Legát Tibor

Erőszakkal kényszerítik a költözésre, vagy megfelelő ellentételezéssel tudja elhagyni székhelyét a NER-ben nemkívánatos baloldali szellemi műhely.

„Nem lehet tudni, hogy mikor halmozódik fel annyi disznóság, hogy az tarthatatlanná váljon, és valami más jöjjön, de hogy ennek el kell jönnie a mi életünkben, abban biztos vagyok” – mondja az Aréna-koncertjére készülő 64 éves zenész.

Nyolcvanöt éve indult az első fővárosi trolibusz, tíz évig közlekedett Óbudán. Azóta a budai oldalon nem jár efféle jármű, noha csodálatos tervek készültek…

Megsaccolni is lehetetlen, hogy karácsonykor hány olyan tárgy cserél gazdát, ami az ajándékozott számára teljesen haszontalan. A többség lelkiismereti kérdést csinál belőle: kidobja-e vagy megtartsa, a döntést általában az aktuális lomtalantás gyorsítja fel, de azért vannak olyanok is akik nemhogy az efféle a ajándékokat becsülik meg, hanem mndent, ami kézbe fogható. Ők a kóros gyűjtögetők. Akik ráadásul nem csak a tárgyak rabjai.

„És ellenség lesz mindenki, aki kételkedni mer” – énekli az Akit a hazája nem szeret című új dalában, mely úgy vált országosan ismertté, hogy nem sugározza a rádió. Bródy Jánossal beszélgettünk.

Augusztusban egyértelművé vált, hogy a „világhírű” szabolcsi alma mennyit ér: a felvásárló üzemek mindössze 13 forintot akartak fizetni kilójáért.

A hetvenes-nyolcvanas évek a magyar animációs film aranykora volt, szimbolikusnak is tekinthetjük, hogy az első Oscar-díjas magyar filmet (Rofusz Ferenc: A légy, 1980) rajztáblán alkották. Még beszédesebb, hogy ebben az időszakban sorra születtek az egész estés rajzfilmek, és nem csak a gyerekeknek.

A Bohém rapszódia nem sokkal több szellemidéző emlékkoncertnél, gyakran érezhetjük úgy, hogy csak muszájból gyömöszöltek valami szövegelést két szám közé.

A fesztivál szervezői szerint az időhiány, és nem a nívó az oka, hogy csak hét filmet vetítenek idén a Magyar Panoráma szekcióban. A kínálatot elnézve nincs okunk kételkedni mindebben.

A 100 éves Gellért szálló összes híres vendégét nem lehet összehozni egy csoportképre, így szerényebb ünnepléssel kell beérnünk.

„Mindazt, amit különböző né­pek, korok, kultúrák emlékeként láttunk tarka mozaikban, az egyiptomi történelem sodrásában, kialakulásának, megszületésének sorrendjében, megkísérlem bemutatni” – olvassuk a 100 éves Continental írógépbe fűzött lapon, de egy sor más tárgyat is megszemlélhetünk az íróasztalra tett fekvő vitrinben: macskanippet, régi gyufa­skatulyát, Dimitrino márkájú egyiptomi cigarettásdobozt, sőt az ókorból származó míves mélységmérőt, sakálfejet.

Claude Lanzmann utolsó filmjét is elhozták a Verzióra.