Mészáros Bálint

A Fidesz népszavazási kampánykörútjára a Narancs hétfőn Siófokon és Kaposváron csatlakozott rá, és vette szemügyre a Tarlós István vezette csapat fellépéseit.

Lapzártánk idején úgy tűnik, a MÁV továbbra sem kíván engedni a vasutasok követeléseinek, így péntekre valószínűleg ismét áll a bál. A sztrájk célja - a decemberivel szemben - most egyértelmű: több pénzt a munkavállalóknak.

Néhány hét múlva megismerhető lesz, hogy kik kapják a birtokméret alapján járó támogatásokat, és mennyit. Közpénzről lévén szó, ennek éppen ideje volt - más kérdés, hogy a megismert adatok a hazai földtörvény miatt a nyugat-európaihoz fogható döbbenetet valószínűleg nem fognak okozni.

A hónap elejétől új nyugdíjszabályok léptek életbe, és sokaknak a korábban reméltnél soványabb pénzköteget hoz a postás. De hogy egyénenként mennyivel, és hogy mindez mit jelent a költségvetésnek, azt csak találgatni lehet.

Az év eleji hómizéria apropóján általános MÁV-állapotjelentést kértünk a vasúti felügyelet elnökétől, aki az államvasút mai helyzetét a 90-es évek eleji bankrendszer problémáival rokonítja. Az állam jelenleg képtelen gátat vetni a vagyonvesztésnek, ha pedig ez így marad, akkor a portfólió maradékát akár privatizálni is lehetne - mielőtt nagyobb baj történne. Ellopták-e már a Keleti pályaudvart?

Az államháztartás hiányáért jó ideje részben az Egészségbiztosítási Alap, azon belül pedig a gyógyszerkassza is felelős. Utóbbinál tavaly a pénzügyi egyensúly helyreállt; kérdés, hogy mindez mibe került, és tartós lesz-e a konszolidáció.

Szükséges-e, igazságos-e, hatékony-e? Folyik a lamentálás a tandíj szükségességéről, amely úgy mellesleg tizenegy éve Magyarországon is létező intézmény. Szeptembertől azonban az eddig mentesülőkre is kiterjed. Előrelépés vagy istencsapása?

A szerdai országos munkabeszüntetést elindító lepkeszárnycsapás a vasúti mellékvonalak bezárásának terve volt. A projektgazda Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) a bajt leginkább saját magának köszönheti. Hacsak nem a MÁV vezette az orránál fogva saját tulajdonosát.

Már bizonyára a szakemberek sem tudják követni, hogy az egészségbiztosítás átalakításában hányszor és miben egyezett meg a két koalíciós párt. A parlamenti szakaszban egyes szocialista politikusok további "finomhangolást" tartanak szükségesnek, melyek úgymond nem érintik az alapelveket. Pedig a belengetett módosítások már a rendszer működését teszik kétségessé.

Az egészségügyre költött évi 1500 milliárd forintjuk dacára a magyar adó- és járulékfizetők döbbenetesen sokszor tapasztalhatják, hogy a rendszerben kutyába sem veszik őket, legfeljebb munkadarabszámba mennek. Tíz éve törvény védené a jogaikat, a helyzet mégis egyre rosszabb. Mi ennek az oka, és mi hozhat szemléletváltást?

A múlt heti megállapodás nagyon bonyolult egészségbiztosítást sejtet: senki nem tudja, pontosan hogyan fog működni, és nagy kockázatot foglal magába. De ha bejön, megdől egy tabu, és van hová továbblépni.

Az első jogerős bírósági döntés után tucatnyi állami beruházó szembesült azzal, hogy az adófizetőktől a kartellmegállapodás módszerével ellopott pénzt mégiscsak vissza kellene követelni az árfelhajtó cégektől. Akkora összegekről van szó, hogy talán új sort is kell nyitni a költségvetési törvény bevételi oldalán - elméletben és "majd valamikor".