Romantika Észak-Koreában

Mikrofilm

Claude Lanzmann utolsó filmjét is elhozták a Verzióra.

Nagy szerencsénk, hogy a napalm legfeljebb olyan filmekből lehet ismerős, mint a Szarvasvadász vagy az Apokalipszis most.  A különös kegyetlenségű gyújtóbomba alapanyaga a vietnámi háború szimbólumává vált, szó szerint is „felvillantva” a hatvanas évek sötét oldalát. Persze a napalm korábbi találmány ennél, többféle változata is ismert, de ez a lényegen nem változtat; számos alkalommal használták már a második világháborút közvetlenül követő háborús konfliktusok idején, így az 1950-es évek elején, a koreai háborúban is.

A Soával világhírűvé vált rendező, a tavaly elhunyt Claude Lanzmann utolsó filmje a Napalm címet viseli, a koreai háború ihlette, mégis a romantika járja át.

false

 

Mielőtt bárki azt hinné, hogy egy 91 éves öregember (ennyi idős volt Lanzmann a tavalyi forgatáson) jön majd mindenféle összemosódott emlékkel, annak legyen elég annyi, hogy a forgatás Észak-Koreában volt. Ám ellentétben a Laibach együttessel, ami 2015-ben lépte át a pokol kapuját (Az erről készült A felszabadulás napja című filmet szombaton 19.30-kor, vasárnap pedig 18.15-kor  vetítik a Toldiban), Lanzmann visszatérő vendég, 60 évvel korábban járt már Észak-Koreában, abban az időben, amikor Kim Ir Szen éppen csak elkezdte formázni szörnyszülöttjét. Csakhogy a rendező 1958-ban lelkes fiatal baloldaliként érkezett Phenjanba, akit a koreaiak vélhetően azért fogadtak nagy szeretettel, mert a két lábon járó propagandistát látták benne. Az viszont csak a Napalmból derült ki, hogy a rendezőre nem a Nagy Vezér, még csak nem is háború sújtotta ország nyomorúsága volt a legnagyobb hatással, hanem egy lány, Kim Kun Sun, a helyi Vöröskereszt kórházi ápolónője. Mindössze egyetlen olyan szó volt, amit mindketten ismertek – a napalm –, de így is egymásba szerettek, bár fájdalmasan rövid időre.

Lanzmann azonban nem felejtette a furcsa románcot, aggastyánként újra elment Észak-Koreába, hogy megtalálja, amit 60 éve elvesztett. És hogy még utoljára készítsen egy filmet…

A filmet szombaton (10-én) 21.30-kor a Művészben, vasárnap (11-én) 20.00 órakor pedig a Kinóban vetítik.

VERZIO Film Festival

Egy emlékezetes találkozás története: a fiatal Claude Lanzmann 1958-ban tagja volt a nyugat-európai ifjúkomministák delegációjának, akik a pusztító koreai háború után először látogattak el Észak-Koreába. Ekkor ismerte meg Kim Kun Sunt, a phenjani Vöröskereszt kórház ápolónőjét. A „napalm" volt az egyetlen közös szavuk.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.