán felfedezték, debütált a Scalában (a MET-ben, a Bolsojban stb.), mindenütt zajosan ünnepelték, egyenrangú partnere volt a műfaj aranyszívű és/vagy nehéz természetű legendáinak, s egyik-másik nevezetes előadásán előfordult valami mókás színpadi baki is.

Mi tagadás, az operaénekesi memoárok sablonja oly könnyen kiismerhetőnek tűnik, hogy szinte azt hihetnénk, ha egyet elolvastunk közülük, voltaképpen már az összeset ismerjük. De azután elénk kerül Birgit Nilsson (1918–2005) önéletrajza, és a fájdalmasan sokszor beigazolt előítélet megdől. Jóllehet, a korszakos svéd szoprán, akitől hajdan Mensáros László – világszerte sokezernyi más operarajongóval egyetemben – remegő kézzel kért autogramot, szemre nagyon is tartja magát a fentebb eldarált sémához. Csakhogy mindezt kikezdhetetlen személyes hitellel és ép humorérzékkel, sőt jól fejlett ön­iróniával teszi.

Nilsson humorérzéke persze már jóval e könyv 1995-ös megírása és megjelentetése előtt ismeretes volt az opera világában, hiszen ő volt az, aki a nagy Wagner-alakításainak titkát firtató riporteri kérdésre a strapabíró cipők alapvető szerepét emelte ki. S éppígy neki köszönhetjük azt a Plácido Domingóról adott találó jellemzést, amely mindmáig érvényes a csodálatos tenor (és vitatható teljesítményű bariton) működésére: „Plácido sok nyelven beszél, de egyiken sem képes azt mondani, hogy »nem«.” S mégis, Nilsson visszaemlékezéseiből kiáradó, még a gúnytól sem idegenkedő önreflexivitás számos bemondás és anekdota előzetes ismeretében is váratlan ajándéknak bizonyul az olvasó számára. Egy díva, aki a legkevésbé sem ájul el önmagától – elvégre úgyis annyian ájultak már el tőle a pályafutása során.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.