László Ferenc

Diszkográfus legyen a talpán, aki összeszámlálja, pontosan hányan is szegődtek már el szolgálni Schuberték vízimalmába a hanglemezpiac nagy felfutása, fénykora, összeomlása, majd a realitásokkal dacolni látszó, csodás továbbélése idején.

„[D]okumentumokból összeálló kiáltvány” – jellemzi a kiállítást a bevezető szöveg, és ezt a megfogalmazást éppoly könnyű és indokolt első pillantásra rokonszenvesnek, mint másodjára aztán némiképp problematikusnak találnunk.

Jól köll spilázni, és kész! – ha igaz, hajdanán ily keresetlen és ízes egyszerűséggel sommázta a színészet lényegét Kiss Manyi, s neki talán tényleg csupán ennyit kellett tennie.

„Még mindig nem tudom, hogy tulajdonképpen ki a Schütz Ila” 

A zene spirituális gyógyszer – fogalmazott az idén online megrendezett Mozart-nap kezdetén az esemény házigazdája, a mindig bájosan emelkedett Takács-Nagy Gábor, s idegenkedjünk bár máskor és máskülönben mégoly kitartóan az ilyen fordulatoktól, most akár bólinthattunk is e szavak hallatán.

„Korunk egyik legikonikusabb alakja” – olvasható az életrajzi kötet védőborítóján a helyt­álló megállapítás, amely a magyar olvasót első pillantásra alighanem mégis csodálkozásra késztetheti.

Ki volt Herczeg Ferenc, akinek az életműve hamarosan kötelező érettségi tétel lesz?

Ha éppen nem a Bánk bánról vagy a Borisz Godunovról van szó, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az operák már rég készen vannak, s hogy ilyesformán egy adott mű színre állításakor már csupán a hogyan lehet a kérdés, és nem a mit.

Az Úr hangja az Sinkovits Imre vagy Bessenyei Ferenc, gondoljuk, s emlékeink nyomán már hallani is véljük a dörgedelmes orgánumot, amely persze még véletlenül sem emelkedik kontratenori magasságokba.

Istenáldotta tehetségét korán felfedezték, debütált a Scalában (a MET-ben, a Bolsojban stb.), mindenütt zajosan ünnepelték, egyenrangú partnere volt a műfaj aranyszívű és/vagy nehéz természetű legendáinak, s egyik-másik nevezetes előadásán előfordult valami mókás színpadi baki is.

Lidérces álmaimban olykor operát kell rendeznem, de persze nem vagyok rá képes, hiszen ehhez a mesterséghez nem értek. Ám ami az egyiknek feszélyező fogyatékosság, azon a másik könnyen túlteszi magát – akár ébren, valós körülmények között is.