Horror Borsodban

„Az emberbe nem látni bele”

szerző
Legát Tibor
publikálva
2018/28. (07. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kegyetlen gyilkosság történt februárban Putnokon. Egy kocsmai szóváltás után különösebb ok nélkül kínoztak és öltek meg egy 29 éves férfit.

A Putnoktól 20 kilométerre lévő kisfaluról, Dövényről korábban nem nagyon írtak a lapok. Alig több mint háromszáz ember él itt, főleg közmunkából vagy nyugdíjasként a postást várva, de a hely a hasonló adottságú északkelet-magyarországi falvaknál barátságosabbnak tűnik. A leírások elsősorban „természeti adottságait” emelik ki, a közeli erdőkben kanyarog az Országos Kéktúra aggteleki szakasza, úgy 10 kilométerre lehet innen a híres cseppkőbarlang. A falu büszkeségével, a 2000-ben épített millenniumi emlékparkkal szemben kocsma áll – ezt is különlegességnek mondhatnánk, ha azt vesszük, hogy ezen a vidéken egyre ritkábbak már az ilyen típusú vendéglátóhelyek az ekkora településeken. De a dövényi kocsma nem ezért lett szenzáció. Február 4-én, egy vasárnapi napon a 29 éves András itt mondott állítólag valami sértőt a 41 éves Istvánnak (cikkünkben a bűncselekményben érintett szereplők keresztnevét is megváltoztattuk – a szerk.), aki élettársával, Ildikóval és börtönből szabadult rokonával, Árpáddal kocsmázott. De ami ezután történt, azt nem magyarázhatja semmilyen beszólás, sértegetés.

 

„Jól van, öcsém”

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei főügyészség néhány hete elkészült vádirata szerint a kocsmai incidens után a két férfi és a nő elhatározták, hogy megölik Andrást. „Az italozás során felajánlották neki, hogy elviszik a szomszéd faluba a rokonaihoz. A gépkocsiba előre bekészítettek késeket és egy bozótvágót a cselekmény elkövetéséhez. Velük tartott a sértett élettársa is, aki nem akarta párját egyedül elengedni a vádlottakkal, tudva erőszakos természetükről. Az éjszakai órákban indultak el az autóval, amit a vádlott nő vezetett, mellette ült a sértett élettársa” – olvasható az ügyészségi közleményben, mely szerint már a kocsiban nyakon szúrták a sértettet, majd a sebesült férfit a párjával együtt Putnokra vitték, István korábbi élettársának házába; a pincében kínozni kezdték a férfit, párját arra kényszerítették, hogy nézze végig az egészet, majd őt is megszúrták. Amikor a férfi meghalt, szőnyegbe csavarták, és visszamentek Dövénybe, ahol a holttestet az István házánál lévő gödörbe dobták, az élettársát pedig hajnalban azzal engedték el, hogy megölik, ha valakinek beszél a történtekről. „A sértett halála során az átlagosnál jóval meghaladó testi fájdalmat és lelki gyötrelmet szenvedett el” – írják a közleményben.

István háza a falu szélén áll, feltűnően elhanyagolt a többihez képest. Az udvaron egy szivaccsal bevont oszlop, talán a bokszoláshoz. A gaz mindent benőtt, a kerti vécé mögött nem is látni a gödröt, ahová a holttestet dobták. Az ajtón rendőrségi pecsét.

„Nagyon felkavarta a falu életét, nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhetett, azt mondtam, ilyen nincs. András tényleg egy nagyon rendes gyerek volt, korábban külföldön is dolgozott, volt munkája, háza. Úgy volt, hogy az élettársával összeházasodnak…” A dövényi önkormányzat bejáratánál álldogálókat kérdezzük, egyikük közeli rokona az áldozatnak, de indulatok nélkül beszél az esetről. „István dolgozott itt az önkormányzaton is, néha el lehetett vele beszélgetni, de se velünk, se az Andrással nem volt baráti kapcsolatban. Keveset volt Dövényben, inkább Putnokra járt, vagy nem tudom, hova. Amikor a gyilkosság volt, mi nem voltunk a kocsmában, de úgy tudom, hogy akkor még semmi komoly nem volt. Együtt ittak, aztán bezárt a kocsma, átmentek egy másik házba, ott folytatták az ivást. András le akart menni Jákfalvára egy ismerőséhez, az István meg azt mondta, hogy jól van, öcsém, majd én leviszlek. Azt nem tudom, hogy mitől borulhatott el az agyuk, lehet, hogy a drogtól, mert ilyet részegen se csinál az ember” – mondja, amikor közbeszól a mellette álló, kamasz kinézetű férfi, akiről később kiderül, hogy 28 éves és családapa. „Megvolt az izéje, tudod, a híre, hogy mizu van vele, drogozott, meg itt is árulgatni akarta, kérdezte tőlünk, hogy nem kell-e, de mi itt sose mentünk bele ilyesmibe. Akkor azt kérdezte, hogy olyat nem tudunk-e, aki venne drogot” – mondja, majd hozzáteszi, hogy Istvánon és az élettársán kívül senki nem fogyasztott kábítószert a faluban. Legalábbis ő úgy tudja.

