A lemezt meghallgatva azonban némileg érthetőbbé válik a döntés, lévén három pompás alakításra is rálelhetünk a jelenleg kereken 80 esztendős francia karmester – amúgy több ponton is ingerszegény – lemezén. Egy derekasan jelentéktelen Papageno, a Wagner-tenorként szólamával kínlódó Tamino és az Éj királynőjeként ezúttal váratlanul érdektelen Edita Gruberova mellett ugyanis itt énekel Kiri Te Kanawa, Kurt Moll és Kathleen Battle is. Battle, az amerikai koloratúrszoprán igazi luxus-Papagena: üde, derűs, már a prózai mórikálásával is figurát teremt. Moll a komorabb alkatú, de egyszersmind a kikezdhetetlen tartású Sarastrók közül való: basszusának szépségét a maga korában tán még érhette kifogás, ám a mai mezőny ismeretében ilyesmit már nem érdemes emlegetni. Dame Kiri Paminát énekli, s ez jószerint egyedül is megnemesíthetné ezt a Varázsfuvola-felvételt. Szólamformálásának (s egyáltalán: operai létezésének) ismeretes szépsége és kibillenthetetlen harmóniája ugyanis ebben a szerepben ideálisnak bizonyul. Ehhez az ajándékhoz épp csak azt kell kivárnunk, hogy Új-Zéland büszkesége letudja a német prózai dialógusok buktatóit.
Decca (2 CD), 1978, 2020
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
