Legát Tibor

„Bizakodva nézünk április nyolcadika elé!”

Az 1950-es évek elején brutális gyilkosság áldozata lett egy enyingi rendőr. A tetteseket rövid időn belül elfogták, de a sikeres nyomozásról nem értesülhetett a közvélemény.

1925 januárjában Léderer Gusztáv csendőr főhadnagy lelőtte, majd felesége segítségével feldarabolta Kodelka Ferenc hentesmestert. A brutális gyilkosság abban az évben a bulvársajtó legnagyobb szenzációja volt, a bírósági tárgyalást Krúdy Gyula is megörökítette; az esetet a mai napig a leghírhedtebb magyar bűncselekmények között emlegetik.

A nyolcvanas évek elejének lázadó tizenéves bandái közül a budapesti ETA volt az egyik legmenőbb. Egy sor punk- és new wave-rendezvényen léptek fel (önálló koncertjük nem volt), de hiába volt üstökösszerű a feltűnésük, nagyon gyorsan el is tűntek az under­ground színtérről. Most azonban valami visszajött ebből; stílszerűen vinilen jelent meg a zenekar 35 éve készült koncertfelvétele. De ez a koncert nem csak a lemezen hallható számok miatt érdekes, még nem is csak az ETA miatt.

Az utazóközönség 1968. január 1-jén találkozhatott először a Budapesti Közlekedési Vállalat elnevezéssel, illetve a BKV rövidítéssel. Akkor még senki nem gondolta, hogy e három betű a fővárosi tömegközlekedés szinonimájává válik.

Ünnepi koncertre készül, bár csak véletlenül kezdett poplemezeket készíteni. A művésszel a jeles eseményről beszélgettünk, de szóba került a pályakezdés és a Vígszínház is.

Másodszor rendezik meg a Budapest Show­case Hubot (BuSH), amit harminc évvel ezelőtt minden bizonnyal kelet-európai könnyű­zenei seregszemlének neveztek volna. De míg harminc évvel ezelőtt az ún. szakma legyintett volna egy ilyen eseményre, most az érvényesülés egyik lehetséges útjának tűnik. A BuSH egyik alapítóját a részletekről kérdeztük.

Kilencvenéves korában elhunyt Ekecs Géza, a Szabad Európa Rádió egykori szerkesztő-műsorvezetője, aki Cseke László néven nemcsak a hallgatók kedvencévé, de a hatvanas évek hazai kémelhárítóinak és propagandistáinak a mumusává is vált. Még mozifilmet is készítettek róla karaktergyilkossági céllal.

Több mint 75 éve álltak át Magyarországon a jobb oldali közlekedésre, Budapesten mégis találunk kivételt. A gödöllői HÉV-vonal átjáróiban ma is jobbra kell nézni először, hogy meggyőződjünk arról, jön-e a szerelvény.

„Kifejezetten gitáralapú munka, és néhány egészen kellemes pillanat is fellelhető rajta” – írtuk tavaly megjelent 57th & 9th című lemezéről (Mi kérünk elnézést, Magyar Narancs, 2016. december 8.), ám ez nem lesajnálás volt, épp az ellenkezője.

A retróhullám már jó ideje a nyolcvanas éveket nyaldossa, de ez az időszak sokkal nehezebben egyszerűsíthető le úgy, mint a korábbiak. Míg a hatvanas-hetvenes éveket néhány jellegzetes motívummal (táncdalfesztivál, trapéznadrág, illetve SZOT-üdülő, munkásőrség stb.) jól körül lehet járni, az azt követő évtized sokkal komplikáltabb.

Magyarország legészakibb tája csupa ellentmondás: pazar lehetőségek és szívszorító állapotok. Olykor nagyképűnek tűnik, olykor reménytelennek. De a leggyakrabban: káprázatos.