Legát Tibor

A Bohém rapszódia nem sokkal több szellemidéző emlékkoncertnél, gyakran érezhetjük úgy, hogy csak muszájból gyömöszöltek valami szövegelést két szám közé.

A fesztivál szervezői szerint az időhiány, és nem a nívó az oka, hogy csak hét filmet vetítenek idén a Magyar Panoráma szekcióban. A kínálatot elnézve nincs okunk kételkedni mindebben.

A 100 éves Gellért szálló összes híres vendégét nem lehet összehozni egy csoportképre, így szerényebb ünnepléssel kell beérnünk.

„Mindazt, amit különböző né­pek, korok, kultúrák emlékeként láttunk tarka mozaikban, az egyiptomi történelem sodrásában, kialakulásának, megszületésének sorrendjében, megkísérlem bemutatni” – olvassuk a 100 éves Continental írógépbe fűzött lapon, de egy sor más tárgyat is megszemlélhetünk az íróasztalra tett fekvő vitrinben: macskanippet, régi gyufa­skatulyát, Dimitrino márkájú egyiptomi cigarettásdobozt, sőt az ókorból származó míves mélységmérőt, sakálfejet.

Claude Lanzmann utolsó filmjét is elhozták a Verzióra.

A Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökével beszélgettünk.

Úgy tűnik, hogy a mai Magyarországon a pár éve meghonosodott Száraz November az alkohol elleni küzdelem egyetlen komolyan vehető akciója. Ennek apropóján idézzük most fel Magyarország történetét az alkoholfogyasztás tükrében.

Úgy tűnik, nem tud mit kezdeni Nagy Imrével a hivatalos emlékezetpolitika. Az 1956-os Intézet vezetőjével a mártír miniszterelnök forradalmi szerepéről és az emlékét körülfonó hallgatásról beszélgettünk. Az itt olvasható cikk 2015-ben készült, de semmit nem vesztett aktualitásából.

„Aki ma büntet, az holnap lövet.”

Lassan három évtizede zenélnek együtt a Marlboro Man nevű együttesben, de idei produkciójuk más néven fut, mivel műfajt váltottak. A SmokeFish első lemeze olyan progresszívrock-album, melyhez hasonló legutóbb úgy 35 évvel ezelőtt jelent meg Magyarországon.

Karbantartási okok miatt két hétig zárva lesz a Déli pályaudvar, a vonatok jelentős része Kelenföldről indul, illetve oda érkezik. Ma már sokan azt sem bánnák, hogy örökre bezárnák a budai nagyállomást, hiszen a Délinek sokkal inkább múltja van, mint jövője.

Ha valaki véletlenül téved erre, azt hiszi, álmodik. Ameddig csak a szem ellát, régi buszok sorakoznak, olyan az egész, mintha a rozsdatemető tetemeit exhumálták volna.