„Annak örülök, hogy ez az intézmény tulajdonjogilag a cigányoké” – tette hozzá, és köszönetét fejezte ki az Országos Cigány Önkormányzatnak, amely 1999 végén vette birtokba a Dohány utca 76. szám alatti, nagy múltú kétemeletes épületet. Ám hiába a 60 ezer kötet, a feltételezett jó szándék, az elmúlt huszonöt évben csak ritkán értesülhettünk arról, hogy a később Országos Roma Önkormányzatra (ORÖ) átnevezett szervezet a székházat valóban a hazai cigányság kulturális-szellemi bázisának tekintené… Már az is jócskán meghaladná rovatunk terjedelmét, ha csak címszavakban kellene felsorolni az összes hatalmi csatározást és egyéb botrányt, amelyek itt zajlottak. Azt viszont feltétlenül meg kell említeni, hogy tavaly az Országos Roma Önkormányzat az adósságok és az állami támogatások megvonása miatt működésképtelenné vált, és a Cipők a Duna-parton emlékműnél tartott 2024. március 23-i demonstrációjuk a szervezet jelképes temetése volt. Ekkor a székház kulcsát a folyóba dobták. (Bővebben: Eltemették, de már jobban van, Magyar Narancs, 2024. augusztus 7.) A lezárt épületet a gátlástalanul kormánypárti új roma önkormányzat elnöksége foglalta el. Az ORÖ ekkor szűnt meg hivatalosan, mivel az utódok első dolga a névváltoztatás volt (Magyarországi Romák Országos Önkormányzatára) a tartozások elengedésének és az állami támogatás visszaszerzésének reményében.
A székház 128 éves múltja alapján ennél stílusosabb folytatást is el tudtunk volna képzelni. A ház építtetői, az Írók és Hírlapírók Otthon Körének tagjai magasztos célokkal, nagy reményekkel, a jövőbe vetett hittel láttak munkához. Az 1891-ben alapított szervezet a sajtószabadság mellett az újságírók érdekvédelmét tűzte zászlajára, és miután sikerült meggyőzniük a korszak egyik legbefolyásosabb lapszerkesztő-publicistáját, Rákosi Jenőt, hogy legyen az elnökük, az Otthon rövid időn belül jelentős közéleti társulattá vált. De Rákosi nemcsak az újságírók érdekeit tartotta szem előtt, a tagoktól is elvárta az erejükhöz mért nagylelkűséget. Az Otthon népszerűsége elsősorban annak volt köszönhető, hogy kezdettől fogva élen járt különféle jótékonysági akciók szervezésében – az első ilyen a Május című antológia kiadása volt 1893-ban, amelynek teljes bevételét a veszprémi tűzvész károsultjainak megsegítésére ajánlották fel. Az egyesület sikerét jelzi, hogy az 1890-es évek közepén már számos újonnan alakult szakmai-érdekvédelmi szervezet választotta az Otthon nevet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
