László Ferenc

Habanerát énekelni, miközben udvarias, de azért látványosan unatkozó kollégák ülnek melletted a pódiumon – ezzel a merőben kényelmetlen és szinte lehetetlen feladattal indította az estjét Elīna Garanča.

„Zsidókák szerepelnek benne, fiúkák”, bő száz éve ily keresetlen tömörséggel jellemezte épp elkészült drámáját, a Lyon Leát Bródy Sándor, s mi tagadás, gyakorta a Hegedűs a háztetőn színreviteleiről is elegendő lehetne mindössze ennyit megállapítani.

Egy magyarországi Webber-bemutató nem is olyan régen még igazi színházi szenzációnak számított, most meg szinte alig észrevehetően csúszik el a Madách elsőségi érdemű premierje, méghozzá korántsem csupán amiatt, hogy az előadás az internetre kényszerült.

Minden tudományterületnek vannak hálatelt szívvel emlegetett hősei, akik közhasznú tevékenységükkel biztos alapot kínálnak mások vizsgálódásai számára.

Szerzője életében nem jutott el a bemutatóig, a saját századában nem játszották színpadon, bő két és fél század múltán mégis méltán tekinthetjük elevenen ható remekműnek: ez mind elmondható Rameau utolsó operájáról.

Ezúttal a nyakazás nem marad el, ráadásul élőben nézhettünk végre egy operapremiert! A nagy francia forradalom idején játszódó, s a történeti hitelű címszereplőt és félig fiktív kedvesét a guillotine felé útnak indító Giordano-mű tehát visszatért a repertoárra, amelyről voltaképp nem is oly régóta hiányzott.

Lassan már ideje lenne jelezni: az élet igazságtalan. Sajnos még az istenáldotta nagy tehetségekkel szemben is.

Ha nincs A bűvös vadász, talán nem lenne Wagner-életmű, s jó eséllyel még a Hobo Blues Band Vadászat című albuma sem készülhetett volna el.

„Kérem, tolmácsolja Őfőméltóságának azon kérésemet, hogy engem, Weiglt és annak feleségét, valamint Friberthet jövő csütörtökön engedjen el Bécsbe, hogy ott péntek délután az irgalmas testvérek templomában felléphessünk, s mint legkegyelmesebb hercegünk szolgái, ezzel is növelhessük az őt övező tiszteletet.”

Alárendelt közreműködőből az opera királya, sőt a popkultúra szupersztárja: ez a tenor történelmi útja. Bálvány és két lábon járó közhely, egy előítéletekkel körülsáncolt műfaj jelképe, oly sok rajongás és annyi malícia címzettje. Aki jó esetben kiénekli a magas C-t is.

Igazán nem szívesen lennék mostanság a tudomány helyében. Nap mint nap kommentelők száz­ezrei lincselik, csalhatatlan netes publicisták kérdőjelezik meg a pozícióját, s miközben (mellék)terméke, a technológia nélkül már rég mozdulni sem tudunk, ő maga mintha egyre haszontalanabbnak tűnne a józan paraszti ész birtokosai számára.

Opera az operajátszásról, ismert és kedves atelier-zsáner ez a zenés színpadon, Mozart Színigazgatójától Donizetti kettős című vígoperáján (Le convenienze ed inconvenienze teatrali/Viva la mamma!) át Richard Strauss vonatkozó műveiig.