Legát Tibor

Nyolcvan éve avatták fel a Budaörsi repülőteret. A nemzetközi légi forgalom hazai központjának, Budapest reprezentatív kapujának szánták.

Egy elhagyott férfi zenehallgatással próbálta feldolgozni szerelmi bánatát, bezárkózott a lakásá­ba, repeat üzemre állította a készülékét, és ugyanazt a dalt hallgatta folyamatosan. Miután egyre többen és egyre határozottabban próbálták jobb belátásra bírni, úgy elbarikádozta magát, mint egy túszejtő. Végül a rendőrség és a mentők vetettek véget a több mint 24 órán át tartó muzsikálásnak, s szállították a csalódott szerelmest a pszichiátriára.

A filmterv már akkor készen volt, amikor Bakondi György még a tűzoltók között próbálta megvalósítani önmagát, a rendező azt is nyilatkozta, hogy a Jupiter holdja eredetileg „valamikor a jövőben” játszódott volna.

Pályafutása legnagyobb kihívásának tartja A vágy villamosa balettváltozatát, de nem azért, mert a nagyszabású színpadi mű bizonyos értelemben visszatérés a jazzhez. Szerinte soha nem lett hűtlen a műfajhoz, csak éppen mindennek megvan a helye és a szerepe, John Coltrane igézetében is lehet popdalokat írni.

Kiszállt a Hiperkarmából, négy év szünet után új zenekart toborzott, de a szólóestjeit nem hagyta abba. Noha számai simán lehetnének országos slágerek, irtózik mindattól, amit a hazai típusú „rádióbarátság” megkövetel.

„Sokfelől azt hallom, hogy a művelődési házak vezetői nem akarják miattunk kockáztatni az állásukat.”

Az Európa Kiadó immár 36 éves történetében soha nem fordult elő olyan különös epizód, mint januárban.

Nem tekinthető tipikusnak, ha egy székelyudvarhelyi zenekar pszichedelikus rockot játszik angol szövegekkel. Ráadásul szó sincs nosztalgiáról, a Palma Hills tagjai huszonévesek, a januárban megjelent Beyond The Hills című első lemezüket sokan az év meglepetésének tartják. A zenekar szóló- és basszusgitárosával egy pesti lemezboltban beszélgettünk, mielőtt felléptek volna a hétvégi Record Store Day egyik rendezvényén.

A héten mutatják be a mozik új filmjét, az 1945-öt, ami közvetlenül a második világháború után játszódik egy kelet-magyar­országi faluban.

Az idei Budapest 100-at a rakpartok ünnepének mondják, de a rendezvénysorozat kiemelt helyszíne a Szabadság híd is, amely 1945-ig Ferenc József nevét viselte. A legszebbnek tartott fővárosi hídról kevesen tudják, hogy eredetileg teherforgalmat szolgáló műtárgynak épült, és csak másodsorban lakossági átkelőnek.

A konkurencia miatt messzi vidéknek tűnik, pedig egy óra alatt a legtávolabbi pontja is elérhető Budapestről.

A természetjárásnál sokkal kényelmesebb a közeli parkban elnyújtózni, a sporttelepen lazítani vagy felkeresni egy tiszta levegőjű üdülőhelyet. Vagyis kizárólag praktikus okokkal, az egészséges életmód kényszerével nem magyarázható a városi ember vonzódása a természethez. De akkor mi lehet az oka?