Nagy Richárdot villámgyors előmenetele, határozott fellépése és önbizalma alapján méltán tekinthették a párt új üstökösének. Egy évvel később, egy rádióinterjúban már arról beszélt, hogy a Józsefvárosban 3400 lakást szanálnak, de ötször ennyit építenek. „Azt hiszem, nemsokára még lakásgond sem lesz a kerületben” – jelentette ki, de a közületi vonatkozásokról sem feledkezett meg. „Azt hiszem, itt nem csak lakás épül, itt van éppen mellettünk az íróasztalon egy makett. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemnek a Nagyvárad tér sarkán, a volt Kertészeti Intézetnek a helyén épül egy 26 emeletes, ún. elméleti tömb” – folytatta a párttitkár, hozzátéve, hogy a nagyszabású építkezés csupán az első szakasza a Ludovika helyére megálmodott Semmelweis Orvosegyetemi Városnak. „Ez egy megvalósuló program. S ami ennél fontosabb, hogy egy ilyen nagy program megvalósításánál mindenképpen az egész lakosság nyer, mert nem lehet úgy egy ultramodern, egységet építeni, hogy az a környezetét ne változtassa meg” – vázolta a jövőről szőtt elképzeléseit Nagy Richárd azzal kiegészítve, hogy az elméleti tömb (az egyetemi „főépület”) építkezése 1971. április 30-án elkezdődött.
Azt nem kötötte a hallgatók orrára a párttitkár, hogy az említett makettet (vagy annak hasonmását) már 1963 tavaszán megcsodálhatták az Esti Hírlap olvasói, a Nagyvárad téri építkezés pedig ehhez képest majd’ évtizedes késéssel indult.
Mivel a Semmelweis Egyetem épületeinek többsége az 1880-as években épült – 500 hallgatóra méretezve –, a modernizáció már a II. világháború előtt napirenden volt. Ezt nemcsak a hallgatói létszám növekedése indokolta, de az orvostudomány páratlan fejlődése is. A korabeli elképzelések megvalósítását a háború akadályozta meg, később pedig az egyoldalú mennyiségi szemlélet. Mire az illetékes minisztériumok 1959-ben elkészültek az átfogó fejlesztési programmal, az egyetemnek már 3 ezer hallgatója volt. A főépület nyilvános tervpályázatát 1962-ben írták ki, egy évvel később nemcsak zárt körben hirdettek eredményt – a pályázat első díjas tervének építészei Südi Ernő, Wágner László és Gerlóczy Gedeon voltak –, de világgá is kürtölték, hogy az Iparterv építészei Budapest legmagasabb épületét tervezték meg. A Műszaki Élet című lap 1964 májusában közölt részletes leírásából az is kiderült, hogy a komplexum két részből áll majd. Az oktatást a kétszintes, 6 ezer négyzetméteres ún. lepényépületben képzelték el, ahol a két 400 férőhelyes előadóterem, a 10 szemináriumi helyiség és 15 gyakorlólaboratórium mellett könyvtár, díszterem, étterem áll a diákok rendelkezésére, míg a 700 négyzetméter alapterületű – ekkor 24 emeletesnek mondott – több mint 80 méter magas toronyépületet a tanszékek és a különleges kutatások, állatkísérletek számára tervezték.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
