helyrajzi szám

Szigeti bejáró

Lokál

Pest, Buda és Óbuda egyesülésének, az új főváros születésének legfontosabb pillanata volt, hogy az Országgyűlés 1870. április 11-én megszavazta az 1870/X. törvénycikket, amelyben – egy sor konkrét intézkedés mellett – döntöttek a főváros infrastruktúrájáért felelős csúcsszerv, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának felállításáról is. Valamint egy 24 millió forintos hitel felvételéről is, melynek legjelentősebb tételei közt a folyó szabályozása és a rakpartok kiépítése mellett a második Duna-híd megépítése is szerepelt.

A törvény még nem szólt a Nagykörút kiépítéséről, ám amikor 1871 májusában kiírták a Margit hídra vonatkozó nemzetközi pályázatot, már egyértelműen a körút meghosszabbításaként tekintettek a műtárgyra. A negyvenhárom beérkezett pályázatnak több mint a fele érvényes volt, a zsűri pedig már az év végén kihozta a francia Ernest Goüint győztesként. A sikeréhez nyilván hozzájárult, hogy Goüin nemcsak tervezőmérnök és feltaláló volt, de kivitelező is.

A híd építése négy évig tartott, az építményt a munkálatok idején a budapestiek nemcsak Margit hídnak, hanem „margitszigeti hídnak” is nevezték, hiszen meg sem fordult a fejükben, hogy a hídnak nem lesz szigeti lejárója. Kezdetben a Közmunkatanácsnál is így gondolkodtak, ám miután a várható költségeket összevetették azzal, hogy a sziget teljes egészében magánterület, József Károly főherceg birtoka, arra jutottak, hogy elengedik a „luxuskijáratot”. Ez legfeljebb annyiban volt kínos, hogy a Palatinus Jóskának becézett Habsburg épp azért lett a budapestiek körében népszerű, mert megnyitotta a szigetet a nyilvánosság előtt. Mi több, amatőr botanikusként maga is kivette a részét a kertépítő munkálatokból. Később bokrok közt rejtőzködött, majd onnan kiugorva vadidegeneket kápráztatott természetrajzos műveltségével. Az anekdota szerint az árnyékban körmölő Arany Jánost is leszólította. „Mester! Most éppen mit ír?” – így a főherceg, mire Arany: „Verset az elmúlásról. Az lesz a címe: A tölgyek alatt.” A főherceg csóválni kezdte a fejét: „Az nem lesz jó cím. Ám ha annyira ragaszkodni tetszik hozzá, akkor megkérném, két paddal arrébb ülni. Mert az ott valóban tölgy, ez itt: hárs.”

 
Fotó: Fortepan 

A költő Híd-avatás című balladáját is a Margit híd ihlette, a szellemhőseinek haláltáncát épp középre képzelte, a Margit-szigettel szemközt. Mindez mai fejjel kissé érthetetlen, hiszen a sziget átnyúlik a híd alatt. De a vers keletkezése idején, 1877-ben még csak a csücskét lehetett látni a hídról, vagyis a csücskeit, mivel a nagy sziget előtt pár méterrel volt egy kis sziget is, amelynek a hivatalos neve Budai kis sziget volt, de mindenki csak így hívta: Festő-sziget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.