„A másik gyilkos, akit István a rokonának mondott, előtte pár nappal jelent meg itt, addig sose láttuk. István azt mondta, hogy Szegedről hozta ki – mert ott ült addig – azért, hogy összehozza az egyik itteni lánnyal. Azt hiszem, csütörtökön vagy pénteken jöttek ide, de aztán vasárnap meg is történt ez a dolog, úgyhogy már mehetett is vissza a börtönbe” – jegyzi meg egy másik férfi, majd András élettársára, Évára terelődik a szó. Furcsállják, hogy a lány másnap este, a szomszéd faluban lakó ismerősének mondta el, hogy mi történt, nem is ő értesítette a rendőröket. „Az is érdekes, hogy az eset után elköltözött a faluból, állítólag Kazincbarcikán férjhez ment” – jegyzik meg, hozzátéve, hogy ha többet akarunk tudni, kérdezzük meg Éva szüleit, mutatják is a házat.

A kertben álló asszony egyből azt mondja, hogy nem nyilatkozik, meg is lepődünk, amikor hozzáteszi: „Várjanak, szólok a lányomnak.” Éva kijön, zavartan fogadja köszönésünket, de ő sem akar beszélni az esetről. Majdnem elsírja magát. Korábban, a Borsod On­line portálnak is csak annyit mondott, hogy fél ő is, a családja is.

 

Felkorbácsolta, félelemmel töltötte el

Februárban a rendőrök és a polgárőrök hetekig őrizték a falu nyugalmát. Szentgyörgyi Veronika, Dövény polgármestere február 27-én nyílt levélben köszönte meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Polgárőr Szövetség elnökének a védelmet. „A településünkön, február elején bekövetkezett tragikus bűncselekmény gyors felderítése és a kialakult helyzet kezelése jó példája a rendőrség, a polgárőrség és az önkormányzat közös együttműködésének. Az esemény felkorbácsolta és félelemmel töltötte el csendes falunk lakóit, azonban megmaradt a rend, az emberek megőrizték higgadtságukat, köszönhetően a rendőrség és polgárőrség állandó jelenlétének” – írta, külön is említve a Jákfalva Polgárőr Egyesület elnökének, Tóth Jánosnak a nevét, aki a megyei polgárőrség járási koordinátora is. „Az eset után egyből felvettem a kapcsolatot a helyszínen lévő nyomozókkal, majd értesítettem a kazincbarcikai járás összes polgárőrét. A következő hetekben 24 órás szolgálatokat, folyamatos jelenlétet biztosítottunk a faluban, minden gyanús mozgást megfigyeltünk, minden számunkra idegen autó rendszámát feljegyeztük, ami elhaladt itt. Őrizni kellett az elkövető házát is, amit a rendőrség lepecsételt.” Tóth János szerint a félelem elsősorban abból fakadt, hogy sokan – elsősorban az áldozat szülei, illetve Éva és a családja – attól tartottak, hogy István hozzátartozói eljönnek bosszút állni a faluba. „Bennük van az is, hogy esetleg a tárgyalás után valamilyen atrocitás fogja őket érni, de készülünk rá, úgyhogy az ítélethozatal után is megerősített szolgálatot fogunk ellátni” – jegyzi meg Tóth János, aki szerint Dövény valóban csendes kis falu, nem gyakoriak a bűncselekmények. Mint mondja, munkájuk során különösen nagy figyelmet fordítanak a kábítószer-használatra és -terjesztésre is, de – ellentétben más falvakkal – itt azzal sincs semmi gond. Ahogy Istvánnal sem volt korábban; a polgárőr szerint „nem is lehetett észrevenni”, ezért úgy véli, hogy csak „valami elborult agyú lépés lehetett a részéről”.

De Istvánnak már korábban is volt „elborult agyú lépése”. Tavaly Putnokon baseballütővel vert össze és okozott maradandó károsodást negyedmagával egy szipuzó fiúnak – mégis kiengedték az előzetesből. „Hallottunk a baseballütős ügyéről, de mindig azt mondta nekünk, hogy ő abban nem volt benne, hogy csak rá akarják húzni. Azzal is jött, hogy azért engedték ki, mert bebizonyosodott, hogy ártatlan” – mondja az egyik dövényi férfi, de hozzáteszi, István állandóan azzal dicsekedett, hogy mennyit ült, még azt is mondogatta, hogy mennyivel jobb lenne neki a börtönben, mint kint. Azzal mindenki egyetért, hogy a putnokiak nem szívesen látott vendégek Dövényben.

