S épp e tömegek építették fel Budapestet, nekik azonban nem építettek megfizethető lakásokat. A 19. és 20. század fordulójának idején, az ún. aranykorban tízezrek éltek mai fejjel elképzelhetetlen körülmények között. Ráadásul ezek az emberek egyéb szociális ellátásra sem számíthattak; az elesettekről való gondoskodásban az állam nem vállalt szerepet. A főváros csak a budai, pesti, óbudai születésű, és igazoltan szegény emberekről gondoskodott valamennyire – legfőképp a tömegszállás-ingyenleves-szegénykórház háromszögben –, és minden más egyebet az egyházakra és az egyesületekre bízott.
Lényeges változások csak 1906-tól, Bárczy István polgármesterré választása után kezdődtek. Ő volt Budapest első olyan vezetője, aki hivatali előmenetele alapján jutott a csúcsra; frissen végzett jogászként 1889-ben állt a főváros szolgálatába, öt évvel később a ferencvárosi Felső Kereskedelmi Iskola (ma Szent István Szakgimnázium) tanára lett. Valamit nagyon jól csinálhatott, mert 1901-ben a főváros a közoktatási ügyosztály vezetőjének kérte fel. Ötéves ebbéli működése alatt szervezték újra a fővárosi elemi iskolákat, az első napközik is ekkortól kezdtek működni.
„Bárczy István még csak ezután fogja betölteni negyvenedik évét s máris olyan nagyhatású s kezdeményezéseiben hosszú jövőnek irányt mutató tevékenységre tekinthet vissza, amilyenre kevés a példa a városi közigazgatás szövevényes és ezerféle nyűgökkel bénító gépezetében. Láttuk azokon a helyeken, melyeket eddig elfoglalt, hogy fogékony, friss szellem, nem riad vissza bátrabb vállalkozástól sem, igen erős érzéke van a gyakorlati élet, a modern eszmék iránt, van erélye terveit végrehajtani, szerzett tekintélyét és népszerűségét az ügy érdekében tudja kamatoztatni s érti az emberekkel bánás nehéz, de vezető állásban nélkülözhetetlen művészetét” – méltatta 1906. június 24-én, megválasztása után a Vasárnapi Ujság, és a következő években Bárczy sokszorosan rászolgált e bizalomra. Városfejlesztési koncepciója nyomán vált a főváros többségi tulajdonossá az addig piaci alapon működő közszolgálati cégekben; a Széchenyi és a Gellért fürdők megnyitása a „Budapest, fürdőváros” imázst alapozta meg, de Bárczy nevéhez fűződik az állatkert átalakítása is. Még teljesen kidolgozott Nagy-Budapest koncepciója is volt. De a polgármester legfőképp attól vált halhatatlanná, hogy hivatali ideje alatt Budapesten mintegy ötven iskola épült, több mint ezer tanteremmel. Három éven belül…
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
