helyrajzi szám

Örs vezér tere  

Lokál

„A város mai peremén, ott, ahol Zugló a keresztúri rétekbe vész, modern pontházak és kis családi villák határán áll az Eörs vezér tér.

A jövő Budapestjén ez lesz a világváros egyik kapuja, ha majd a Kerepesi út túlsó oldalán is az megépül az új városrész” – írta 1958-ban az Esti Hírlap. Ám aki egy kicsit ismerte a környéket, teljes képtelenségnek gondolhatta ezt. Ez a hely 1958-ban nem volt egyéb, mint senkiföldje, egy különösen veszélyes útkereszteződés, ahol a HÉV-ek mellett bármikor felbukkanhatott egy tehervonat is. 1958-ban villamosok még nem jártak arra, és csak három buszjárat érintette.

Mindez ahhoz képest sem tűnik nagy előrelépésnek, hogy HÉV-megállóhely csak 1932-ben létesült itt, az Eörs vezér tere nevet (amit 1970-ben módosítottak Örsre) 1935-ben kapta. Ekkor jött létre Zugló mint önálló (XIV.) kerület, a VI., a VII. és a X. kerületek bizonyos részeiből. Az említett lap szerzőjének derűlátására egyedül a Kerepesi út mentén épülő új lakótelep adhatott okot, amelyet annak ellenére is a fővárosi lakótelep-építkezések gyöngyszemének nevezhetünk, hogy a szocialista realizmus jegyében született.

„Aki a Keleti-pályaudvar felől érkezik, az már most is percekig utazik az új lakótelep mellett, melyben máris harmincezer ember él, egész kis város. Amikor a párás őszi alkonyatban kígyóznak a fehér burás lámpák, a kis tér sarkán piros neonbetűkkel lángol fel az Aranykacsa Étterem cégtáblája” – folytatódik az Esti Hírlap cikke, amelyben a szerző nemcsak a világvárosokra jellemző, „lángoló” kellékkel előlegezi meg a vélt, boldog jövőt, de a „máris” 30 ezer lakossal egészen elrugaszkodik a valóságtól. Jócskán túlszárnyalva még az öt évvel korábbi, többé-kevésbé rákosista hurráoptizmust is. „A Kerepesi út és a Nagy Lajos király útja által határolt területhez érünk. Új építkezés képe tárul elénk – Budapest városfejlesztési tervéből egy részlet, immár a megvalósulás útján. Ma még csak az első lakótömb alapjait láthatjuk ugyan, a többi helyén még kertek várják a tavaszt, de a készülő tervekből s a megindult építkezés képéből együttesen már kirajzolódik a jövő” – írta 1953 decemberében a Népszava, s ezt azért érdemes idézni, mert a cikkben megszólaló Fülöp Sándor tervfőmérnök a szándéka ellenére is arra a következtetésre jut, hogy minél távolabbi a jövő, annál szebb. Fülöp szerint ekkor 600 lakás építését kezdték meg, de mint mondta, a lakótelep 1700 lakásos lesz. Majd hozzátette: később újabb 2000 lakást építenek… Csakhogy az Esti Hírlap-cikkben említett 30 ezer embernek még ez is kevés lett volna. Ha ugyanis minden megépül, amiről a főmérnök beszélt, akkor is 8,1 ember jutna átlagosan egy-egy lakásra.

 
Fotó: Fortepan/FŐMTERV 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.