„Mindenkit várunk, akit felháborít, hogy a kormány a lakhatási válság megoldása, és a már hajléktalanságban élő emberek érdemi megsegítése helyett egyre kíméletlenebb eszközökkel és egyre szélesebb körű törvényi felhatalmazással folytatja az érintettek hatósági üldözését” – írta A Város Mindenkié csoport (AVM) legutóbbi felhívásában. A csoport Erdős Virág íróval közösen rendezte az Egy mondat. című tiltakozó akciót; írókat, költőket kértek arra, hogy egyetlen mondatban reagáljanak az október 15-én életbe lépő új szabályozásra, ami kimondja: „Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.”
| ||
A felhívásra több mint nyolcvanan küldték el a maguk mondatát, Dragomán György például ezt:
„Ha a földönfutóknak nem jut méltóság és szabadság, akkor azoknak sem, akik ettől őket megfosztják”.
A tiltakozó írók többsége és még számos közszereplő is ott volt ma délután a Parlament előtt is, hogy a mondatukkal – amit egy lapon tartottak maguk előtt – fejezzék ki véleményüket az embertelen szabályozásról.
Parti Nagy Lajos, Hernádi Judit, Radnóti Sándor, Kemény István, Mécs Imre egy-egy mondattal demonstrált a hajléktalanságban élők védelmében
Hétfőtől „tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás”. Képgaléria.
A demonstrációnak – amit tüntetésnek azért nem mondanánk – csupán egyetlen szónoka volt, Erdőhegyi Márta, aki személyesen is megtapasztalta, milyen azokban a szegényházakban élni, amilyenekbe holnaptól bárkit bekényszeríthetnek, aki „életvitelszerűen” közterületen tartózkodik. És amelyekről Rétvári Bence államtitkár tegnap cinikusan azt jelentette ki:
„Soha nem voltak maximálisan kihasználva.”
| ||
Erdőhegyi Márta megrázó szavai után Gergye Krisztián táncművész és Hajmási Dávid színművész olvasta fel a több mint nyolcvan mondatot, köztük Erdős Virágét, aki ezt írta: „Aki ma büntet, az holnap lövet”; Radnóti Sándorét, aki ezt: „Megoldás nincs, alternatíva nincs, segítség nincs, betiltás van; ám lehetne rövidebben is: tilos az élet”; Kántor Péter pedig József Attilától kölcsönzött :
„Adj emberséget az embernek”.
| ||
Az akcióhoz bárki csatlakozhatott egy-egy mondattal, az esemény után a résztvevők a Parlament előtt hagyták lapjaikat, mondataikat, hátha elolvassa őket valaki.
