De Déman szerint az új építészet elfogadtatását még csak nem is a Rózsadomb Egyesület és a hozzá a hasonlók hangos tiltakozása gátolta, hanem maguk az építészek. „A középszerűek, a bátortalanok és tudatlanok (…) Utánozzák a régit, kényelemből, vagy az újat, divatból. Utóbbi a károsabb, mert a disztingválni nehezen tudó nagyközönség előtt elfedi és meghamisítja az igazi modern építészetet” – állapította meg. Déman szerint a fővárosban alig találni olyan modern épületet, „amelynek alkotója felhasználja mindazokat az eredményeket, amelyeket bárhol, a Bauhausban (a legtöbbet itt) vagy másutt tudatossá tett”, és az a kevés sincsen frekventált helyen, így „a közönség nagy része nem is ismeri”.
A Közmunkatanács ennyire aprólékosan nem foglalkozott a témával, a számos befolyásos taggal is rendelkező Rózsadomb Egyesületet pedig úgy próbálták lehűteni, hogy magassági korlátozást vezettek be az építési engedélyek kiadásakor. Ezért lett a tervezettnél alacsonyabb a Palánta utca 17. szám alatti telken épült ház is, noha azt a megrendelő kívánságára kifejezetten a Bauhaus elvei szerint (és nem „Bauhaus-stílusban”) tervezett egy ifjú tehetség, Révész Zoltán. „A budapesti Műegyetemen végzett 1929-ben, de a világgazdasági válság éveiben nem nagyon jutott munkához. Perspektívákat festett, modelleket készített, majd bútorokat, berendezéseket tervezett. (…) Jaschik Álmos rajziskolájában, majd Madzsar Aliz mozdulatművészeti csoportjában ismerkedett meg azokkal a fiatal hölgyekkel, akik bevonták az illegális kommunista mozgalomba” – írta róla Modern házak című könyvében Ferkai András, részleteket azonban nem közölt. (Madzsar Alice – így helyes a neve – Jászi Oszkár húga, Magyar József felesége volt.) Annyi biztos, hogy 1933 tavaszán Révész neve kétszer is a lapokba került: előbb azért, mert egy nagy presztízsű országos pályázaton első helyezést ért el egy menedékház tervével, pár hét múlva viszont már annak kapcsán, hogy a főkapitányság politikai ügyosztálya őt is letartóztatta, miután „diáklányok kommunista szervezkedését leplezte le”. Az ügynek büntetőjogi következményei nem voltak, ám Révészt ettől kezdve nem szívesen alkalmazták. A Palánta utcai házat még befejezhette, sőt a lakberendezés is az ő feladata volt – így az 1934-ben átadott épület valószínűleg az elsők közt volt Magyarországon, amely nemcsak külsőségeiben tükrözte a modern építészetet. De a ház tulajdonosa, Popper Ágnes nem saját magának, hanem tanítványainak – gyerekeknek – építtette a villát, és nemcsak konkrét elképzelései, hanem a kellő ismeretei is megvoltak a modern építészetről.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
