Film

Ördög az egészben

Mundruczó Kornél: Jupiter holdja

Film

A filmterv már akkor készen volt, amikor Bakondi György még a tűzoltók között próbálta megvalósítani önmagát, a rendező azt is nyilatkozta, hogy a Jupiter holdja eredetileg „valamikor a jövőben” játszódott volna.

Csakhogy mire forgatni kezdtek, jelentősen megváltozott a helyzet, és hiába mondta azt is Mundruczó Kornél, hogy „nem vagyok az a rendező, aki forró politikai témákra támaszkodik”, ennél forróbb, ráadásul ellentmondásosabb és megosztóbb politikai témát aligha találhatott volna.

No, de létezhet-e annál nemesebb művészi kihívás, mint örök érvényű igazságot felmutatni? Pláne egy olyan közegben, amelyben a politika csődöt mondott, a józan megfontolásokat pedig teljesen háttérbe szorította a hisztéria. Mundruczó nagyszabású vállalása mögött sejteni véljük e patetikus hozzáállást, de sokkal feltűnőbb és kézzelfoghatóbb egy másik – kibékíthetetlennek tűnő – ellentét feloldására tett kísérlet, a vegytiszta hollywoodi sémák idézőjelek nélküli használata egy ún. művészfilmben. Pontosabban egy kelet-európai művészfilmben, hiszen bizonyos körökben ma már simán leművészfilmezik Guillermo del Toro, Alejandro G. Iñárritu, Tim Burton, sőt Ridley Scott dolgait is.

Egy menekült fiút meglőnek a zöldhatáron, de nem hal meg, hanem különleges képességre tesz szert: repülni kezd, amiből a befogadótáborban dolgozó orvos igyekszik hasznot húzni… Noha a történet e csoda körül bonyolódik, sokkal nagyobb csoda, hogy magyar filmben hollywoodi mércével is vállalható jelenetek sorát látni, legyen szó égben lebegésről, rendőrségi rajtaütésről vagy akár autós üldözésről. Ugyancsak hatásosak a menekültek befogadóállomását, a Keleti pályaudvar előtti sátorvárost ábrázoló, fullasztóan életszerű képsorok – Rév Marcell hibátlan operatőri munkát végzett –, de a színészekre sem panaszkodhatunk: jól működik az orvos és a fiú (Merab Ninidze és Jéger Zsombor) menekülő párosa, de a hazai filmezés olyan „szimbolikus” figurái, mint Cserhalmi György, Mucsi Zoltán vagy Haumann Péter sem csupán a rutinos mellékszereplők.

Mindezt azért érdemes hangsúlyozni, mert a Jupiter holdja külön-külön, az összes részletében profin kivitelezett, emlékezetes jelenetek sora, a baj csak az, hogy amint összeáll a kép, minden jó szándék ellenére is egyértelművé válik a kudarc. Nem azért, mert nem lehet egyszerre rendezői koncepció tárgya Bakondi György munkásságának igazolása (budapesti metrót robbant a migráns) és legvadabb rémálma (elmenekül a rendőrök elől a repülő migráns), még csak nem is azért, mert hiányzik belőle valamiféle állásfoglalás. Az igazi baj az, hogy Mundruczó – interjúnkban is elmondott – szándéka, hogy „mindent a maga komplexitásában” akarjon megmutatni, nem csak felesleges túlvállalás, de valamiféle szerepzavar is.

Forgalmazza az InterCom

Neked ajánljuk