Hiszen az elmúlt esztendő szinte egyedüli pozitív hozadékának éppenséggel az tekinthető, hogy a koncertek az online térben elveszítették formális-ceremoniális jegyeiket és bizonyították létszükségleti jellegüket, ahogy azt rögtön az eseménysorozat kezdetén is megtapasztalhattuk, a Keller Quartet játékát hallgatva. A Haydnnak dedikált vonósnégyes-sorozat második, d-moll hangnemű darabja (K. 421) ugyanis épp azzal a letisztultsággal szólalt meg, amely a jelentékeny interpretációk magától értetődő kiinduló- és végpontja. S ha a délelőtti koncert második száma gyanánt felhangzó g-moll zongoranégyesben (K. 478) a kanadai pianista, Angela Hewitt és Kellerék együttműködésében akadt is egy-egy megbillent egyensúlyú pillanat, azért félreismerhetetlenül energikus örömjáték volt ez is.
Már-már kirobbanó energiából azután a délutáni koncerten sem volt hiány, ahogyan Takács-Nagy kedves szavaiból sem. Ezúttal Albert Einstein levelének felolvasásával vezette fel a zenekari Mozart-programot: „a szeretet az egyetlen válasz” – ezt írta volna egyebek közt a relativitáselmélet atyja a leányának. Azért csak volna, mert ez az interneten cirkuláló levél egy hoax csupán, jóllehet, a rokonszenvesebbek közül való. Ám e nagyszerű muzsikus legfeljebb a forráskritika terén tud tévedni, de nem a karmesteri dobogón, ahogy a bevezető után ezt mindjárt a Titus kegyelme remekül formált és oly energikus nyitányával messzehangzóan bizonyította.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
