Nagy szerencsénk, hogy a napalm legfeljebb olyan filmekből lehet ismerős, mint a Szarvasvadász vagy az Apokalipszis most. A különös kegyetlenségű gyújtóbomba alapanyaga a vietnámi háború szimbólumává vált, szó szerint is „felvillantva” a hatvanas évek sötét oldalát. Persze a napalm korábbi találmány ennél, többféle változata is ismert, de ez a lényegen nem változtat; számos alkalommal használták már a második világháborút közvetlenül követő háborús konfliktusok idején, így az 1950-es évek elején, a koreai háborúban is.
A Soával világhírűvé vált rendező, a tavaly elhunyt Claude Lanzmann utolsó filmje a Napalm címet viseli, a koreai háború ihlette, mégis a romantika járja át.
| ||
Mielőtt bárki azt hinné, hogy egy 91 éves öregember (ennyi idős volt Lanzmann a tavalyi forgatáson) jön majd mindenféle összemosódott emlékkel, annak legyen elég annyi, hogy a forgatás Észak-Koreában volt. Ám ellentétben a Laibach együttessel, ami 2015-ben lépte át a pokol kapuját (Az erről készült A felszabadulás napja című filmet szombaton 19.30-kor, vasárnap pedig 18.15-kor vetítik a Toldiban), Lanzmann visszatérő vendég, 60 évvel korábban járt már Észak-Koreában, abban az időben, amikor Kim Ir Szen éppen csak elkezdte formázni szörnyszülöttjét. Csakhogy a rendező 1958-ban lelkes fiatal baloldaliként érkezett Phenjanba, akit a koreaiak vélhetően azért fogadtak nagy szeretettel, mert a két lábon járó propagandistát látták benne. Az viszont csak a Napalmból derült ki, hogy a rendezőre nem a Nagy Vezér, még csak nem is háború sújtotta ország nyomorúsága volt a legnagyobb hatással, hanem egy lány, Kim Kun Sun, a helyi Vöröskereszt kórházi ápolónője. Mindössze egyetlen olyan szó volt, amit mindketten ismertek – a napalm –, de így is egymásba szerettek, bár fájdalmasan rövid időre.
Lanzmann azonban nem felejtette a furcsa románcot, aggastyánként újra elment Észak-Koreába, hogy megtalálja, amit 60 éve elvesztett. És hogy még utoljára készítsen egy filmet…
A filmet szombaton (10-én) 21.30-kor a Művészben, vasárnap (11-én) 20.00 órakor pedig a Kinóban vetítik.
VERZIO Film Festival
Egy emlékezetes találkozás története: a fiatal Claude Lanzmann 1958-ban tagja volt a nyugat-európai ifjúkomministák delegációjának, akik a pusztító koreai háború után először látogattak el Észak-Koreába. Ekkor ismerte meg Kim Kun Sunt, a phenjani Vöröskereszt kórház ápolónőjét. A „napalm" volt az egyetlen közös szavuk.
