Úgy nevezték, hogy Lágymányosi híd, ez volt az első olyan fővárosi dunai átkelő, amelyik „földrajzi vonatkozású” nevet kapott. De volt egy szépséghibája is: a budai oldal kiépítése nem történt meg a hídavatás napjáig. Így szerencsésebb lett volna a pesti oldalra hivatkozva, az addigra többé-kevésbé kiépült Hungária körút kapcsán Hungária hídnak nevezni – talán attól tartottak az illetékesek, hogy e név hallatán nem hazánk, hanem Fenyő Miklós jutna az eszébe sokaknak.
Pedig éppen a Hungária körút léte indokolta a híd megépítését. A Dunától Dunáig terjedő „kültelki körút” kialakítását már 1872. június 2-án kőbe véste a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, de a maival megegyező nyomvonalat csak 1896-ban jelölték ki. (A gyűrű északi és déli szakasza 1937-ben kapta a Róbert Károly, illetve a Könyves Kálmán körút nevet, a köztes részt továbbra is Hungária körútnak hívják.) 1933–1937 között már a leendő Hungária körúti híddal számolva építették be a budai túlparton a Hamzsabégi utat, amely az 1940-es városfejlesztési programban a hídra felvezető „periferikus útvonalként” szerepel. Huszonöt évvel később már autópályát szerettek volna. „Az elkészült tanulmányok, valamint a Főváros állásfoglalása alapján, a Hungária körúton irányonként három forgalmi sávot biztosító magasvezetésű autópálya építését tervezik, mely a Váci úttól a Soroksári útig, majd az új Duna-hídon át folytatódik az Osztapenko csomópontig” – írta 1967-ben a Városfejlesztés című folyóirat. 1971-ben a híd tervpályázatát is meghirdették, az Autó-Motor című lap 1972-ben mutatta be a Buváti győztes pályázatát. „A városi autópálya az Árpád hídon, valamint a Hungária körutat érintő forgalmasabb csomópontokon át egészen a Soroksári út és a Gubacsi út kereszteződéséig, s innen továbbhaladva az autópálya-hídon – a Fehérvári utat, a Tétényi utat és a Bartók Béla utat érintve – az Osztapenko-szobor után hagyja el a főváros határát. Budapest újabb Duna-hídja tehát nagy szerepet tölt majd be. A győztes terv hatnyitású, változó magasságú, feszített betonból készülő hídszerkezetével, újszerű kialakításával a főváros látványossága lesz” – írták. A cikk szerzője azt remélte, hogy a híd 1982–1983-ban lesz kész. Ehhez képest semmit nem csináltak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
