Ötven éve halt meg Rákosi Mátyás

Egy mondat

Belpol

Rákosi Mátyás halála nem esemény, csak napihír volt – és még annak is csupán mínuszos. Ötven esztendeje bekövetkezett elhunytáról egyetlen mondat jelent meg csupán a hazai sajtóban.

Rákosi Mátyás és a kádári pártvezetés másfél évtizedes, mind egyenlőtlenebbé váló türelemjátszmája 1971. február 5-én Gorkijban (régi-új nevén: Nyizsnyij Novgorodban) véget ért. Temérdek megbeszélést, üzengetést és manőverezést, egyezkedést és elutasítást követően Rákosi végül Magyarországtól távol halt meg, s ezzel mondhatni kijátszotta egyetlen, posztumusz aduját. „Ha én itt meghalok, az egy nagyon kellemetlen dolog a magyar és nemzetközi munkásmozgalomnak” – a hazai illetékesekkel tárgyalva rendszerint ez volt a hajdani pártvezér legerősebbnek tűnő érve, s ennek próbája érkezett el azon az ötven évvel ezelőtti pénteki napon. A hír az SZKP vonalán, közelebbről a szocialista országokkal való kapcsolattartásért felelős Katusev KB-titkár telefonhívása révén még aznap délután eljutott Kádár Jánoshoz.

A kollektív emlékezetben éppenséggel nem a villámgyors reakcióidejéről híres pártapparátus ezúttal nem vesztegette az időt: a titkárság tagjai hamar döntést hoztak a szovjetekkel egyeztetendő „kommünikéről”, illetve Rákosi elhamvasztatásáról. Az egyeztetett, majd az MTI-n keresztül kiadott szöveg ilyesformán már másnap reggel megjelenhetett az országos és a megyei napilapokban, s a hírt a rádióban is bemondták – a 168 Óra című műsor leg­első adásában. Az egyenszöveg szembeötlően tömör volt, és némiképp nagyvonalúan bánt a tényekkel: „Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének volt első titkára, aki gyógykezelés céljából a Szovjetunióban tartózkodott, ez év február 5-én Gorkij város megyei kórházában súlyos és hosszadalmas betegség után életének 79. évében elhunyt.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.

Ítélt az utókor

Szerették őket, így az államosításkor maradt 200-200 hold földjük. Később mégis ku­láknak minősültek az utolsó óföldeáki földes­urak, Návay László és testvére, Aranka. Egy cselédjük házában haltak meg. Kúriájukat most uniós pénzből felújítják. Bérelhető lesz, mint a közeli batidai vadászkastély.