A rendező elmondta azt is, hogy a produkcióra olyan magyar vállalatok dobták össze a pénzt, mint a Tiszai Vegyi Kombinát, a Centrum Áruházak vagy az Országos Idegenforgalmi Tanács, viszont a Queen csak azzal szállt be, hogy „mindazt a fölszerelést elhozták, amit egyébként nem szállítottak volna ide”.
A Varázslat – A Queen Budapesten című film elhasalt a mozikban, de a koncert sok mai ötvenesnek jelentett – ahogy akkoriban mondták – „meghatározó nemzedéki élményt”; 1986. július 27-én nemcsak az akkor legmenőbb stadionrock-együttes lépett fel, de ez lett az a nap, amikortól kezdve idehaza a legismertebb Queen-sláger a Tavaszi szél vizet áraszt lett.
Minden bizonnyal lesznek, akik hiányolják majd a budapesti koncertet a Bohém rapszódiából, mégis érdemes feleleveníteni ezt a kis epizódot, hiszen az is kiderül belőle, hogy a Queen menedzsmentje már akkor hülyére vette a filmeseket…
A helyzet legfeljebb annyit változott Freddie Mercury 1991-ben bekövetkezett halála óta, hogy a zenekar két tagja, Brian May gitáros és Roger Taylor dobos immár magából is hülyét csinál azzal, hogy turnéznak változó énekesekkel, de továbbra is Queen néven. Most meg a Freddie Mercury életéről szóló film kapcsán vesznek hülyére mindenkit azzal, hogy a saját képükre formálták a sztorit, így óva a Queen együttes szeplőtelennek hazudott életművét.
A Bohém rapszódia című filmre már az előkészületek idején May és Taylor cenzori fellépése nyomta rá a bélyegét. Eredetileg Sacha Baron Cohen játszotta volna Mercuryt, ám ő sírva menekült el a Queen-tagok „történelemhamisítása” elől, és valószínűleg az sem tett jót a filmnek, hogy a szexuális zaklatással vádolt Bryan Singer rendezőt a célegyenesben kellett kirúgni, így Dexter Fletcher fejezte be, aki egyenesen a Rocketman című Elton Johnfilm forgatásáról érkezett…
A Bohém rapszódiát úgy reklámozzák, hogy „a Queen zenéjénél csak Freddie élete különlegesebb” – így igaz. Elég csak felsorolni az igazából Farrokh Bulsara nevű énekes-szupersztár életének állomásait rasszizmustól terhelt ifjúkorától a korai haláláig, egyértelmű, hogy minden adott a tökéletes drámához. De úgy tűnik, hogy senkinek nem állt érdekében, hogy Freddie életét és munkásságát jobban megértsük. Valódi dráma helyett egy képes-hangos szócikk készült a Queen 1970-es megalakulásától kezdve az 1985-ös Live Aid koncertig; a legnagyobb kihívást vélhetően az jelentette a film készítői számára, hogy minél precízebben forgassák le újra azokat a koncertfelvételeket és videoklipeket, amiket mi is bármikor megnézhetünk a neten. Kétségtelen, hogy a színészek tökéletesen elsajátították azt a mozgást, azokat a gesztusokat, amik csak a Queenre voltak jellemzők. Különösen igaz ez a Freddie Mercuryt alakító Rami Malekre, csakhogy abban a pillanatban, hogy közelebbről veszi őt a kamera, már csak a ragasztott bajszú színészt látjuk a hasonmásverseny gálaműsorában, pontosabban egy professzionális karaokeshowban. És nem is tévedünk nagyot. A Bohém rapszódia nem sokkal több szellemidéző emlékkoncertnél, gyakran érezhetjük úgy, hogy csak muszájból gyömöszöltek valami szövegelést két szám közé. Persze ha csak ezeket a szövegeléseket vesszük, egyértelmű, hogy mindenki jól jár a zenés túlsúllyal. Már az is elég kínos, hogy a sztori érdekében hamisítottak, például a film csúcspontjának számító ’85-ös Live Aid koncerten Freddie Mercury még nem tudta, hogy AIDS-beteg, mivel az csak két évvel később derült ki. De itt kerül képbe Brian May és Roger Taylor is, minden bizonnyal ők álltak a forgatókönyvíró háta mögött egy pálcával, bár láthatóan nem az efféle kis csúsztatások zavarták őket.
Nekik Freddie Mercuryval van bajuk, szerintük Freddie Mercury homoszexualitása szorul magyarázatra. Mert a Bohém rapszódia szerint az énekes mindent megtett annak érdekében, hogy legyőzze magában a buzit; még meg is kérte barátnője kezét, úgyhogy kizárólag azért vált meleggé, mert elcsavarta a fejét a zenekar körül ólálkodó „gonosz férfi”. Hogy egészen pontosak legyünk, egy bajuszos hangtechnikus, aki elcsábította és megrontotta az addig „normális” fiút, akit csak sodortak az események. Ő szervezte az orgiákat, miatta lett Mercury dekadens, narcisztikus és persze AIDS-beteg is. És még a zenekar is majdnem feloszlott miatta a nyolcvanas évek közepén…
A Queen utóéletének ismeretében talán nem is lett volna ez olyan nagy baj.
Forgalmazza a Fórum Hungary
