„Elvtársak, aki ismeri a Józsefvárost, az tudja, nagy művész az, aki ott a városképet tovább tudja rontani. Egyébként is, miért feltételezik, hogy nem korszerű és a városképbe illőt akarunk építeni?” – kérdezett vissza 1970 tavaszán, a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán a VIII. kerületi első titkár. Nagy Richárdot villámgyors előmenetele, határozott fellépése és önbizalma alapján méltán tekinthették a párt új üstökösének. Egy évvel később, egy rádióinterjúban már arról beszélt, hogy a Józsefvárosban 3400 lakást szanálnak, de ötször ennyit építenek. „Azt hiszem, nemsokára még lakásgond sem lesz a kerületben” – jelentette ki, de a közületi vonatkozásokról sem feledkezett meg. „Azt hiszem, itt nem csak lakás épül, itt van éppen mellettünk az íróasztalon egy makett. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemnek a Nagyvárad tér sarkán, a volt Kertészeti Intézetnek a helyén épül egy 26 emeletes, ún. elméleti tömb” – folytatta a párttitkár, hozzátéve, hogy a nagyszabású építkezés csupán az első szakasza a Ludovika helyére megálmodott Semmelweis Orvosegyetemi Városnak. „Ez egy megvalósuló program. S ami ennél fontosabb, hogy egy ilyen nagy program megvalósításánál mindenképpen az egész lakosság nyer, mert nem lehet úgy egy ultramodern, egységet építeni, hogy az a környezetét ne változtassa meg” – vázolta a jövőről szőtt elképzeléseit Nagy Richárd azzal kiegészítve, hogy az elméleti tömb (az egyetemi „főépület”) építkezése 1971. április 30-án elkezdődött.
Azt nem kötötte a hallgatók orrára a párttitkár, hogy az említett makettet (vagy annak hasonmását) már 1963 tavaszán megcsodálhatták az Esti Hírlap olvasói, a Nagyvárad téri építkezés pedig ehhez képest majd’ évtizedes késéssel indult.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
