Karján a kisdeddel a földgömbön áll, hátában rézlemezekből hajlított napsugarak, feje fölött csillagos fémglória, a gyermek nyílhegyben végződő keresztet tart. Az eredeti címe: Maria Immaculata, s az 1710-es pestisjárvány áldozatainak emlékét őrzi. Közadakozásból készítette a barokk kismestere, Hörger Antal, de nem itt, hanem a Felsővásártéren, a mai Batthyány téren állították fel 1724-ben. Nagy ívű alkotói szándékot feltételez, hogy Hörger két mellékalakkal, Sienai Szent Katalin és Nepomuki Szent János életnagyságú szobrával együtt teljesítette a megrendelést, de sajnos az alapanyagok minőségére nem ügyelt kellőképpen: a szoborcsoport homokkő talapzata pár év alatt megrogyott, és a felszentelés után nem sokkal le kellett bontani az egészet. Legközelebb 1748-ban állították fel, egy jelentősebb összegű adománynak köszönhetően. Hörger Antal ekkor még élt, így az is elképzelhető, hogy közreműködött a megismételt szoborállításban, amelynek az volt a tanulsága, hogy nem lehet egyszerre spórolni meg halhatatlanná válni. Az azóta eltelt több mint 270 év viszont azt példázza, hogy az utókor nem a halhatatlansághoz ragaszkodik, hanem a halhatatlanság látszatához.
Az 1820-as években a Felsővásártér átalakult, és a Mária-szoborcsoport akadályozta az ott zajló munkálatokat, így 1826-ban másodszor is lebontották, elraktározták. Csak nyolc évvel később vették elő újra, hogy felállítsák mai helyére, a közeli Drei Hacken Platzra (Három balta tér), amelyet éppen emiatt neveztek át 1834-ben Maria Platzra. A művelet akkor sem volt zökkenőmentes, ugyanis a mellékalakoknak már nem jutott hely. Nepomuki Szt. János és Sienai Szt. Katalin leselejtezése azonban megbosszulta magát, a két szobornak nyoma veszett, és azóta sem kerültek elő.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
