helyrajzi szám

Szigeti bejáró

Lokál

A híd építése négy évig tartott, az építményt a munkálatok idején a budapestiek nemcsak Margit hídnak, hanem „margitszigeti hídnak” is nevezték, hiszen meg sem fordult a fejükben, hogy a hídnak nem lesz szigeti lejárója. 

Pest, Buda és Óbuda egyesülésének, az új főváros születésének legfontosabb pillanata volt, hogy az Országgyűlés 1870. április 11-én megszavazta az 1870/X. törvénycikket, amelyben – egy sor konkrét intézkedés mellett – döntöttek a főváros infrastruktúrájáért felelős csúcsszerv, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának felállításáról is. Valamint egy 24 millió forintos hitel felvételéről is, melynek legjelentősebb tételei közt a folyó szabályozása és a rakpartok kiépítése mellett a második Duna-híd megépítése is szerepelt.

A törvény még nem szólt a Nagykörút kiépítéséről, ám amikor 1871 májusában kiírták a Margit hídra vonatkozó nemzetközi pályázatot, már egyértelműen a körút meghosszabbításaként tekintettek a műtárgyra. A negyvenhárom beérkezett pályázatnak több mint a fele érvényes volt, a zsűri pedig már az év végén kihozta a francia Ernest Goüint győztesként. A sikeréhez nyilván hozzájárult, hogy Goüin nemcsak tervezőmérnök és feltaláló volt, de kivitelező is.

A híd építése négy évig tartott, az építményt a munkálatok idején a budapestiek nemcsak Margit hídnak, hanem „margitszigeti hídnak” is nevezték, hiszen meg sem fordult a fejükben, hogy a hídnak nem lesz szigeti lejárója. Kezdetben a Közmunkatanácsnál is így gondolkodtak, ám miután a várható költségeket összevetették azzal, hogy a sziget teljes egészében magánterület, József Károly főherceg birtoka, arra jutottak, hogy elengedik a „luxuskijáratot”. Ez legfeljebb annyiban volt kínos, hogy a Palatinus Jóskának becézett Habsburg épp azért lett a budapestiek körében népszerű, mert megnyitotta a szigetet a nyilvánosság előtt. Mi több, amatőr botanikusként maga is kivette a részét a kertépítő munkálatokból. Később bokrok közt rejtőzködött, majd onnan kiugorva vadidegeneket kápráztatott természetrajzos műveltségével. Az anekdota szerint az árnyékban körmölő Arany Jánost is leszólította. „Mester! Most éppen mit ír?” – így a főherceg, mire Arany: „Verset az elmúlásról. Az lesz a címe: A tölgyek alatt.” A főherceg csóválni kezdte a fejét: „Az nem lesz jó cím. Ám ha annyira ragaszkodni tetszik hozzá, akkor megkérném, két paddal arrébb ülni. Mert az ott valóban tölgy, ez itt: hárs.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.