A folyamat négy éve indult, amikor először sokkolta a régi tagországok közvéleményét, hogy az elméletileg a kisebb gazdaságok életben tartására hivatott agrártámogatások zöme a legnagyobb cégekhez és a leggazdagabb termelőkhöz vándorol. Egyre több országban indult kampány azért, hogy legyen nyilvános a támogatások haszonélvezőinek listája. Így derült ki, hogy Dániában a támogatottak között előkelő helyet foglal el az arisztokrácia, hogy Franciaországban az ottani vállalatok 15 százaléka kapja az uniós támogatások 70 százalékát, hogy a holland mezőgazdasági miniszter a birtokai után 190 ezer eurót vehetett fel, vagy hogy Nagy-Britannia királynője is felmarkol évente vagy egymilliárd forintnak megfelelő fontot. Az európai támogatási rendszer tarthatatlansága, igazságtalansága és nemzetközi elutasítottsága egyébként is a jövőbeli változtatásokat valószínűsíti, de az Európai Bizottság addig is - 2009-től kezdődően - a kötelező adatnyilvánosság mellett foglalt állást. Mostanáig Magyarországon sem volt tudható, hogy az egyes termelők mekkora területalapú támogatásban részesülnek, holott ebből elvileg arra is lehetne következtetni, kinek mekkora földje van, és hogy a dotáció vajon sok esetben tényleg ágazaton kívülre kerül-e. A Világgazdaság című napilap még 2005-ben kért tájékoztatást a kifizető ügynökségként működő Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól (MVH) arról, hogy az egyes gazdasági szereplők mekkora agrártámogatáshoz jutnak - de a kérést a hivatal elutasította. A lap ezután Péterfalvi Attila adatvédelmi biztoshoz fordult, aki állásfoglalásában kifejtette: nemcsak nyilvános, hanem közzéteendő adat a kedvezményezettek neve, az igényelt források célja és összege is, függetlenül attól, hogy magánszemélyről, cégről vagy bármilyen más szervezetről van szó. Az illetékesek ezután egy darabig még tanulmányozták az ombudsman nem kötelező érvényű ajánlását, hogy aztán tavaly márciusban az agrár- és vidékfejlesztési támogatások eljárási szabályait rögzítő törvény eldöntse a kérdést. A jogszabály előírja: a hatályba lépést követő ügyekben - tehát a 2007-es adatokkal kezdődően - a támogatási összeget megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül a MVH köteles a honlapján közzétenni a kedvezményezett nevét, regisztrációs számát, a támogatás jogcímét és összegét. Ezzel beelőztük az egységes uniós jogszabályt is, és 14. tagállamként idéntől nyilvánosak nálunk a szóban forgó adatok. Igaz, még nem azok; a hivataltól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy egyelőre folyamatban van a 2007-es támogatásokról szóló elsőfokú határozatok postázása, amelyek majd csak ezután emelkednek jogerőre. Amire ez megtörténik, elkészül az adathalmaz kezelését lehetővé tevő informatikai program is; ez mindenképpen az első negyedévben esedékes. Mivel a 200 ezer regisztrált termelő adatait kezelő, a jövőben kifejlesztendő bonyolult programra már régóta hivatkoznak az illetékesek, megkérdeztünk egy informatikai szakértőt is, aki szerint ilyen tömegű információ esetén valóban nem triviális a megoldás, de "egy html-szerkesztő 24 óra alatt megoldja".
Az örvendetes szabályozás ellenére igen valószínű, hogy a megismerhető információk végül csalódást fognak okozni.
Normatív juttatás lévén visszaélések leleplezése eleve nem várható. Másrészt az igazán nagy termelők döntő többségét nem az egyéni gazdálkodók, hanem a nagyüzemek teszik ki, és a cégnevek mögött sokszor nem is lehet felkutatni a tényleges tulajdonost. Az egyéni vállalkozók között pedig valószínűleg alig lesz olyan, akinél a támogatás mértéke eléri a nyilvánosság ingerküszöbét. Az uniós tervezet éppen ezért jogi személyeknél előírja a befektetők és a vezetők nevének közzétételét is.
És ha mégis nyilvánvaló, illetve kideríthető egy vállalkozás tulajdonosi köre, a speciális magyar viszonyok miatt akkor sem lesz egyértelmű a pénzek áramlása. Bár a támogatás a föld használójának jár (hiszen a vidék elnéptelenedésének megakadályozását, a gondozott tájak megőrzését célozza), csak akkor marad nála, ha egyben ő a tulajdonosa is. Magyarországon cégek nem vehetnek földet, és magánszemélyek is legfeljebb 300 hektárt, azaz a nagy termelők által művelt területek majdnem teljes egészében bérelt földek. A tulajdonosok persze tisztában vannak a támogatások mértékével, a bérleti díjat is attól függően állapítják meg. Ez jól megfigyelhető volt 2004-ben, az uniós támogatások megjelenésekor is: a tulajdonosok kapásból a duplájára emelt bérleti díjakkal jelentették be igényüket a dotáció nagyobbik részére. Hiába derül tehát ki mondjuk egy közéleti szereplőről, hogy stikában valamely nagyüzem tulajdonosa is, a többmilliós területalapú támogatás javát úgyis továbbadja a sok-sok bérbeadónak - akikhez viszont nem nyilvános szerződések kötik, ezért a pénz útja innentől nem követhető. Ráadásul az átlagos földtulajdonméret néhány hektár (egy hektárra nagyjából 37 ezer forint támogatás jár évente a használójának), és - mondjuk a britekhez hasonló - nagybirtokosok idehaza nincsenek. Ez még akkor is igaz, ha az engedélyezett maximumot sokan minden családtagjuk nevére bejegyeztetik, és biztosan számos trükk és zsebszerződés színesíti tovább az összképet. Mindezek ellenére a honlapon elérhető adatok azért arra mindenképpen jók lesznek, hogy bárki megnézheti, a földijének mennyi jut - ha eddig esetleg nem tudta volna.
