Könyv

Eladó, kiadó

Vince Mátyás: Minden megoldás érdekel – A XX. század Magyarországa apróhirdetések tükrében

Sorköz

Hérodotosz óta sokat változott a közmeg­egyezés azzal kapcsolatban, mik is lehetnek a történetírás elfogadott témái és alkalmatos forrásai.

Így a nevezetes uralkodói cselekedetek, a nagy csaták meg persze az antagonisztikus osztályellentétek regisztrálása mellé, illetve helyére immár jó ideje odakerült a mindennapok története is: a hétköznapi élet a nagy folyamatok, háborúk és radikális társadalomátformáló kísérletek árnyékában. E tárgy beszédes és igénytelenségében oly hálás mikrodokumentuma pedig, ahogyan azt Örkény vagy épp Kolozsvári Grandpierre Emil már jóval a szaktörténészeket megelőzve felismerte: az apróhirdetés.

Hálás és egyszersmind igen szórakoztató, ahogyan azt most Vince Mátyás gyűjtése újfent igazolja, hiszen a múlt századi magyar történelem alakulását valóban nyomon követhetővé teszik az éves egységekbe rendezett hirdetések. Minden esztendőnek jut itt egy-egy oldalpár: pár tucat szöveges és képes hirdetéssel, kettő–öt korabeli sajtóorgánumból szemelgetve. „A magunk mögött hagyott hírhedt évszázad hű lenyomatai” – ahogyan az előszót jegyző Závada Pál nevezi e kisded kordokumentumokat. Állásajánlatok és ajánlkozások, szerelmi üzenetek és lapban közhírré tett férjfogó hozományok, vétel és eladás, szántóbérlet, kiadó kávémérés és a férfiúi impotencia orvoslása – az élet valósággal zsizseg a könyv lapjain. A válogatás egyszerre teszi érzékletessé a szinte örök trendeket és a rövidebb távú, olykor kimondottan idényjellegű változásokat. Legyen szó akár a „keresztény” megjelölés elszaporodásáról, akár a gazdasági világválság vagy a fridzsiderszocializmus kiteljesedéséről, akár a „szolid” jelző lassú kiveszéséről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.