 

Andrássy út, Putnok

A baseballütős eset ugyanúgy a putnoki Andrássy Dénes úton történt, mint András meggyilkolása, de amikor az újságok 2016-ban a 14 tagú banda elfogásáról, két hónappal ezelőtt pedig két, pszichoaktív anyagot áruló díler letartóztatásáról tudósítottak, akkor is itt történtek a rajtaütések. Sokan csak gettónak vagy cigánysornak nevezik az utat, amely a baljós nevű Szörnyű-völgyi patak két partján fut. De nem Putnok külvárosában járunk. A városháza és a helyi múzeum is a közelben van, 1944-ig zsidók éltek itt, még a zsinagóga romos épülete is megvan. De ma már a többi, valaha értékes ház sincs jobb állapotban, a különbség annyi, hogy ezekben emberek is élnek. Olyan az egész, mintha most ért volna véget egy város elleni támadás, ép házat alig látni, a gyerekek a romos udvarokban játszanak. A patak menti zöldterület elhanyagolt, aszfalt­út csak az egyik parton, és e lepusztultság még döbbenetesebb, ha elolvassuk, amit a város településfejlesztési koncepciójában írtak 2014-ben: „Vonzó, esztétikus településkép és települési környezet jellemzi Putnokot, ahol a helyi kulturális és természeti örökséget nagy becsben tartják a közösségek, és büszkén ajánlják a turisták figyelmébe. Szinte tapintható a hangulatos kisvárosban a hely szelleme.”

Olyat is olvastunk, hogy az Andrássy Dénes útra a rendőrök sem mernek bemenni, de éppen akkor gurul el mellettünk egy járőrkocsi, amikor Lázi Attilával, a putnoki roma önkormányzat vezetőjével elindulunk a házhoz, ahol a gyilkosság történt. Lázi szerint a város vezetése egyszerűen nem akar tudomást venni arról, ami itt van; úgy tekintenek az Andrássy útra, mintha nem is létezne. „Azt mondják, a romák miatt van itt mocsok, de közben mindenhonnan idehordják a szemetet. Az utat sem csinálják meg, télen elakadt itt a mentőautó is” – mondja, azt viszont túlzásnak tartja, hogy a környék életveszélyes. „Szegénység van csak, és azt látni, hogy senki nem törődik az itt élőkkel. De nemcsak velük. A polgármester a roma önkormányzattal sem áll szóba, aki kritikus, azt kidobják még a közmunkából is” – teszi hozzá. Szerinte az itteni droghelyzetet is felfújják. „Lát itt egy drogost is?” – kérdezi délben, 30 fok melegben, de amikor Istvánra terelődik a szó, azt mondja, ő biztosan fogyasztott drogot. „Persze, ismertem, de én nem tudom, hogy mi történhetett vele. Először el sem akartam hinni, hogy ezt csinálta” – mondja, és hozzáteszi azt is, hogy nem féltek tőle az itteniek. „Köszönt mindenkinek, barátságosan viselkedett. El lehetett menni mellette, nem kötekedett.”

Osztja ezt Lázi ismerőse is, de azért hozzáteszi: „Mi nem voltunk közvetlen kapcsolatban vele, csak annyi, hogy szia-szia. De egy emberre nincsen az ráírva, hogy gyilkos. Az emberbe nem látni bele. Azt tudom, hogy régen jól ment nekik, volt lovuk, szekereztek az apjával, amíg az élt. Személyautó, teherautó, minden. Ők kitörtek a szegénységből. De amit most tett, az olyan, hogy az állattal sem lehet ilyet csinálni, nemhogy emberrel. Nem hiszem el, hogy ép elmével ilyet meg lehet csinálni. Ilyen nincsen!”

A dövényi házhoz hasonlóan a gyilkosság helyszíne sem árulkodik arról, hogy István kitört volna a szegénységből. Gyerekek játszanak az udvaron, a szomszédban István anyja lakik. „Az én fiam olyan egy ember, hogy a lelkét, a szívét kitette, nem bántott az senkit. Mindenki tisztelte, szerette, csak sajnos aztán lett vége mindennek, amikor az a hölgy, az Ildikó bekerült az életébe” – kezdi. „Az volt itt a nagyfőnök, a kést is ő szurkálta bele mindenhova. Úgy tudom, hogy Xanaxot találtak a fiam szervezetében, állítólag ahogy Dövényben ittak a kocsmában, az Ildikó tette bele nekik az italba. Azt hallottam, hogy az nagyon elveszi embereknek az eszét, a tudaton kívül vannak” – mondja, de azt is hozzáteszi, hogy „itt nem történt semmi, ide csak a nyomozók jöttek”. Biztatja a mellette álló vékonyka asszonyt, hogy mesélje el, mi történt. „Mit meséljek, most mondta, hogy nem történt semmi” – mondja a nő, István korábbi élettársa, Margit, akit bűnpártolással vádolnak. „Én is fogok kapni minimális büntetést, de a tárgyalásig szabadlábra helyeztek” – teszi hozzá. Annyit mond csak el, hogy nyolc gyereke van, négy Istvántól, négy a korábbi élettársától, kettő férjhez ment. Hatan most is vele laknak abban a házban, ahol a vádirat szerint a gyilkosság történt.

 

*

Az ügyészség a három vádlottal szemben életfogytig tartó fegyházbüntetést indítványozott, a bírósági tárgyalás valószínűleg ősszel kezdődik.

szerző
Legát Tibor
publikálva
2018/28. (07. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...